Wikipédia

„Łaski-statútum” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Források: Felesleges kód törlése
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[File:Kanclerz.jpg|thumb|jobbra|350px|[[Sándor lengyel király|Sándor király]] és [[Jan Łaski]] kancellár.]]
 
'''Łaski-statútum''' ([[Lengyel nyelv|lengyelül]]: ''Statut Łaskiego'', [[Latin nyelv|latinul]]: ''Commune Incliti Poloniae regni privilegium constitutionum et indultuum publicitus decretorum approbatorumque'') a [[Lengyel Királyság]] [[1505]]-ben elfogadott egységes ([[Kodifikáció|kodifikált]]) törvénygyűjteménye. [[1506]]-ban [[NyomtatásA nyomtatás története|nyomtatásban]] is megjelent, ez az első képpel illusztrált lengyel könyv.
 
==Története==
 
A [[XV. század|XV. századtól]] [[Kelet-Európa|Kelet-Európában]] is szükség mutatkozott a tartományonként és városonként eltérő [[feudális]] jog összegyűjtésére, válogatására és rendszerbefoglalására, azaz az egységes országos jog megteremtésére, kodifikációjára. [[Magyarország|Magyarországon]] ennek a folyamatnak volt az eredménye [[I. Mátyás]] király [[Decretum Maius|Decretum Maiusa]] [[1486]]-ból, és a [[Werbőczy István]] által összegyűjtött [[Tripartitum|Hármaskönyv]] (''Tripartitum Opus Iuris'') [[1514]]-ből.
 
A [[Lengyelország a Jagellók korában (1386–1572)|Jagellók korában]] a lengyel jog egyik kodifikációját [[Jan Łaski]] kancellár és prímás végezte, a statútum<ref>A középkori magyar jogban az országgyűlés és a király által közösen alkotott jogforrásokat törvénynek nevezték. Statútumnak az önkormányzatok (pl. városok) által alkotott jogot hívták. [[Csizmadia Andor]]-[[Kovács Kálmán (jogtörténész)|Kovács Kálmán]]-[[Asztalos László]]: Magyar állam- és jogtörténet. [[Budapest]], [[1981]]. 145. old.</ref><sup>,</sup> <ref>Hüppe szerint Lengyelországban a törvényeket [[1550]]-ig latin nyelven szerkesztették, ezért helytelenül nevezték el az 1550. előtti törvényeket statútumoknak. [[Siegfried Hüppe]]: [http://mek.niif.hu/10400/10403/pdf/lengyelalkotmany1.pdf A lengyel alkotmány története.] Budapest, [[1894]]. I. köt. 49. old.</ref> ezért az ő nevét viseli. Munkája során szinte valamennyi korábbi lengyel jogszabályt számba vett és megvizsgált. A jogkönyvet az [[1505]]. évi [[Radom|radomi]] szejm tárgyalta meg. Ez volt az egyetlen hivatalos lengyel feudális törvénygyűjtemény, ugyanis más kodifikációs munkákat később nem iktattak törvénybe. Utóbbiak a Tripartitumhoz hasonlóan [[Szokásjog|szokásjogi]] úton nyertek alkalmazást.
 
A törvény kinyomtatását [[Jan Haller]], az egyik legelső lengyel magánnyomdász végezte 1506-ban. A könyv később széles körben ismertté vált, s mint alapvető jogforrás, egészen a [[XVIII. század]] végéig hatályban maradt. Hozzájárult a jogrendszer feudális széttöredezettségének csökkentéséhez és egységesüléséhez, az állam központosításához, valamint a nemesek jogismeretének növeléséhez. A jogszabály idővel meghaladottá, illetve szükségtelenné vált, aminek két oka volt. Egyrészt a [[Felvilágosodás|felvilágosodásra]] alapozott és a [[Lengyelország májusi alkotmánya|Májusmájus 3-i alkotmányban]] csúcsára jutott lengyel jogfejlődés túlhaladt a feudális jog keretein. Másrészt Lengyelország a [[Lengyelország három felosztása|három felosztás]] folyamatában 123 évre elvesztette függetlenségét, jogalkotását [[1795]] után idegen hatalmak határozták meg.
==Tartalma==
 
A statútum 720 oldal terjedelmű, s két fő részből áll. Az első rész közjogi és eljárásjogi szabályokat tartalmaz: időrendben az egyes személyeknek vagy csoportoknak adott királyi kiváltságokat ([[Privilégium|privilégiumokat]]), a királyi rendeleteket, [[Krakkó]] szokásjogi gyűjteményét (''Consuetudines terrae Cracoviensis''), a [[szejm (lengyel)|szejm]] konstitúcióit, szerződéseit és nemzetközi megállapodásait, valamint egy perrendtartást (''Processus iuris''). A második részbe foglalták a [[Szász tükör|Szászszász tükröt]], továbbá a [[Magdeburgi jogkönyv|magdeburgi]] és [[Lübecki jogkönyv|lübecki]] városi jogkönyveket. Utóbbi tartalmazta a [[római jog]] összefoglalását. Mindez a német jog erős befolyását mutatja a lengyel jogra, a cseh vagy a magyar jogfejlődéshez hasonlóan.
 
Łaski politikai nézetei erősen hatottak a kodifikációs munkára és a statútumban rögzített szövegre. Ennek legfontosabb vonása a köznemesség (''szlachta'') erősítése a mágnásokkal (főnemesekkel) szemben. A jogkönyvből ennek okán kimaradtak például az [[1501]]. évi Mielnikimielniki privilégium és a [[Mielnikimielniki unió]] rendelkezései.
 
[[Sándor lengyel király|Sándor]] (''Aleksander Jagiellończyk'') lengyel király csak a gyűjtemény első részét erősítette meg. A Łaski-statútum emiatt kettős jogi jelleggel bír: első része törvénykönyv, második része pedig csak jogkönyv, mivel az uralkodó ez utóbbit nem látta el pecsétjével.<ref>A középkorban az érvényes joganyag magánosok által történt összeállítását nevezték jogkönyvnek, megkülönböztetve ezeket a hivatalos törvénykönyvektől. Csizmadia-Kovács-Asztalos: i. m. 148. old.</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Łaski-statútum”