„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
==Élete==
Nemes családban született, az Eberstein grófok leszármazottjaként. Pontos születési dátuma ismeretlen. Tanulmányait a családi kastélyban kezdte meg, majd a Párizsi Egyetem hallgatója lett. 1219. nyarán ismerte meg [[Guzmán Szent Domonkos|Szent Domonkos]]t. A [[Domonkos-rend|Domonkos-rendbe]] [[Boldog Regináld]] vette fel 1220. februárjában Párizsban.
1221. júniusában a bolognai káptalanon [[Lombardia]] tartományfőnökévé, [[Guzmán Szent Domonkos|Szent Domonkos]] halála után pedig a Domonkos-rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban.
Rendfőnöksége alatt megszerkesztette és elfogadtatta a rendi szabályzatot. Életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének a szabályzat hamarosan általánosan elfogadottá vált. Sok lelkipásztori utat tett meg, gyakorlatilag bejárta Európa nagy részét, végiglátogatva a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 jelölt kérte a felvételét a Rendbe.
Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel.
Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a domonkos rend szellemiségének, szervezetének kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy [[Boldog Diana|Boldog Dianához]] és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik.
Bizalommal teli szeretettel tekintett a [[Szűz Mária|Szűz Máriára]], kinek tiszteletére elrendelte a [[Salve Regina]] éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után.
A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül.
1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.
| |||