„Tápanyag” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
- [[Szénhidrát]].
 
Az ember számára az energiaforrások mindegyikével nemcsak az a probléma, hogy hizlalnak-e vagy sem, hanem, hogy több [[cukor]] van-e bennük, mint amennyire a [[testnek]] épp akkor szüksége van. Másodszor, hogy milyen gyors a hatásuk a [[test (algebra)|test]] inzulin reakciójára. Az [[inzulin]] szabályozza és kezeli a [[vércukorszint]]et. Amikor a [[cukor|cukrok]] a [[vér]]be jutnak, vagy [[energia|energiát]] igénylő [[sejt]]ekhez jutnak az inzulin segítségével, vagy ha épp nem használódtak fel, [[zsír]]szövetben raktározódnak, ugyancsak az inzulin hatására. Az inzulin [[hormon]] általában a cukor raktározásának kedvez, míg hormonpárja, a [[glukagon]], normálisan a zsírszövetben raktározott [[glükóz]]* (*a cukornak az a legegyszerűbb, tiszta formája, ahogy a vérben, [[gyümölcs]]ökben, [[méz]]ben fordul elő) felszabadulását segíti elő alacsony vércukorszint esetén. Ha [[szénhidrát]] felvételkor a bejutott cukor sokkal több, mint amennyire a [[az emberi test|testnek]] szüksége van éppen, akkor ez nyilvánvalóan egy egészségtelen helyzethelyzetet teremt, mert a test zsírszövetének gyarapodása kezdődik. Ebből látszik, hogy egy kiegyensúlyozott szénhidrát/[[fehérje]] [[étrend]] a fenti két hormon segítségével természetesebben és jobban kiegyensúlyozott vércukor szintet biztosít.
 
A másik tényező, a cukorforrás zsírrá alakulásra való hajlama. A szénhidrátként elfogyasztott [[energia]] negyede hasznosul a cukor testzsírrá alakulásakor, míg a zsírként elfogyasztott kalóriák csupán 3%-a hasznosul olyan módon, hogy testzsírrá alakul. A [[fehérje]] is kiegyensúlyozottabb, mint a zsír, de egyik sem éri el a [[szénhidrát]]ok hatékonyságát, mint energiaforrás.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tápanyag