„Hunyadi László (opera)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a egyértelműsítés - Gregor József |
||
5. sor:
== Az opera keletkezéstörténete és utóélete ==
[[Fájl:1855 Opera 300.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Hunyadi László - opera ábrázolás bélyegen (1967)]]
A [[reformkor]]ból a [[forradalom]] felé haladó években különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hunyadiakkal kapcsolatos témák. Ezt népszínművek, festmények, költemények sora bizonyítja. Erkel a ''[[Bátori Mária]]'' sikerén felbuzdulva hamar újabb operatémát kezdett keresni. Magának a darab keletkezésének körülményei nem teljesen tisztázottak. Erkel első életrajzírója, [[Ábrányi Kornél]] szerint a mű létrejötte egy véletlen találkozás eredménye volt, és Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg [[Bartay Endre|Bartay Endrének]] szánt [[librettó]]t.<ref name="
A bemutató 1844. január 27-én zajlott le, és minden addiginál nagyobb sikert aratott. Ehhez kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy [[Habsburg-család|Habsburg]] származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: [[V. László magyar király|V. László]] a darabban döntésképtelen, a hatalomra törő [[arisztokrácia|arisztokrata]] oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánddal]] kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték. Persze az opera szépségei, a [[verbunkos]]zenét alapul vevő zenei alapszövet, az [[európa]]i színvonalú magyar nemzeti opera létrejötte is lelkesítette a közönséget.<ref name=
Az ősbemutatóról minden jelentősebb lap beszámolt. [[Vahot Imre]] és társai azt kifogásolták, hogy a szerző a magyar történelem szereplőit énekelteti a színpadon, ami szerintük komolytalanságot kölcsönöz a műnek. Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851) részletes elemző tanulmányt írt a darabról a [[Honderű]]ben. A művet még a 19. században színre vitték [[Bécs]]ben, [[Zágráb]]ban és [[Bukarest]]ben is, sajnos a [[párizs]]i bemutató végül meghiúsult.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=52-53|}}</ref>
13. sor:
A premiert követő előadások után Erkel tovább alakította operáját. A mű [[nyitány]]át csak a következő évben készítette el, és az első ízben az 1845. október 2-ai előadáson hangzott el. Két évvel később a korszak egyik leghíresebb magyar énekesnőjének, [[Hollósy Kornélia|Hollósy Kornéliá]]nak ajánlva készült el Gara Mária harmadik felvonásbeli [[cabaletta|cabalettája]]. 1850. július 18-án a neves francia énekesnő, [[Anne de la Grange]] alakította [[Szilágyi Erzsébet]] szerepét. Az ő vendégszereplése alkalmából illesztette a partitúrába Erkel a második felvonás úgy nevezett La Grange-[[Ária|áriáját]]. Szintén erre az előadásra készült el az eredetileg [[csárdás]] megjelölésű, [[Palotás (tánc)|palotás]]. 1859-ben [[Stréger Ferenc]] tenorista alakította a címszerepet, az ő tiszteletére Erkel kiegészítette Hunyadi László első felvonásbeli áriáját. 1878-ban sort kerített a nyitány zenei anyagának a tömörítésére. Szinte rögtön a darab ősbemutatója után a szerző kihúzta Gara és Hunyadi László, a harmadik felvonás elején énekelt kettősét. Mindezen kiegészítések után jelent meg az opera [[zongora]]kivonata 1896-ban, [[Kern Aurél]] szerkesztésében.<ref>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában|pages=555-557}}</ref>
[[Radnai Miklós]] (1892–1935) operaigazgatósága idején (1925–1935) több tanulmányban is foglalkozott a darabbal. Úgy látta, hogy a 20. században a közönség azért kezdett elfordulni a műtől, mert az több kirívó [[dramaturgia]]i hibát tartalmazott, emellett a szöveg is már nagyon régiesnek hatott. Radnai ezért elhatározta az egész Erkel életmű modernizálását, de ő és társai végül csak két operát szabtak át jelentősen: a ''[[Bánk bán (opera)|Bánk bánt]]'' és a ''Hunyadi Lászlót''.<ref name="története2" />
A ''Hunyadi László'' átdolgozására az 1935-ös felújítás alkalmával került sor. A zenét Radnai, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat [[Oláh Gusztáv]] és [[Nádasdy Kálmán]] dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások voltak. Az operát ezután egészen a műsorrendről történő ideiglenes levételéig e verzió alapján játszották. Ezt a változatot rögzítette a [[Komor Vilmos]] vezényelte hanglemez is, amelynek létrejöttében olyan kiváló énekesek működtek közre, mint [[Simándy József]] (Hunyadi László) vagy [[Déry Gabriella]] (Szilágyi Erzsébet), [[Orosz Júlia]] (Gara Mária), [[Szabó Miklós (énekes)|Szabó Miklós]] (V. László). A zenei megvalósítás magas színvonala miatt sajnálatos, hogy ez a verzió csak részleteiben került kiadásra [[CD]]-n.<ref name='története2'>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=177|chapter=}}</ref>
1984-ben elkészítették a teljes opera újrafelvételét, [[Kovács János (karmester)|Kovács János]] vezénylésével, [[Gulyás Dénes]]sel, [[Sass Sylvia|Sass Sylviával]], [[Kalmár Magda (operaénekes)|Kalmár Magdával]], [[Molnár András]]sal és [[Gáti István (operaénekes)|Gáti Istvánnal]] a főbb szerepekben. A felvétel zenei anyagát [[Németh Amadé]] gondozta, aki elővette az 1896-os zongorakivonatot, és ez alapján rekonstruálta az eredeti operát. Összesen tizenhét, az átdolgozók által kihagyott számot állított vissza, valamint nélkülözte Radnai és Komor Vilmos betéteit. Az operaház az 1989-es felújítás alkalmával már ezt a változatot tűzte műsorra, igaz, nem az eredeti szöveggel. Az új szöveget Fodor Ákos alakította ki. Ez a változat került bemutatásra a 2003–2004-es évadban lezajlott, [[Szinetár Miklós]] rendezte felújítás alkalmával is.<ref name='története2'>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=557}}</ref>
67. sor:
*'''Történik''': 1456–1457-ben, Nándorfehérváron, Temesváron és Budán
*'''Az opera színhelyei:''' 1. felv. 1. kép: a nándorfehérvári vár előtt, 2. kép: terem a várban; Második felv.: a Hunyadiak temesvári rezidenciájának egy terme; Harmadik felv. 1. kép: a királyi palota egyik terme; 2. kép: a várkert; 3. kép: a várbörtön; 4. kép: a budavári Szent-György tér
*'''Játékidő:''' 153 perc<ref
== Cselekmény ==
=== Első felvonás ===
'''1. kép:''' Hunyadi László és hívei a király és kísérete fogadására várakoznak. A katonák morgolódnak, nem bíznak az idegen királyban, azt akarják, hogy László ne engedje be a várba V. Lászlót és [[zsoldos]]ait. Ezt vezérüknek is elmondják, de Hunyadi bízik királyában. Közben jelentik, hogy elfogtak egy kémet, aki [[Brankovics György szerb despota|Brankovics György]] szerb [[despota|despotához]] igyekezett. Egy levél volt nála, amiben Cillei a fejedelemnek ígéri a két Hunyadi fiú fejét. A kórus bosszúénekre zendít rá, amit a király érkezését jelző trombitaszólók szakítanak félbe.<ref name="cselekménye" />
Miután bevonult V. László és díszes kísérete, Cillei máris árulással vádolja meg a Hunyadiakat. László azonban tanúságot tesz királya iránti hűségéről, amikor átnyújtja neki vára kulcsait. A király elhárítja a gesztust azzal, hogy a kulcsok a várkapitánynál vannak a legjobb kezekben. A vendégsereg és a vendéglátók elvonulnak. Ezután érkeznek meg a király német zsoldosai, akiket a várvédők nem engednek be, hiszen ők is meg tudják védeni a királyt.<ref name="cselekménye" />
'''2. kép:''' Amikor V. László megtudja mi történt, megriad. Cilleinek ezután már nem nehéz behálóznia és rávennie, hogy adja át neki a hatalmat jelképező gyűrűt. Ezután László lép színre, aki szerelméről álmodozik, édes álomképeit Rozgonyi zavarja meg azzal, hogy Cillei be akarta vonni az ellene tervezett összeesküvésbe. László azonnal értesíti híveit, akik elrejtőznek a teremben. Ezután jelenik meg Cillei, aki jelenti a király vacsorameghívását. A várkapitány feltárja előtte, hogy tudomása van az összeesküvésről, ezért Cillei tőrt ránt és rátámad. A zajra berohannak Hunyadi hívei és lemészárolják a kormányzót. A király is felébredt és a helyszínre sietett. Megrémül Cillei véres holttestétől, és szorult helyzetében megbocsátást hirdet. A Hunyadiak hívei ünnepelnek.<ref name="cselekménye" />
81. sor:
=== Harmadik felvonás ===
'''Első kép:''' A magányos király Gara Mária után sóvárog. Megjelenik Gara, aki a királynak ígéri lánya kezét, ha az hozzájárul Hunyadi László kivégzéséhez, akit felségárulással vádol. A király eleinte ellenkezik, de végül beleegyezik a tervbe.<ref name="cselekménye" />
'''Második kép:''' Mária és László lakodalma. Az ifjú menyasszony olaszos cabalettát énekel boldogságáról, a vendégsereg palotást jár. A vidám mulatság hamar félbe szakad: Gara beront fegyvereseivel és letartóztatja a vőlegényt.
87. sor:
'''Harmadik kép:''' A börtönben László szabadsága és kedvese után vágyakozik. Hirtelen kinyílik a cella ajtaja és Mária lép be rajta, aki megvesztegette az őröket. Rá akarja venni szerelmét, hogy szökjenek el együtt, de László bízik királya esküjében, és nem akar szökni. Közben Gara érkezik, aki dühösen látja, hogy valakit beengedtek a rabhoz. Mikor megtudja, hogy az a valaki saját lánya, megtagadja Máriát. A kétségbeesett lány könyörögve fordul apjához, aki hajthatatlan. Végül megérkezik a kivégzésre kísérő menet.<ref name="cselekménye" />
'''Negyedik kép:''' A vesztőhelyen hatalmas vihar tombol, Erzsébet az éghez könyörög, hogy Isten mentse meg gyermekét. De minden hiába, most valóra válnak véres víziói. Hunyadit felvezetik a vérpadra, a bakó háromszor is lecsap, de a hős sértetlen marad. A szokásjog szerint, ha a harmadik csapás sem halálos, akkor az elítéltet kegyelem illeti, de Gara parancsára a hóhér negyedszer is lesújt. Ekkor már mindennek vége, Hunyadi László feje a porba hullik.<ref name='cselekménye'>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=554-555}}</ref>
'''Megjegyzés:''' az opera eredetileg négyfelvonásos volt, de az utolsó két felvonás annyira rövidre sikeredett, hogy Radnaiék, majd a rekonstruálás során Németh Amadé is eggyé vonta össze. Németh Amadé verziójában az eredeti zenei anyag így sem szenvedett csorbát. Ennek köszönhető, hogy ma mindenki háromfelvonásosnak ismeri az operát.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=51|}}</ref>
== Az opera szövegkönyve ==
A librettó [[Egressy Béni]] munkája, aki [[Tóth Lőrinc]] (1814–1903) drámaíró, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] pályázatán 100 arany díjat nyert ''Két László'' című [[dráma|drámája]] nyomán dolgozott. Egressy a megszokott munkamódszerrel élt: elhagyott egy sereg szereplőt, több jelenetet összevont és persze a [[próza]]i szöveget [[Költészet|versbe]] öntötte. Az így létrejött librettó már a címével is központba állította Hunyadi László figuráját, de ugyanakkor a történet V. László tragédiája is: az esküszegő, szorongó király érzelmei is részletesen tárulnak fel a darabban. Tóth terjedelmes [[politika]]i okfejtéseit, cikornyás, oda nem illő sallangjait Egressy elhagyta, olyan mértékben átalakítva a ''Két László'' című drámát, hogy szerzője nem ismert rá saját darabjára.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=48}}</ref>
A politikai dráma csak az első felvonásban van előtérben, a II. felvonás a hangulat és a zenei egységesség sérülése nélkül átvált a szereplők személyes drámájával. Ettől kezdve a fő cselekményszálat Hunyadi László és Gara Mária szerelme jelenti. A szerelmi szálat Tóth [[Antonio Bonfini|Bonfini]] után szőtte drámájába. Az opera cselekménye ezen átalakításoknak köszönhetően végig a címszereplő körül forog. Ez a szerkezet a francia történelmi nagyopera mintájára utal ([[Daniel Auber|Auber]]: ''[[A portici néma]]'', [[Giacomo Meyerbeer|Meyerbeer]]: ''[[A hugenották]]'', [[Gioacchino Rossini|Rossini]]:''[[Tell Vilmos (opera)|Tell Vilmos]]'').<ref>{{cite book|last=Boyden|title=Az opera kézikönyve|pages=329|}}</ref>
Egressy dramaturgiai megoldásai, ha nem is hibátlanok, de nem annyira fogyatékosok, hogy mindenképpen át kelljen őket alakítani. Viszont a szöveggel kapcsolatban már fenntartásai lehetnek a mai opera közönségnek. Egressy írói stílusa annyira kezdetleges volt, hogy az még saját korának másodrangú színdarabjainak szintjét sem ütötte meg. Ezért, bár a zenét és az eredeti dramaturgiát napjainkra rekonstruálták, de Radnaiék szövegét megtartották, esetenként kibővítették.<ref>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=174|}}</ref>
101. sor:
A nyitány negyedórába sűríti a mű cselekményét, megidézi annak legfontosabb dallamait. [[Szabolcsi Bence]] a ''Hunyadi László'' nyitányát az első magyar [[szimfonikus költemény]]nek nevezte, mert Erkel az opera jelentős zenei motívumait és fordulatait úgy sorakoztatta fel benne, hogy a történés szinte percről percre nyomon követhető és megérthető. A zenekari bevezető egy [[Kurucok|kurucos]] témájú [[trombita]]szignállal indít, amely később Allegro tempóba gyorsul, és az egyik fő téma lesz. A trombitaszóló után következnek a harmadik felvonásbeli ''Börtön tercett'' motívumai alapján komponált variációk, majd egy derűs motívum a Hunyadiak örömét jelképezi. Ezután egy szintén kurucos [[klarinét]]szóló következik, ami átvezet az Allegróhoz, melynek fő témája a már említett bevezető lesz tizenhatos verbunkos menetekkel. Ezután [[Fafúvós hangszerek|fafúvós]] akkordok és a [[vonós hangszerek|vonósok]] [[pizzicato]]játéka vezet el a ''Börtön tercett'' motívumaiból kialakított melléktémához. A nyitány zárótémája a „Meghalt a cselszövő” [[Dob (hangszer)|dobpergéssel]] megszakított dallama. Ezután egy szabálytalan [[szonátaforma]] bontakozik ki: a feldolgozási részben újabb motívumok tűnnek fel a ''Vérpad-kép'' viharzenéjét idézve, ezután következik a Hunyadiak [[fuvola|fuvolával]] kísért örömmotívuma, majd egy fuvola[[kadencia]] vezet vissza a „Meghalt a cselszövő” témájához. A visszatérés a ''Bosszúkórus'' dallamaival ér véget. Erkel a hangnemek merész váltogatásával és hangszerelés hatásossága révén szinte az operától különálló, önálló zenedarabot hozott létre a nyitány komponálásakor az opera dallamaiból, amely hamar kedvelt koncertdarabbá vált.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=49}}</ref>
[[Fájl:Hunyadi László a ravatalon-Madarász.jpg|bélyegkép|250px|[[Madarász Viktor]]: ''Hunyadi László a ravatalon'']]
Az opera komponálása idején Erkel [[Luigi Cherubini|Cherubini]], [[Daniel Auber|Auber]], [[Vincenzo Bellini|Bellini]], [[Gioacchino Rossini|Rossini]] és [[Gaetano Donizetti|Donizetti]] operáit vezényelte a [[Nemzeti Színház]]ban. Az ő stílusukban vélte megtalálni a műfaj legeredetibb megtestesülését, így ezeket a darabokat tekintette mintaképének. A korszak magyar zenéjének pedig a verbunkost és a népies műdalt tartotta. Ezeknek az eltérő, más-más gyökerekből táplálkozó stílusoknak az összeolvasztására törekedett már a ''[[Bátori Mária|Bátori Máriában]]'', de még inkább a ''Hunyadi Lászlóban''. Első operájában még sokkal több volt az idegen elem, a ''Hunyadi Lászlóban'' már lényegesen kevesebb, de a magyar és külföldi dallamok ötvözése ebben a darabban még kezdetlegesnek hat. Lehetséges, hogy Erkel túlságosan is tisztelte a korabeli olasz és francia mesterek stílusát, ezért követte olykor hangról hangra technikájukat az egyes zárt számok felépítésekor: az áriák lassú-gyors beosztásúak, Gara Mária cabalettája, Mátyás [[Kavatina|kavatinája]], valamint a Hunyadi László [[Románc (zenei műfaj)|románca]] és az együttesek [[terc]]-szext menete megannyi elem, ami a Bellini–Donizetti operák formavilágát idézi. A ''Hunyadi'' esetében még erősebb volt a hiteles után költés, mint az újat alkotás igénye, Erkel lényegében a magyaros dallamokat szorította az [[Az olasz opera története|olasz opera]] kereteibe.<ref>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=175}}</ref> Egyesek egyébként ezért nem tartják Erkelt eredeti és igazán nagy zeneszerzőnek. De német zeneszerzők (például [[Friedrich von Flotow|Flotow]]) vagy a lengyel ([[Stanisław Moniuszko
A francia hagyományokat követte a szerző, amikor a két László szólamát [[tenor]], illetve Mátyás szólamát [[szoprán]] hangfekvésben írta meg. Lehet, hogy Erkel nem alkotott minden tekintetben eredetit a ''Hunyadi László''val, de sikerült neki az olasz, a francia és a magyaros elemeket úgy ötvözni, hogy az eredmény nem zavaros összevisszaság, hanem egységes egész benyomását keltő zenei alapszövet lett. A stílusok sokfélesége egyáltalán nem zavaró, a zenei egész összetartozását pedig az emlékeztető motívumok erősítik. Erkel több visszatérő motívummal is dolgozott. A darabban több nagyszabású tömegjelenet található, amelyeket az áriák és az együttesek ellensúlyoznak.<ref name='zenéje1'>{{cite book|last=Boyden|title=Az opera kézikönyve|pages=329}}</ref>
Az érzelmek sok rétűségéről nem igazán beszélhetünk, mert a cselekmény menetét nem mindig kíséri drámai kifejezőerejű muzsika. Esetenként a zene nem vág egybe a mondanivalóval sem (de ez egyébként a korabeli olasz operák esetében is megfigyelhető, olykor még [[Giuseppe Verdi|Verdi]] darabjaiban is). Ennek legkirívóbb példája talán a címszereplő és Gara Mária búcsúkettőse: a vérpadra induló hős és szerelme egy [[induló]]szerű, eleven hangvételű kettőssel búcsúzik el egymástól. De Szilágyi Erzsébet második felvonásbeli bravúráriái is elsősorban az énektechnika megcsillogtatására adnak alkalmat, nem állnak a drámai kifejezés szolgálatában.<ref name="zenéje2" />
Ugyanakkor drámai szempontból is van több jól sikerült részlete a darabnak. Ilyen Hunyadi László börtönáriája, a címszereplő hattyúdala, valamint a gyászinduló, amelynek hangjaira a főhős a vesztőhelyre lép. Végül, de nem utolsósorban, drámailag igen hatásos az első felvonás fináléjában felcsendülő „Meghalt a cselszövő” is. A nyitány pedig mesterien foglalja össze a mű drámai erejét adó dallamokat.<ref name="zenéje2" />
A dráma szempontjából fontos helyeken többnyire a verbunkos elem uralkodik a zenében, az idegen elemek elsősorban a király és embereinek a jellemzésére szolgálnak, ezzel mintegy zeneileg is szembeállítva a két csoportot. Ez a fajta megoldás egyébként nem ismeretlen a korabeli francia és olasz operák esetében sem.<ref name='zenéje2'>{{cite book|last=Eősze|title=Az opera útja|pages=396-397}}</ref>
118. sor:
* ''Ah, szememben mámor s öröm ragyog'' – Mária áriája (harmadik felvonás)
* ''Palotás'' – balettjelenet (harmadik felvonás)
* ''Áldjon meg Isten, hős bajnokom'' - Mária és László búcsúkettőse (harmadik felvonás)<ref>{{cite book|last=Kertész|title=Operakalauz|pages=112}}</ref>
== Hangfelvételek ==
126. sor:
'''A Németh Amadé által, az 1896-ban kiadott zongorakivonat alapján rekonstruál verzió:'''
V. László – [[Molnár András]], Cillei Ulrik – [[Gáti István (operaénekes)|Gáti István]], Szilágy Erzsébet – [[Sass Sylvia]], Hunyadi László – [[Gulyás Dénes]], Mátyás – Dénes Zsuzsanna, Gara Miklós – [[Sólyom-Nagy Sándor]], Gara Mária – [[Kalmár Magda (operaénekes)|Kalmár Magda]], Szilágy Mihály – [[Gregor József (operaénekes)|Gregor József]], Rozgonyi – Mersei Miklós, Hadnagy – Fülöp Attila, Egy nemes – Fülöp Attila. Közreműködik a [[Magyar Állami Operaház]] ének- és zenekara, Vezényel: [[Kovács János (karmester)|Kovács János]]. A felvétel helye és ideje: Olasz Intézet, [[Budapest]], 1984. A felvételt először hanglemezen adták ki 1984-ben, majd 1995-ben CD-n is megjelentette a [[Hungaroton]] HCD 12581-83, 3 CD, DDD, Stereo<ref name="felvételek" />
*'''Megjegyzés:''' A szöveget ezen a felvételen is átírták, ahogy a jelenetezést sem mindenhol állították vissza az eredeti formájába, akárcsak a hangszerelést és az egyes szólamok ritmusát is. Részletesebben lásd alább.
| |||