„Apollo-program” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Sikeres kudarc: helyesírás AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
221. sor:
Az '''Apollo–10''' az Apollo-program negyedik űrrepülése volt, az úgynevezett [[Apollo küldetéstípusok|„F-típusú” repülés]] amely a '''holdraszállás jelmezes főpróbájának''' számított. Ennek keretében az űrhajósok a teljes kiépítésű űrhajórendszerrel lerepülték a teljes holdi küldetést (a holdkomp és a parancsnoki hajó szétkapcsolódását is beleértve), egészen 15 000 méterig ereszkedtek a felszín fölött, mindössze a leszállást nem próbálhatták ki. Eredetileg nem volt elképzelhetetlen az sem, hogy ez a repülés lesz az első holdraszállási kísérlet, ám a kellő időre még nem állt rendelkezésre holdraszállásra is alkalmas holdkomp (mind az Apollo–9, mind az Apollo–10 holdkompja még túlsúlyos volt egy leszálláshoz). Mivel a [[N1|szovjetek holdrakétájának]] robbanásáról a [[CIA]] is tudomást szerzett, nem kellett mindenáron sietni, le lehetett repülni a tervekben szereplő utolsó tesztrepülést is.
Az Apollo–10 legénysége [[Thomas Stafford|Tom Stafford]] parancsnok, [[John Young (űrhajós)|John Young]] parancsnoki egység pilóta és [[Eugene Cernan|Gene Cernan]] holdkomp pilóta volt. Ők az űrhajó-keresztelő során két rajzfilmfigurát választottak, a parancsnoki hajónak a beszédes '''Charlie Brown''', a holdkompnak a '''Snoopy''' nevet adták. A küldetés [[1969]]. [[május 18]]-i indulása nem volt zökkenőmentes, a Saturn V rakéta fokozatai rázkódásba kezdtek, azonban a küldetés végkimenetelét ez szerencsére nem befolyásolta.<ref>{{cite web|url=http://www-pao.ksc.nasa.gov/history/apollo/apollo-7/apollo-7.htm|title=Apolló VII expedíció|accessdate=2009-08-13}}</ref> A repülés során másodszorra jutott ember a Holdhoz, ahol sikerrel pályára álltak az égitest körül és megkezdték a tesztprogramot. Az elsődleges feladat a holdkomp és az anyaűrhajó szétválasztása és egy leszállás imitáció volt, amit egy kisebb hibával sikeresen végrehajtottak az űrhajósok. A hiba kritikus helyen, 15 km magasságon következett be, amikor a holdkomp leszálló fokozatát leválasztották és a felszálló fokozattal vissza kívántak emelkedni az eredeti pályamagasságra, Cernan elvétett egy kapcsolást és a kabinjuk pörögni kezdett. Stafford javította a hibát és az űrhajósok megúszták a kalandot (Cernan később tudta meg, hogy a veszélyes pillanatban önkéntelenül is csúnyán elkáromkodta magát a nyilvános rádióforgalmazásban). A másodlagos feladat az előre kiválasztott holdi leszállóhelyek fényképezése volt, hogy a NASA minél jobb felbontású képekhez jusson. Az [[Apollo–11]] leszállóhelyét éppen az Apollo–10 fotói alapján választották ki véglegesen.
== A Hold meghódítása ==
294. sor:
Az '''Apollo–16''' a program tizedik repülése volt, egyben az ötödik, amely leszállt a [[Hold]]ra és a második „J-típusú” küldetés. A NASA-nak voltak már mintái a holdtengerek lávasíkságairól (Apollo–11 és Apollo–12), a holdkéreg legősibb darabjaiból (Apollo–15) és a kettő közötti időből (Apollo–14), azaz a 3,5 és 4,5 milliárd év közötti első egy milliárd évből. A Kopernikusz kráter és a Tycho kráter sugársávjainak anyagából pedig a legfrissebb 1 milliárd évből is rendelkeztek anyagokkal, a NASA köztes 2,5 milliárd évről is ismereteket akart szerezni, ki akarta deríteni, hogy a 3,5 milliárd évvel ezelőtti Nagy Bombázás időszaka után volt-e még geológiai aktivitás a Holdon, vagy azóta halott-e az égitest. A térképészek ezúttal azt a feladatot kapták, hogy keressenek az Apollo űrhajók által elérhető zónában késői vulkáni aktivitásra utaló jeleket. A Bill Muehlberger vezető geológus irányította csoport fotóanalízise a Descartes kráter környezetében – a holdi felföldek (a földi szemlélő számára a világosabb területek) egyenlítői régiójában - találtak olyan képződményeket, amelyek friss vulkáni aktivitás eredményeként jöhettek létre. A leszállóhely kiválasztásáról szóló döntés egyértelmű volt: az '''Apollo–16-ot a Descartes régió Cayley síkságára küldi a NASA'''.
A küldetés személyzete a legénységi rotáció szerint következő hármas, [[John Young (űrhajós)|John Young]] parancsnok, [[Charles Duke|Charlie Duke]] holdkomp pilóta és az [[Apollo–13]] legénységéből kiesett, de kanyaróba sosem eső [[Thomas Mattingly|Ken Mattingly]] parancsnoki pilóta lett. A fiúk a parancsnoki űrhajójuknak a '''Casper''', a holdkompnak az '''Orion''' hívójelet adták. [[1972]]. [[április 16.|április 16]]-án sikeresen felszállt az Apollo–16, ám a Holdnál problémák támadtak, a parancsnoki hajó elsődleges irányítórendszere meghibásodott, a leszállást el kellett halasztani. A földi irányítás a tartalék irányítórendszer aktiválásában találta meg a probléma megoldását (vállalva a kockázatát, hogy biztonsági tartalék nélkül marad az egyébként szinte mindent a redundanciára építő küldetés). A döntés után az irányítás engedélyezte az Orion leszállását.
[[Fájl:Ap16 pse.jpg|bélyegkép|jobb|200px|Az első holdséta során kihelyezett tudományos eszközcsoport az ALSEP. Elsősorban szeizmikus mozgások érzékelésére szolgáltak.]]
480. sor:
| [[Apollo–16]]
| Saturn V
| [[John Young (űrhajós)|John W. Young]], [[Ken Mattingly]], [[Charles Duke]]
| 1972. április 16.
| Holdraszállás
| |||