Főmenü megnyitása

Szászországi Boldog Jordán (Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén, 1190 körül – a Szíria közelében a tengeren, 1237. február 13.) boldoggá avatott domonkos szerzetes.

Szászországi Boldog Jordán
Szászországi Boldog Jordán freskó a wormsi apátságban
Szászországi Boldog Jordán
freskó a wormsi apátságban
domonkos szerzetes
Születése
1190 körül
Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén
Halála
1237. február 13.
a Szíria közelében a tengeren
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása1825, Róma
Boldoggá avatta: XII. Leó pápa
Ünnepnapja február 15.
Védőszentje domonkos testvérek, a Manilai Egyetem Mérnöki Kara
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászországi Boldog Jordán témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Nemes családban született, az Eberstein grófok leszármazottjaként. Pontos születési dátuma ismeretlen. Tanulmányait a családi kastélyban kezdte meg, majd a Párizsi Egyetem hallgatója lett. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Domonkos-rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban.

1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Domonkos-rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban.

Rendfőnöksége alatt megszerkesztette és elfogadtatta a rendi szabályzatot. Életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének a szabályzat hamarosan általánosan elfogadottá vált. Sok lelkipásztori utat tett meg, gyakorlatilag bejárta Európa nagy részét, végiglátogatva a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 jelölt kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel.

Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a domonkos rend szellemiségének, szervezetének kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Szűz Máriára, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után.

A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.

Irodalmi munkásságaSzerkesztés

„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írásában tényszerűen mutatja a be a domonkos rend kezdeti éveinek történetét.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan of Saxony című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
  • Vanyó László: Ókeresztény írók. II. Bp., 1980.
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.