„Vaskor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+hivatkozás |
+Fotó és a szöveg kisebb átrendezése |
||
21. sor:
A kultúra névadó lelőhelye Mezőcsát-Hörcsögös, ahol csontvázas (korhasztásos) temetőt tártak fel. Településeiket még nem sikerült megtalálni.
[[Fájl:NHM - Keramik Sopron 1.jpg|bélyegkép|250px|Fonás ábrázolása a Várhelyen talált urnán (Naturhistorisches Museum, Bécs)]]
A magyarországi '''szkíta''' kor i. e. 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kocsizó, pikkelypáncélos, [[vekerzugi kultúrá]]nak nevezett csoportok érkeztek.▼
Kapcsolataik az i. e. 5. század első negyedének végén megszűntek Kelettel. A helyi lakosság és a beköltözők keveredéséből alakult ki a [[Vekerzug-Hetény csoport]].▼
[[Fájl:szkíta szarvasok.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Mezőkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas és tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek]]▼
Világhírű emlékei: a mezőkeresztes-zöldhalompusztai arany- és a tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek, az égetett agyag testpecsételők, bronz tegezveretek és a „zenélő” sámánbot-díszeknek tartott bronzcsengők, bronzcsörgők.▼
A [[hallstatti kultúra]] elnevezése egy ausztriai lelőhelyből (Hallstatt, Salzburgtól 15 km) ered.
A Dunántúlon a Hallstatt C (i. e. 7. század) és D (i. e. 6. század) időszak a kora vaskor.
33 ⟶ 27 sor:
Anyagi kultúrájukban nyugati valamint keleti és déli (balkáni és itáliai Villanova kultúra), hatások mutathatók ki.
Az elhunytakat hamvasztást követően temették el halomsír (tumulus) alá, illetve a „köznépet” lapossíros temetőkben.
A [[Sopron]] melletti [[Várhely (Sopron)|Várhelyen]] feltárt halomsírok egyikéből származik az a világhírű urna, amelyen ünnepi „körmenet”, fonás és szövésábrázolás látható. Néha előfordul a kocsival történő eltemetés, gyakrabban a lószerszámokkal, különleges mellékletek a bikafejjel díszített agyagedény és bronz situla (italkeverő edény), valamint az agyagból készített napszimbólumok, holdidolok.
Magaslati, sáncokkal védett településeik Sopron-Várhelyen, Süttő-Nagysáncon, Tihany-Óváron és Velem Szent Viden kerültek elő. Ezek mellett ismertek folyóvíz melletti erődített telepeik (Süttő-Nagysánctető, Csönge, Pilismarót-Szobi rév). A települések felszínre épített boronaházakból és földbe mélyített építményekből álltak.
A korszak dél-dunántúli lakosságát a [[pannonok]]kal, [[illyrek]]kel és [[venétek]]kel azonosítják.
▲[[Fájl:szkíta szarvasok.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Mezőkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas és tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek]]
▲A magyarországi '''szkíta''' kor i. e. 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kocsizó, pikkelypáncélos, [[vekerzugi kultúrá]]nak nevezett csoportok érkeztek.
▲Kapcsolataik az i. e. 5. század első negyedének végén megszűntek Kelettel. A helyi lakosság és a beköltözők keveredéséből alakult ki a [[Vekerzug-Hetény csoport]].
▲Világhírű emlékei: a mezőkeresztes-zöldhalompusztai arany- és a tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek, az égetett agyag testpecsételők, bronz tegezveretek és a „zenélő” sámánbot-díszeknek tartott bronzcsengők, bronzcsörgők.
A kelták (akiket a római források '''keltoi''' vagy '''galli''' néven említenek) civilizációja az i. e. 5. század végén jelent meg a Kárpát-medencében.
| |||