„Isaac Albéniz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a →Élete: egyértelműsítés - Lipcse |
||
23. sor:
== Élete ==
Albéniz igazi csodagyerek volt: első zongorahangversenyét négyéves korában adta, hatéves korában már a [[párizs]]i Conservatoire hallgatója volt, ahol [[Antoine François Marmontel]] volt a zongoratanára, majd a madridi konzervatóriumban tanult tovább. Nyughatatlan, fékezhetetlen gyerek és ifjú volt, nem bírt sokáig egy helyen maradni. Az iskolákból rendre megszökött, és [[Spanyolország]]ban utazgatva zongorahangversenyeket adott. Potyautasként elhajózott [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]], ahol folytatta a hajszás vándoréletet: [[Argentína|Argentínában]], [[Brazília|Brazíliában]], [[Uruguay]]ban, [[Kuba|Kubában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] adott koncerteket. Csak 1873-ban tért vissza Spanyolországba, és még csak 13 éves volt!
Némileg lenyugodva Párizsban tanult egy keveset, majd 1874-ben [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] folytatta tanulmányait [[Salomon Jadassohn|Jadassohn]] és [[Carl Reinecke|Reinecke]] növendékeként. Később [[Brüsszel]]ben Gevaert volt a tanára. 1878-ban példaképénél, [[Liszt Ferenc]]nél tanult [[Budapest]]en. Az immár rendkívül sikeres zongorista folytatta koncertkörútjait [[Európa|Európában]] és Amerikában, ahol főleg [[Franz Schubert|Schubert]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta a saját darabjait is. Ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz.
1883-ban megnősült, letelepedett és elnyerte a spanyol udvari zongoraművész címet. [[Felipe Pedrell]] spanyol zeneszerző hatására egyre inkább érdekelni kezdte a spanyolországi [[népzene]]. Az első nagyszabású ilyen műve az 1886-ban komponált ''Suite española (Spanyol szvit)'' volt, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. 1890-től három évet töltött [[London]]ban, majd 1894-ben Párizsban a ''Schola Cantorum'' tanára lett, és megismerkedett több neves zenésszel, többek között [[Claude Debussy|Debussyvel]], aki szintén komoly hatást gyakorolt művészetére. Ekkoriban írta ''Cantos de Espagña(Spanyolországi dalok)'' című nevezetes zongoradarabját. 1905 és 1909 között készült az ''Iberia'' szvit négy sorozata, amely Albéniz legmaradandóbb alkotása. Ekkor már komolyan beteg volt, depressziós rohamában meg akarta semmisíteni a művet. Csak Blanche Selva zongoraművésznő közbelépése mentette meg a sorozatot a pusztulástól, aki folyamatosan mutatta be részenként a darabot.
| |||