„Heinrich Himmler” változatai közötti eltérés

'''Heinrich Luitpold Himmler''' ([[München]], [[1900]]. [[október 7.]] – [[Lüneburg]], [[1945]]. [[május 23.]]) a [[Harmadik Birodalom|nemzetiszocialista Németország]] politikusa, a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] magas rangú vezére, az [[Schutzstaffel|SS]] vezetője. A [[második világháború]] alatt a [[Harmadik Birodalom]] második legbefolyásosabb embere volt [[Adolf Hitler|Hitler]] után. Az összes rendőrségi és biztonsági erő, beleértve a [[Gestapo|Gestapót]] is, az ő irányítása alatt állt. Mint a [[koncentrációs tábor]]ok, a haláltáborok és a [[Einsatzgruppe|bevetési csoportok]] felügyelőjét, Himmlert körülbelül 5,5-6 millió [[zsidók|zsidó]], több mint kétszázezer [[cigányok|roma]], kétmillió [[Szovjetunió|szovjet]] hadifogoly, kétmillió [[Lengyelek|lengyel]] és több százezer [[kommunizmus|kommunista]], [[homoszexualitás|homoszexuális]], valamint fizikailag és mentálisan sérült ember haláláért terhelte volna felelősség, de a felelősségre vonás elől öngyilkosságba menekült.

Heinrich Luitpold Himmler 1900. október 7-én született Münchenben. Szülei: Joseph Gebhard Himmler és Anne Marie Heyder. Ő volt a középső a 3 fivér közt. Testvérei: Gebhard Ludwig Himmler ([[1898]]. július 29.) és Ernst Hermann Himmler ([[1905]]. december 23.).<ref>Heinz Höhne ''Red glave smrti: Priča o Hitlerovom SS-u'', London: Pan Books Ltd. 1972 (ISBN 0-330-02963-0).</ref> Himmler szülei szigorúak voltak, gyerekeiket fegyelemben, katolikus módon nevelték.

A Heinrich nevet keresztapjától, [[Henrik bajor herceg (1884–1916)|Wittelsbach Henrik bajor hercegtől]] kapta. Ő taníttatta Heinrich Himmler édesapját.<ref>''Breitman''. 9. oldal</ref> Himmler [[1910]]-ben kezdte meg tanulmányait [[München]] egyegyik elit iskolájában. Szorgalmas, éles eszű és kitűnő tanulmányi eredményeket szerző diák volt. Az iskola mellett sakkozott, zongorázott, bélyegeket gyűjtött és kertészkedett.<ref>''Breitman''. 11. oldal</ref>

[[1914]]-ben kitört az [[első világháború]], a hírekben megírta az eseményt. Nagyon érdekelte a háború, [[1918]]-ban felfüggesztette tanulmányait, majd beállt a 11. bajor hadtestbe. Himmler fizikaiFizikai adottságai kifejezetten gyengék voltak, ezért gondjai támadtak a hadseregben. A nagy háború után [[1919]] és [[1922]] között agronómusnak tanult Münchenben, majd rövid ideig egy magángazdaságnál dolgozott.<ref>''Breitman''. 12. oldal</ref>

Leszerelése után el kellett hagynia a hadsereget, de a militarizmussal nem tudott felhagyni: a Landshut-szabadcsapat tagja lett. [[1923]] augusztusában belépett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]ba (NSDAP). 1923. november 8–9-én részt vett a sikertelen müncheni nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérletben, a ([[Müncheni_sörpuccs|sörpuccs]]ban). 1925-ben csatlakozott az SS-hez, majd 1927-ben a Reichsführer helyettese lesz. 1926 decemberében egy Bad Reichenhall-i hotelben szállt meg, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Margareta Siegrothtal. [[1928]]. [[július]] 3-án nősült. Lánya, Gudrun [[1929]]-ben született. [[1929]]. [[január 6.|január 6-án]] [[Adolf Hitler]] az [[Schutzstaffel|SS]] birodalmi vezetőjénekvezetőjévé nevezte ki. Ekkor a szervezetnek még csak 280 tagja volt. [[1930]]-tól a [[Birodalmi Gyűlés]] tagja. Részt vett a [[Hosszú kések éjszakája|hosszú kések éjszakájában]], amikor [[1934]] nyarán leszámoltak az [[Sturmabteilung|SA]] (Sturmabteilung) vezetőivel .

1934-ben létrehozták a Gestapót ''(Geheime Staatspolizei)'', amelynek 1935-ben egy rövid ideig ő is parancsnoka volt. 1939-ben megalapították az RSHA-t (Reichssicherheitshauptamt, Birodalmi Biztonsági Főhivatal), vezetője [[Reinhard Heydrich]]. Ennek IV. hivatala lett a Gestapo, élén a végig [[Heinrich Müller (Gestapo)|Heinrich „Gestapo” Müller]]. Még ebben az évben elkezdték építeni az első koncentrációs tábort. [[1936]]–[[1943]] között a belügyminisztérium államtitkáraként a német rendőrség vezetője. [[1943]] augusztusától birodalmi belügyminiszter. [[1944]]-től a németországi fegyveres csapatok főparancsnoka tisztséget is betöltibetöltötte.

1944-19451944–45 telén a [[Waffen-SS]] tagjainak száma 910 ezer fő volt (bár papíron a becsült számuk 2 millió volt). 1945 tavaszán Himmler is belátta, hogy a háború elveszett, a Harmadik Birodalom elbukott. Ezért elutazott [[Lübeck]]be, hogy ott [[Bernadotte Folke]] [[Svédország|svéd]] diplomata segítségével nyugatra szökhessen. [[1945]] áprilisábanÁprilisban különbéke-kísérletei miatt Hitler megfosztotta minden tisztétől, és a pártból is kizárták. [[1945]]. [[május 20.|május 20-án]] [[Brit haderő|brit]] [[hadifogság]]ba került, majd 4 nappal később [[Lüneburg]]ban vitatott körülmények között [[Öngyilkosság|öngyilkos]] lett.

Felesége [[Margarete Boden]], akivel egy üdülőhelyen ismerkedtek össze. Természetesen aranyszőke volt és kék szemű, bár Himmlernél nyolc évvel idősebb. 1928 nyarán házasodtak össze. Két gyermeket neveltek. Csak az egyikük volt vér szerinti: lányuk, [[Gudrun Himmler]], akit a családban csak ''„kiskutyának” (Püppi)'' hívtak. Mivel Margónak nem születhetett több gyermeke, örökbe fogadtak egy kisfiút, akit – Gudrunnal együtt – felneveltek. Családi élete sem volt rendben: a Reichsführer szeretőjévé tette a titkárnőjét, Hedwig Potthastot, aki két gyermeket szült neki. Gudrun a háború után férjhez ment egy újságíróhoz, és felvette annak vezetéknevétcsaládnevét (Burwitz). Apjához hasonló nézeteket vallva aktív [[Neonácizmus|neonáci]] tevékenységet folytatott.

* Henrich Himmlerről Romuald Karmar 2001-ben készítettHimmler-Projekt egycímen filmet. A címe a Himmler-Projektkészített.

* Josef Ackermann: Heinrich Himmler als Ideologe. Musterschmidt, Göttingen 1970.

* Alfred Andersch: Der Vater eines Mörders. Diogenes Verlag, Zürich 1991. ISBN 3-257-01597-6.

* Joachim C. Fest: Heinrich Himmler. Kleinbürger und Großinquisitor in ders.: Das Gesicht des Dritten Reiches. Profile einer totalitären Herrschaft (11. Auflage). Piper, München und Zürich 1993, ISBN 3-492-11842-9, S. 156-175

* Heinrich Fraenkel, Roger Manvell: Himmler. Kleinbürger und Massenmörder. Ullstein, Frankfurt am Main und Berlin 1965.

* Frank Helzel: Ein König, ein Reichsführer und der Wilde Osten. Heinrich I. (919-936) in der Selbstwahrnehmung der Deutschen. Bielefeld: transcript, 2004, ISBN 3-89942-178-7.

* Katrin Himmler: Die Brüder Himmler. Eine deutsche Familiengeschichte. S. Fischer Verlag, Frankfurt a. M. 2005, ISBN 3-10-033629-1.

* Peter Padfield: Himmler. Reichsführer-SS. Cassel & Co, London 2001, ISBN 0-304-35839-8.

* Franz Wegener: Heinrich Himmler. Deutscher Spiritismus, französischer Okkultismus und der Reichsführer SS. KFVR, Gladbeck 2004, ISBN 3-931300-15-3.

* Peter Witte, Michael Wildt, Martina Voigt (Hrsg.): Der Dienstkalender Heinrich Himmlers 1941/42. Hans Christians Verlag, Hamburg 1999, ISBN 3-7672-1329-X.