„Sose halunk meg” változatai közötti eltérés

Gyuszi bácsit minden faluban[[falu]]ban ismerték, sőt, helyenként szerették bohókás és szenvedélyes természetéért. Vásározó vállfaárus volt a hivatása, szenvedélye pedig a nők – és a lovak. Imit nagybátyja vitte először a lóversenyre, s ő általa ismerhette meg a szabadság, a nők, az élet ízeit, a néhány együtt töltött szertelen, furcsa nap alatt. Miközben gátlásos, szorongó lénye értetlenül figyelte a nagy álmokat kergető nagybácsit, megtanulta, hogyan kell az emberek figyelmét felkelteni, kapcsolatokat és barátságokat teremteni, és egyáltalán hogyan lehet boldogulni az életben, alkalomadtán akár a szabályok áthágása árán is.