„Szőnyi István (festő, 1894–1960)” változatai közötti eltérés

| képaláírás = SzőnyiPortréja, István portréja<br />(Pálffy Katalin alkotása)

| halál dátuma = [[1960]]. [[augusztus 30.]] {{életkor-holt|1894|011|17|1960|088|30}}

'''Szőnyi István''' (szül.született ''Schmidt István'',) [[Újpest (történelmi település)|Újpest]], [[1894]]. [[január 17.]] – [[Zebegény]], [[1960]]. [[augusztus 30.]]) festőművész és grafikus.

Az akkor még önálló városban, [[Újpest (történelmi település)|Újpesten]] született [[magyarországi németek|német származású]] [[Római katolikus egyház|római katolikus]] családba, legfiatalabb gyermekként. Családja [[1898]]-ban magyarosította vezetéknevét Szőnyire. Apja, Richárd vasúti tisztviselőként dolgozott, míg anyja háztartásbeli volt. Két bátyja még gyermekkorukbangyermekként meghalt, vele együtt csak négy nővére élteérte meg a felnőttkort.

Budapesten és [[Nagybányai művésztelep|Nagybányán]] tanult. Mesterei voltak: [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károly]] és [[Réti István (festő)|Réti István]]. Fiatalon megnősült, ám felesége hamar meghalt, [[1916]]-ban született lányukat Anna nevű nővére nevelte fel. Már [[1914]]-ben behívták katonának az [[első világháború]]ba, amit főhadnagyi rangban végigszolgált. Mivel szimpatizált a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]]gal, annak bukása után eltanácsolták a főiskoláról. [[1920]]-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását az [[Ernst Múzeum]]ban. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, [[Aba-Novák Vilmos]]ra, [[Patkó Károly]]ra, [[Korb Erzsébet]]re. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a [[rézkarc]]ok készítéséhez, egyik leghíresebb a ''Behavazott falu'' c.című, [[1927]]-ből. Főleg [[rézkarc]]ai, de festményei is gyakran szerepeltek a [[Tamás Galéria]] kiállításain.

[[1923]]-ban [[Zebegény]]be költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre [[Líra (műnem)|líraibb]], harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. [[1924|1924]]-ben]] újranősült, egy lányuk és egy fiuk született, [[Szőnyi Zsuzsa|Zsuzsa]] és Péter. Az [[1930-as évek]] közepétől fő műveinek sorozatát többnyire temperával, világos, finom színekkel festette, az egyik legszebb a [[Dunakanyar]] táját megelevenítő ''Szürke Duna'' című képe, [[1935]]-ből. Művészete a [[posztnagybányai stílus]]t stílust képviselte. 1941-ben munkássága elismeréséül átvehette a [[Corvin-koszorú]]t.

A [[második világháború]] alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, számos [[zsidók|zsidót]] és más üldözöttet látott el hamis papírokkal, átmeneti szállással (amiben mindhárom gyermeke és második felesége is segítették), amiért később egész családjával együtt [[posztumusz]] [[Világ Igaza]] kitüntetést kapott, 1986-ban, [[Izrael]] államtól.

Fia, Péter [[1945]]-ben betegségben elhunyt, [[Budapest története|Budapest ostromakor]] pedig budapestipesti műtermét és lakását is bombatalálat érte. A háború után kinevezték a Magyar Művészeti Tanács elnökévé, egyúttal pedig az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös választásokat]] követően egyike lett azon tíz (majd tizenkét) személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta. A mandátumaMandátuma lejárta (1947) után, mivel a választásokon nem indult (sem előtte, sem utána) és a meghívást lehetővé tévő törvényt is eltörölték, rövid politikai karrierje be is fejeződött. 1949-ben kitüntették a [[Kossuth-díj]]jal is.

[[Posztimpresszionizmus|Posztimpresszionista]] [[duna]]kanyarbeliDunakanyar-beli tájképeivel közelebb hozta és megszerettette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját. [[Triznya Mátyás]], [[Szász Endre (képzőművész)|Szász Endre]] mestere volt.

*[[Magyar Szabadság érdemrendÉrdemrend]] bronz fokozat (1947)