„Keláthatás” változatai közötti eltérés

A kelátok fogalmát mintegy húsz évvel a [[komplexvegyület]]ek felfedezése után határozták meg. A kelátligandumok olyan, több [[donoratom]]ú, több fogú ligandumok, amelyek ugyanazonheterociklust központi atommalalkotva két vagy több kötést alakítanak ki heterociklustugyanazon alkotvaközponti atommal. Az ilyen heterociklust nevezik kelátgyűrűnek, a heterociklust generáló [[ion]]t pedig kelátképző reagensnek. A kelátkomplexek lehetnek [[anion]]os, [[kation]]os vagy semleges molekulák. A kelátkomplexek kialakulását és a kelátkomplexek stabilitását kvalitatívan figyelve arra a következtetésre jutottak, hogy a kelátligandumok stabilabb komplexeket hoznak létre, mint a monodentát [[ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]]ok. A kelátkomplex stabilitását a központi atomot is tartalmazó [[heterociklus]] növeli. A stabilitás növekedését Schwarzenbach javaslatára keláthatásnak nevezik. Orge1 a fémes kelátok extra stabilitását az [[entrópia]]hatásnak tulajdonítja.