„Zsil-völgy Nemzeti Park” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) →Galéria: magyar nevek |
|||
50. sor:
[[File:PLATANTHERA BIFOLIA - MUNTANYA D'ALINYÀ - IB-543 (Platantera bifolia).JPG|bélyegkép|jobbra|200px|Fehér sarkvirág (Platantera bifolia)]]
[[File:Жук-олень в бухте Ласпи 2.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Szarvasbogár]]
A Zsil-völgy ([[Petrozsényi-medence]]) a [[19. század]] közepéig gyéren lakott terület volt. A Zsil-völgy vidékét csak a [[15. század|15]]–[[16. század]]ban említették először az oklevelekben „Syl havasa” néven egy Déváról, Lóránt Lepes erdélyi alvajda által keltezett, 1419-ből való oklevélben, melyben egy demsusi kenéz: Musina birtokrészeit sorolta fel, majd 1494-ben [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]] Budán kelt oklevele említette a területet adománylevelében, melyben malomvízi Kendefy Mihálynak adományozta a Magyar- és Oláh-Syl folyó mentén Pterela, Malu és Nyakmezeki nevű szántókat, kaszálókat és legelőhelyeket. A királyi adománylevél megerősíti a Syl völgyének a malomvízi birtokhoz való tartozását, de az adománylevél szövegéből az is kitűnik, hogy a Syl mente abban az időben még lakatlan terület volt, mivel falvakat nem említ, csak kaszálókat és legelőket.
A völgy lassú benépesítése a [[18. század]] végéig tartott, az 1818-as összeíráskor a völgy lakossága már meghaladta a 3000-et, pásztorok, csobánok, favágók, szénégetők, fuvarosok és más havasi emberek lakták. Ez a hegyvidéki, állattenyésztői, elzárt archaikus életmód a [[19. század]] közepétől változott meg a szénbányászat következtében. Az 1840-es évek elején [[Maderspach Károly]] kezdeményezésére kezdték meg a szénvagyon kutatását és feltárását. 1850–1855 táján havonta, néha hetente már néhány száz mázsa kőszenet szekereznek át a Banyicai-hágón.
| |||