|
== Az egyház arculata ==
Az anglikán egyház a többi evangélikus egyházaktól legfőképpen abban különbözik, hogy megtartotta a '''hierarchiá'''thierarchiát, amiért püspöki egyháznak is nevezik. Papsága külön rendet képez, melynek a papszentelés «character indelibilis»-t, eltörölhetetlen jelleget kölcsönöz. A diakonussá és pappá avatás által az alsó, a püspökké avatás által a fenső papi osztályba lép az illető. Az A. egyház benső alkotmánya tehát tisztán hierarchikus. A papság püspökökből, papokból és diakonusokból áll. A püspökök felett áll Anglia két érseke, a canterburyi, ki egész Angliának prímása és metropolitája, és a yorki, ki Angliának prímása. E két érsek alatt 31 püspök áll, kik közül azonban csak 26-nak van helye és szavazata a felsőházban. Minden püspök oldala mellett egy káptalan (chapter) áll, melyhez a dékánon (dean) kivül még kanonokok (canons és prebendaries), archidiakonusok (archdeacons) és egy jogtudós vikáriussal (vicar) együtt más egyházi méltóságok tartoznak. A püspököket, a legtöbb dékánt és a többi egyházi méltóságok közül is sokat a korona nevez ki. A püspökök évenként 2000-15,000 font sterling jövedelmet húznak. 15,000 font sterling jövedelme van nevezetesen az anglikán egyház első főpapjának, a canterburyicanterbury érseknekérsekének. A dékánoknak átlag 715 (350-1250) font sterling fizetésük van. A papi állásokat (benifices, livings) a kegyúr tölti be. E betöltési jogot legtöbb esetben magánszemélyek gyakorolják, de a jelöltet csak abban az esetben állítja be a püspök a hivatalába, ha az rendelkezik a szükséges qualifikációvalkvalifikációval. A papi javadalmasok (incumbents) már vagy rektor-okrektorok, ha ők a tizednek és a papi földnek teljes jövedelmét élvezik, v. vicar-ok, ha csak a kis «tizedet» húzzák, v. perpetual curate-ok, ha valamely javadalmazott fiókegyházban végzik a lelkészi szolgálatot. Nagyobb gyülekezetekben a papot segédlelkész (stipendiary curate) támogatja. Az egyházi törvényhozás aztán gondoskodik arról, hogy a javadalmazott pap legalább az év egy részében maga végezze az isteni tiszteletet. Korábban szokás volt az anglikán egyházban, hogy több lelkészi állomást (plurality) egy kézben egyesítettek, de ezt ma már meglehetősen korlátozták. Hogy azonban a meglevő viszonyok közt, a kegyúri ajánlás joga mellett, még az illető javadalmazott lelkész életében áruba bocsátják és ''a legtöbbet ígérőnek adják oda a lelkészi állomásokat'', melyeket egyes gazdagabb kegyurak sok esetben saját ifjabb fiaiknak, vagy a püspökök rokonainak juttatnak; ez magától értődő dolog. Az anglikán egyházban van összesen 13,728 papi javadalom, 4.5025,395 font sterling évi jövedelemmel. A betöltési jog 960 esetben a koronát, 3465 esetben a püspököket és káptalanjaikat, 882 esetben az egyetemeket és az etoni és winchesteri kollégiumokat s végre 8521 esetben magánszemélyeket vagy testületeket illet meg.
A canterburyi érsek előjogai közé tartozik Anglia uralkodóinak megkoronázása. Mindkét érseknek megvan a maga «House of Convocation»-ja, képviseleti háza, a melyben a püspökök, a dékánok és káptalanok és az alsó papság (proctors) képviselői hellyel és szavazattal bírnak. A laikus elem ki van az egyház kormányzásából zárva. A püspökök kezébe van letéve az egyház összes benső kormányzása s övék az egyházi fegyelemtartás és a törvénykezés joga is. A lelkészek képzéséről az egyetemeken kívül még 18 teológiai szeminárium gondoskodik.
Az anglikán egyház összes '''bevételei'''tbevételeit 8 millió font sterlingre becsülik. Ez összegnek forrásai: a tized (bár megjegyzendő, hogy az országnak nagyobb része tizedmentes), fekvőségek, elhelyezett tőkepénzek, stolárék, templomszékek kiadásából befolyó jövedelmek és végre önkéntes adományok. Az egyházi adót (church rate) 1868-ban eltörölték. A püspökök és káptalanok javadalmazását egy 1842-ben kinevezett Ecclesiastical Commission (egyházi bizottság) intézi, melyben a püspökök mellett 5 államminiszter, 3 bíró, 3 dékán és 12 laikus ül. E bizottság több mint egy millió font sterling felett rendelkezik, s a püspökök és káptalanok számára adott összegeken felülmaradó részt általános egyházi célokra használja föl. A papok első évi fizetését (first fruits) a korona kezeli és a csekélyebbül javadalmazott papok fizetésének emelésére használja föl. A tizedét 1836 óta örökbérre változtatták, melynek mennyiségét hét évről hét évre szokták megállapítani. Nagyon jelentékeny ez egyházban az egyházi célokra való önkéntes adományozás is. Így például 24 külmissziói társulat évenként több mint 500,000 font sterling jövedelemmel rendelkezik. Az isteni tiszteletet a már többször említett Common Prayer Book pontosan szabályozza. Ez isteni tisztelet minden más evangélikus kultusz közt kitűnik liturgiai gazdagságával. A prédikációt nagy mértékben hátraszorítja benne a liturgiai elem, az ének és az imádság. Alkotmányára és rítusára nézve a katolicizmushoz áll közel, tanelveire nézve meg az anglikán egyház általában protestáns.
Az A. egyházban több különböző '''teológiai irányzat ''' lépett előtérbe, melyek oly éles ellentétben állanak egymással, hogy kölcsönösen nem is akarják egymásnak az A. egyházhoz való tartozóságát elismerni. Három pártot szoktak megkülönböztetni: 1. A magas egyházi párt (High Church party), mely mindenekelőtt szigorúan alkalmazkodik az anglikán egyház alkotmányához és a Common Prayer Book-hoz. Köréből keletkeztek a puseyiták v. traktariánusok, kiket angol-katolikusoknak, vagy rituálistáknak is neveznek, kik Pusey-t (l. o.) követve, szertartásban és dogmában nagyon közel állanak a katolicizmushoz és főként az előkelő világban hódítanak. 2. Az alsó egyházi párt (Low Church, vagy Evangelical party), mely a szertartásra és alkotmányra kevesebb súlyt helyez, mint a kül- és belmisszió terén kimutatható keresztény egyháziasságra. Ebből a pártból keletkezett az 1846-ban alapított Evangélikus Szövetség (lásd ott). Végre 3. az úgynevezett széleselvű egyházi-párt (Broad Church party), a latitudináriusok, kik német befolyás után a teológiában a szabadelvűbb, modern irányzat elismeréséért küzdenek. Az anglikán egyház, mint államegyház csak Angliára, Walesre és Man szigetre terjed ki, de kebeléből több leányegyház vált ki. Ilyenek az irországi protestáns-püspöki egyház, mely 1800-ban az anglikán egyházzal «United Church of England and Ireland» (Angol és írhoni egyesült egyház) név alatt egyesült, de 1871-ben önállóvá lett és a 39 hitcikkelyt is lényeges pontokban módosította. Ez egyház 12 püspök alatt áll és egy zsinat vezeti, melyben a püspökök, továbbá a papok 208 képviselője mellett 416 világi egyén bír üléssel és szavazattal. Az Episcopal Church in Scotland és az [[American Episcopal Church]] szintén leányegyházak, de tökéletesen önálló belső és külső kormányzati jogokkal. Ellenben a gyarmatokon 60 püspök, pogány országokban 12 úgynevezett missziói püspök és külső országokban vagy 90 független gyülekezet még néminemű összefüggésben áll az anyaegyházzal, mely azokat jelentékeny anyagi segélyben részesíti. De az anglikán egyházat a gyarmatok egyikében sem tekintik államegyháznak és fenntartását illetőleg csaknem egyedül a hívek adományaira van utalva." ▼
▲Az A. egyházban több különböző '''teológiai irányzat''' lépett előtérbe, melyek oly éles ellentétben állanak egymással, hogy kölcsönösen nem is akarják egymásnak az A. egyházhoz való tartozóságát elismerni. Három pártot szoktak megkülönböztetni: 1. A magas egyházi párt (High Church party), mely mindenekelőtt szigorúan alkalmazkodik az anglikán egyház alkotmányához és a Common Prayer Book-hoz. Köréből keletkeztek a puseyiták v. traktariánusok, kiket angol-katolikusoknak, vagy rituálistáknak is neveznek, kik Pusey-t (l. o.) követve, szertartásban és dogmában nagyon közel állanak a katolicizmushoz és főként az előkelő világban hódítanak. 2. Az alsó egyházi párt (Low Church, vagy Evangelical party), mely a szertartásra és alkotmányra kevesebb súlyt helyez, mint a kül- és belmisszió terén kimutatható keresztény egyháziasságra. Ebből a pártból keletkezett az 1846-ban alapított Evangélikus Szövetség (lásd ott). Végre 3. az úgynevezett széleselvű egyházi-párt (Broad Church party), a latitudináriusok, kik német befolyás után a teológiában a szabadelvűbb, modern irányzat elismeréséért küzdenek. Az anglikán egyház, mint államegyház csak Angliára, Walesre és Man szigetre terjed ki, de kebeléből több leányegyház vált ki. Ilyenek az irországi protestáns-püspöki egyház, mely 1800-ban az anglikán egyházzal «United Church of England and Ireland» (Angol és írhoni egyesült egyház) név alatt egyesült, de 1871-ben önállóvá lett és a 39 hitcikkelyt is lényeges pontokban módosította. Ez egyház 12 püspök alatt áll és egy zsinat vezeti, melyben a püspökök, továbbá a papok 208 képviselője mellett 416 világi egyén bír üléssel és szavazattal. Az Episcopal Church in Scotland és az [[American Episcopal Church]] szintén leányegyházak, de tökéletesen önálló belső és külső kormányzati jogokkal. Ellenben a gyarmatokon 60 püspök, pogány országokban 12 úgynevezett missziói püspök és külső országokban vagy 90 független gyülekezet még néminemű összefüggésben áll az anyaegyházzal, mely azokat jelentékeny anyagi segélyben részesíti. De az anglikán egyházat a gyarmatok egyikében sem tekintik államegyháznak és fenntartását illetőleg csaknem egyedül a hívek adományaira van utalva."
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
|
