„Daniel Wilhelm Moller” változatai közötti eltérés

Moller Ottó (aki Suderburg-Lüneburgból származott és Pozsonyban gyöngyáruló és aranyműves volt) és Berghammer Rebeka fia. Pestis dühöngvén szülővárosában, szülei [[Trencsén]]be küldték a [[szlovák nyelv]] megtanulására, ahol iskoláit is folytatva egy évet töltött, azután a bölcseletet Pozsonyban tanulta. 1660-ban [[Lipcse (Németország)|Lipcsébe]] ment, innét [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenbergbe]], ahol Quenstedt pensiójába vétetett fel; de alig töltött itt néhány hónapot, utazási vágyból a szász követséghez csatlakozott, mely [[Dánia|Dániába]] ment, ahol Brochmann előadásait hallgatta. Visszatérve Wittenbergbe, itt magát egészen az ékesszólás, költészet, bölcselet és történelem tanulására adta; nagy buzgalommal tanulta a görög és héber nyelvet és megkedvelte az olasz költészetet; megtanulta a teologiát, a jogot és az orvosi tudományokat.

Azután útnak eredt és bejárta [[Németország]] nagy részét, utazott [[Hollandia|Hollandiában]] és [[Anglia|Angliában]]. Utazása közben sok tudóssal megismerkedett, különösen [[Hága|Hágában]] és [[London]]ban, majd visszatért Wittenbergbe, ahol nem sokáig időzött, mert újabb utazást tett Sziléziában, Porosz- és [[Lengyelország]]ban; innét pedig Lipcsébe, majd [[Strasbourg]]ba ment és újólag tanult az egyetemen. Elhagyván ezen várost, Colmárnak vette útját, ahol Mogg Henrik városi bíró három fia mellett tanítói állást foglalt el és naponként egy órát szentelt az alkímiának. Innét [[Bázel]]be ment és beutazta [[Franciaország]]ot, azután visszatért [[Párizs]]ba.

1667-ben [[IX. Kelemen pápa]] megválasztásakor [[Róma|Rómába]] utazott; itt megismerkedett [[Athanasius Kircher|Kircher Athanáz]] tudós jezsuitával. [[Nápoly]]ba is ellátogatott. Végül [[Velence (Olaszország)|Velencén]], Anconán, [[Trieszt]]en, [[Ulm]]on, [[Nürnberg]]en és [[Regensburg]]on át [[Bécs]]be és innét 1670 novemberében szülővárosába érkezett szüleihez.

1672-ben a pozsonyi ágostai evangélikus gimnáziumban a konrektori széket foglalta el. Előbb beutazta [[Magyarország]]ot. A vallásüldözés alatt Mollert a pozsonyi polgárok Bécsbe küldték, ahol ügyét oly jól tudta intézni, hogy [[I. Lipót magyar király|I. Lipótnál]] négyszer nyert kihallgatást. Azonban midőn a protestánsokat mind szigorúbban kezdették üldözni, kénytelen volt ő is Nürnbergbe menekülni; innét Frankfurtba utazott régi barátjához és pártfogójához, [[Philipp Jacob Spener]]hez, és ennek ajánlására a birkenfeldi hercegnél udvari prédikátor, 1674-ben pedig az altdorfi egyetemen a históriának és metafizikának tanára lett.

A német és olasz tudós társaságok fölvették tagjaik sorába, I. Lipót császár pedig a comes palatini ranggal tisztelte meg.