„Karvaly (madár)” változatai közötti eltérés

A '''karvaly''' ''(Accipiter nisus)'' a [[madarak]] osztályának a [[vágómadár-alakúak]] ''(Accipitriformes)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[vágómadárfélék]] ''(Accipitridae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]]. A felnőtt hím karvalyok testének felső része kékesszürke színű, és testük alsó része keresztben narancssárgás vonalakkal díszített. A nőstények és a fiókák barna színezetű felső résszel és barna színezetű alsó testtájjal rendelkeznek. A nőstények több mint 25 százalékkal nagyobbak a hímeknél, amely az egyik legnagyobb különbség a nemek közt a madarakat tekintve. Habár e ragadozó főleg az erdei madarak elejtésének specialistája, mégis előfordul elterjedési területének szinte valamennyi élőhelyén, ahol kerti madarakra is vadászik a lakott területeken. A hímek legfőképpen kisebb madarakat zsákmányolnak, mint például [[Cinegefélék|cinegéket]], [[Pintyfélék|pintyféléketpintyfélék]]et és [[Verébfélék|verebeket]], míg a nőstények elsősorban [[rigófélék|rigóféléket]]et és [[Seregély|seregélyeketseregély]]eket ejtenek el, de képesek megölni akár 500 gramm tömegű, vagy annál nagyobb prédát is.

A karvalyok vadászati szokásai állandó összetűzések kereszttüzébe állítják az emberekkel évszázadok óta, mivel a [[Postagalamb|postagalambokatpostagalamb]]okat tartók állítása szerint a karvalyok felelősek a galambok nagy számú halálozásáért. Hasonló módon a karvalyokat teszik felelőssé egyesek, amiért az [[Verébalakúak|énekesmadarak]] száma megritkult az utóbbi időben; jóllehet a tudományos kutatásoknak nem sikerült egyik esetben sem kimutatni az összefüggést. Tanulmányok bizonyították, hogy a karvalyok csak kevesebb mint egy százalékáért felelősek a postagalambok pusztulásának. A [[Solymászat|solymászok]] már a [[16. század]]tól kezdve használják a karvalyokat, bár azok nehezen tanulnak, ugyanakkor nagyra becsülik bátorságáért. E madárfaj kiemelt szerepet kap a német pogány mitológiában és [[William Shakespeare]], [[Alfred Tennyson]] és [[Ted Hughes]] is említést tesz róla több művében.

*''A. n. nisus'', a névadó faj, mely Linné 1758-as művében is szerepel.<ref name=hbw158/> Elterjedési területe Európától kezdve egészen [[Szibéria|Nyugat-Szibériáig]] és[[Irán| Iránig]]ig tart, északabbi populációi telente a [[Földközi-tenger]] medencéjébe, [[Észak-Afrika|Észak-Afrikába]], az [[Arab-félsziget|Arab-félszigetre]]re és [[Pakisztán|Pakisztánba]]ba vándorolnak.<ref name=hbw158/>

*''A. n. nisosimilis'', melyet 1833-ban fedezett fel [[Samuel Tickell]]. Élőhelye Közép- és Kelet-Szibériától egészen [[Kamcsatka|Kamcsatkáig]] és [[Japán]]ig terjed, valamint [[Kína]] északi és déli részein honos.<ref name=Karasyov/> Ezen alfaj teljesen vándormadár, a telet [[Pakisztán]]ban, kelet felé Indiában és [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiában]], Dél-Kínától a [[Koreai-félsziget|Koreai-félszigetig]]ig, és Japánban tölti, míg néhány egyed [[Afrika|Afrikában]]. Nagyon hasonló a névadó fajhoz, ám nagyobb méretű madárfaj.

*''A. n. granti'', melyet [[Richard Bowdler Sharpe]] fedezett fel 1890-ben.<ref name=hbw158/> [[Madeira|Madeirán]] és a [[Kanári-szigetek|Kanári-szigeteken]]en él. Kicsi és sötét színű.<ref name=gensbol/>

A karvaly kis testű ragadozó madár, széles szárnyakkal és hosszú farokrésszel, melyek a fák közti manőverezést segítik. A nőstények akár 25 százalékkal nagyobbak is lehetnek a hímeknél és súlyuk akár kétszeres is lehet.<ref name=bto/> Hasonló méretbeli különbség nem igazán jellemző a nagyobb [[Gerincesek|gerinceseknélgerincesek]]nél, ám a ragadozó madarak közt nem ritka az ilyesmi,<ref name=Wheeler1983/> ugyanakkor még a ragadozó madarak közt is ez a legnagyobb különbözet a két nem tagjai közt.<ref name=hbw56/>

Egy tanulmány (melyhez kitömött madarakat használtak), úgy találta, hogy a kisebb testű madarak kevésbé közelítik meg a [[Kakukk|kakukkotkakukk]]ot, mivel annak hasi mintázata hasonlatos a karvalyokéhoz. A [[Cserregő nádiposzáta|cserregő nádiposzáták]] jóval agresszívabban viselkedtek azokkal a kakukkokkal, amelyek kevésbé voltak héja-szerűek, amely arra enged következtetni, hogy minél jobban hasonlít egy kakukk a ragadozó madarakhoz, annál könnyebben hozzá tud férni a fiókái felnevelésére kiszemelt madarak fészkéhez.<ref name=Welbergen2011/> A karvalyok kis csőre arra szolgál, hogy leszedjék az áldozataik tollait, vagy szétdarabolják azokat, semmint arra, hogy azzal öljenek, vagy levágják áldozatukat. A karvaly hosszú lábai és karmai arra szolgálnak, hogy könnyebben tudja elejteni áldozatát. Míg egyik karma különösen hosszú, addig a másik kettő inkább rövid. A középső karma hossza azt szolgálja, hogy megragadjon vele tárgyakat.<ref name=newton28/>

A karvaly szerte az Óvilág<ref name=forsman/> mérsékelt és szubtrópusi éghajlatú vidékein él és élőhelye mintegy 23&nbsp;600&nbsp;000 négyzetkilométert foglal magába, populációja 2009-ben mintegy másfél millió példányt számlált. Habár a globális szaporodási trendeket jelenleg nem vizsgálják, az egyedszám stabilnak tűnik, ami miatt a nem veszélyeztetett madárfajok közé tartozik az [[IUCN]] listáján. ''A. n. granti'' alfaja viszont veszélyeztetett az élőhelyének csökkenése és tojásainak gyűjtése, valamint az orrvadászat miatt és emiatt szerepel a European Commission Birds Directive Annex I-es listáján.<ref name=ec.europa.eu/> Az ''A. n. granti'' alfajból 100 pár [[Madeira|Madeirán]], 200 pár pedig a [[Kanári-szigetek]]en fészkel. A karvaly egyike a legelterjedtebb ragadozó madaraknak Európában, a vándorsólyommal és az [[Egerészölyv|egerészölyvvelegerészölyv]]vel karöltve. Az Albániában és Norvégiában élő népessége csökkenőfélben van és Európa néhány vidékén vadászható madárfajnak számít.<ref name=gensbol/> Ugyanakkor ezen veszélyeztető tényezők nem érintik jelentős mértékben az állomány létszámát. Az Egyesült királyságban a karvalyok populációja 108 százalékkal emelkedett 1970 és 2005 között, de az 1996 és 2006 közti évtizedben számuk mintegy 1 százalékkal csökkent.<ref name=predation/> [[Írország]]ban a karvaly a legelterjedtebb ragadozó madár, melynek egyedei nem messze [[Dublin]] központjától is költenek, ahol főleg a parkokat és kerteket látogatják gyakran. [[Magyarország]]on fészkelő, még [[Budapest]]en a [[Népliget]]ben is megtalálható, és bemerészkedik akár a belvárosba is.<ref>{{cite web| url= https://mmebudapest.wordpress.com/2010/12/18/karvaly-a-nyugati-teren/ |title= Karvaly a Nyugati téren |author= Morandini Pál |publisher= [[Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület|MME]] |date= 2010-12-18 |accessdate= 2016-01-17}}</ref> Hazánkban egész évben megtalálható. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 121 karvaly telelt Magyarországon.<ref>{{cite journal |author=MTI |authorlink=Magyar Távirati Iroda |year=2012 |month=02 |day=9 |title=Saslétszám:nincs változás |journal=Metropol |pages=23 |id= |url= |accessdate=2012-02-09 }}</ref> Magyar neve „török” eredetű lehet, talán avar átvétel.<ref>[http://othes.univie.ac.at/8436/1/2010-02-11_0025612.pdf André Szabolcs Szelp: Zur Frage eines „awarischen” Stratums des ungarischen Wortschatzes]; Lásd még: [[Jakabb Oszkár]]: Madárnévkalauz ill. [[Ungi Balázs]]: Pénzváltó levélnéző (latin).</ref>

A hímek inkább [[Cinegefélék|cinegeféléketcinegefélék]]et, [[Pintyfélék|pintyféléketpintyfélék]]et, [[Verébfélék|verébféléketverébfélék]]et és [[Sármányfélék|sármányokat]] ejtenek el, míg a nőstények inkább [[Rigófélék|rigóféléketrigófélék]]et és [[Seregélyfélék|seregélyeket]] fogyasztanak. A nagyobb zsákmányokat, mint például a [[Galambfélék|galambokat]], vagy a [[Szarka|szarkákat]] nem azonnal, hanem később, a tollazat eltávolítását követően fogyasztják el. Több mint 120 madárfajt jegyeztek fel, mint a karvalyok zsákmányállatait. Az elragadott madarak közt felnőtt és fiatal egyedek, fiókák is vannak, bár fészekben lévő fiókák és dögök is szerepelnek a karvalyok étlapján. Kisebb [[Emlősök|emlősöketemlősök]]et, például [[Denevérek|denevéreketdenevérek]]et is elejtenek, ha el tudják kapni, de a rovarok jóval gyakrabban kerülnek terítékre.<ref name=bwpi/>

[[Fájl:House Sparrow-Mindaugas Urbonas-1.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|Azon madárfajok, melyek nyílt területeken táplálkoznak, mint amilyen a [[házi veréb]], azok jobban ki vannak téve a karvalyok támadásának]]

A kisebb madarak vagy a földre való zuhanáskor, vagy a karvalyok lábai által történő megcsavaráskor vesztik életüket, különösen a két hosszú [[karom]] által. Azon áldozatokat, amelyek küzdenek, azokat leszorítják a földre és beléjük vájják karmukat. Mikor olyan nagyobb példánnyal van dolguk, amelyek csípnek és csapkodnak szárnyukkal, olyankor jön jól a hosszú láb.<ref name=newton107/> A karvaly ilyenkor rááll a préda tetejére, hogy szétszedje, szétdarabolja.<ref name=newton28/> A tollakat letépik és elsőként a melle húsát fogyasztják el prédájuknak. A végén csak a csontok maradnak, de gyakran csőrükkel azokat is összeroppantják. Mint minden más ragadozó madár, a karvalyok is [[Köpet|köpeteketköpet]]eket öklendeznek ki magukból, amelyek a zsákmányállat emészthetetlen részeit tartalmazzák.<ref name=tracks/> E köpetek mérete 25-35 mm hosszú és 10-18 mm széles és egyik végük kerekded, másik vége hegyes. Általában kisebb tollakat és emésztetlen állati részeket tartalmaznak.

Vadászat közben e madárfaj 2-3 kilométert repül naponta.<ref name=bwpi/> A fák koronája fölé csak akkor emelkedik, ha körül akar nézni, vagy messzebbre indul. Norvégia egyik erdős területén végzett kutatás úgy találta, hogy a karvalyok vadászterülete mintegy 9,2 négyzetkilométert tesz ki a hímek esetében, míg a nőstények 12,3 négyzetkilométeres területen vadásznak, amely nagyobb, mint amit egy brit kutatás állapított meg a Nagy-Britanniában élő karvalyokról.<ref name=norway/> Ennek oka valószínűleg az, hogy a nagyobb zsákmányállat-sűrűséggel rendelkező területeken kisebb vadászterület is képes eltartani az egyedeket. Egy tanulmány azt vizsgálta meg, hogy egy 1990-ben kitelepített karvalypár hogyan befolyásolja a kék cinegék létszámát. Úgy találták, hogy a felnőtt kék cinegék túlélési aránya 0,485-ről 0,376-ra esett vissza, miközben ugyanez az arány nem változott a szomszédos területeken. A tenyészpopuláció létszáma nem változott, viszont kevesebb olyan egyed volt, amelyik nem költött.<ref name=gbb/> Az erdőkben a fiatal széncinegék halálozásának egy harmadáért a karvalyok felelősek. A két figyelmeztető hangjelzés, amint a széncinegékre rátör egy ragadozó és amelyet aközben is hallatnak, miközben menekülnek a ragadozó elől, ugyanakkor a cinegék csak akkor hallatják ezt a vészjelzést, mikor a karvalyok már túl közel vannak hozzájuk.<ref name=Klump1986/> Egy Sussexben végzett kutatás azt találta, hogy a karvalyok leginkább akkor vadásztak a [[Fogoly (madárfaj)|foglyokra]], amikor azok mennyisége alacsonyabb volt.<ref name=basc/> Egy Skóciában végzett kutatás szerint a karvalyok nem választják a [[piroslábú cankó|piroslábú cankót]]t zsákmányállatnak, mert e gázlómadarak mérete és kondíciója jobb annál, mint amit még képesek lennének a rajtaütésszerű támadásaikkal leküzdeni.<ref name=Whitfield1999/>

A karvalyok legfőbb természetes ellenségei a [[Gyöngybagoly|gyöngybaglyok]], a [[Macskabagoly|macskabaglyok]], a héják, a vándorsólymok, a [[Szirtiszirti sas|szirti sasok]]ok, a [[Bubo|bubók]], a [[Vörös róka|vörös rókák]], a [[Nyest|nyesteknyest]]ek és a [[Nyuszt|nyusztoknyuszt]]ok.<ref name=historical/>

A karvalyok populációja a [[20. század]] második felében lecsökkent.<ref name=forsman/> A csökkenés okai közt találjuk az aldrin, dieldrin és heptachlor vegyszereket, melyeket 1956-ban csávázóanyagnak használtak rovarölő szerekhez. Az akkoriban használt vegyi anyagok felgyülemlettek a magokkal táplálkozó madarak testében és a tápláléklánc csúcsán álló ragadozó madarakban, mint amilyen a vándorsólyom, vagy a karvaly, kettős hatást fejtettek ki: a lerakott tojások héja annyira elvékonyodott a hatásukra, hogy összetört, mialatt a tojók kiköltötték volna őket, valamint a madarak akkora mennyiségű méreganyaggal szennyeződtek, hogy belehaltak a mérgezésbe. Nem halálos következményei voltak ugyanennek a mérgezésnek, hogy az állatok ingerlékenyebbé váltak tőle, görcsök alakultak ki náluk és elvesztették tájékozódási képességüket.<ref name=Walker2001/> [[Németország]] nyugati részén az ötvenes években a fészekaljak 80 százaléka sikeresen kikelt, ám ez az arány aaz [[1960-as évek|1960-as]]-[[1970-es évek]]re 54 százalékra csökkent.<ref name=ibc92/>

Az Egyesült Királyságban az őszi vetésű gabonafélékhez korábban [[cyclodiene]] tartalmú csávázóanyagot használtak egészen 1975-ig, amikor is betiltották a használatát és a vegyi anyagok jelenléte a madárpopulációban csökkenésnek indult.<ref name=walker/> A populáció nagy mértékben kiheverte a csökkenési időszakot és napjainkban egyedszámuk emelkedése figyelhető meg számos helyen, mint például Észak-Európában.<ref name=forsman/> [[Svédország|Svédországban]]ban az [[1950-es évek]]től kezdve szintén drasztikus mértékben zuhanni kezdett a karvalyok száma, de nyomban emelkedésnek indult, miután a hetvenes években betiltották az [[organoklorin]] tartalmú szereket.<ref name=Widen1997/>

A populáció képes volt gyorsan pótolni a csökkenést, mivel a vadászterület nélküli, vagy pár nélküli madarak gyorsan betöltötték a megüresedett helyeket. Az apróvadak és vadászható madárfajok élőhelyének védelme szintén jót tett e fajnak, ráadásul a karvalyok számára versenytársnak számító héják és az őket is veszélyeztető nyusztok irtása megkönnyítette e madarak dolgát. A populáció jelentős emelkedésnek indult, amint megnyugodtak a kedélyek a vadászatával kapcsolatban, például a két világháború idején.<ref name=bwpi/>

Az Egyesült Királyságban a ragadozók és az általuk elpusztított madárállomány számolása mindig aktuális téma volt és állandó konfliktushelyzetet biztosított a környezetvédők és a vadőrök között. Az 1960-as években az énekesmadarak számának csökkenése pont egybeesett azzal, hogy a szarkák és a karvalyok populációja jelentős növekedésnek indult.<ref name=declines/> Amikor a karvalyok száma csökkenésre váltott az organoklorin miatt, akkor nem volt nagy egyedszám növekedés az énekesmadaraknál. Egy tanulmány szerint 1949 és 1979 között 13 énekesmadár faj költött nagy számban az angliai Surreyben, Bookham Commons 16 hektáros erdejében addig, amíg csaknem teljesen mentes volt a karvalyoktól a vidék.<ref name=predation/>

Számos rövid időszakot felölelő kutatás próbálta bizonygatni, hogy az énekesmadarak létszáma jelentős hatással van a karvalyok létszámára, ám hiába. Ugyanakkor a brit madárösszeírások hosszútávú adatbázisából kiderült, hogy a karvalyok és szarkák létszámának jelentősebb emelkedése az 1960-as években nem okozott komoly csökkenést a mezőgazdasági területeken élő énekesmadarak számában. Egy tanulmány évről-évre végigkövette az adatsorokat és úgy találták, hogy az énekesmadarak állománya ugyanúgy változott, mint azokon a területeken, ahol nem élt különösebben sok karvaly.<ref name=declines/> Egy másik tanulmány a karvalyokat és a [[Keletikeleti szürkemókus|keleti szürkemókusokat]]okat vizsgálta az énekesmadarakra tett hatásuk szerint és úgy találták, hogy csak nagyon kis mértékben mutatható ki az, hogy a karvalyok, vagy a szürke mókusok számának növekedése lenne felelőssé tehető az énekesmadarak számbeli csökkenéséért.<ref name=bto_news/>

A karvalyokat már évszázadok óta, egész pontosan [[Nagy Akbar mogul sah]] uralkodásának ideje óta használják solymászkodásra. Régi hagyománya van [[Tunézia|Tunéziában]] és [[Grúzia|Grúziában]] annak, hogy karvalyokkal fogják el a [[Fürj|fürjeketfürj]]eket, ahol mintegy 500 ''bazieri '', azaz ''karvalyász'' van napjainkban is és emlékművet emeltek nekik [[Poti]] városában. A karvalyok Írországban is igen népszerűek.<ref name=i-a-f.org/> Tunéziában a Bon-fok közelében és Törökországban minden évben több ezer példányt fognak be solymászok, hogy aztán a vándorló fürjekre vadászhassanak segítségükkel. Bár hivatalosan a vándorlási szezon végét követően szabadon engedik e madarakat, ám több egyedet megtartanak maguknak fogságban.<ref name=ibc92/>

Angliában a [[17. század]]ban a papoknak voltak karvalyai, mert ezzel is szimbolizálták alacsony státuszukat,<ref name=pbs.org/><ref name=Encarta/> míg a középkorban főleg a királyi és nemesi asszonyok kedvelték e madarakat, mert kis méretűek. Az angol nyelvterületeken a karvalyok, melyekkel solymászok dolgoznak, azoknak ''musket'' az elnevezésük, mely a latin ''musca'', illetve a francia ''moschet'' szóból ered.<ref name=Partridge1977/> A Book of Saint Albans könyv a papok madaraként írja le a karvalyokat. Egy solymász számára az egyik legkétségbeejtőbb és legbonyolultabb a karvalyokat trenírozni. Egy újonc számára a karvalyok tojóját választani meglehetősen rossz választás, mivel még egy jól képzett solymásznak is kihívást jelent ezek beidomítása. Úgy is jellemzik őket, mint „''hisztérikus kis héják''”, ugyanakkor bátorságuk és magas fokú sportteljesítményük miatt nagyra tartják őket.<ref name=Ford1995/> Philip Glasier így jellemezte a karvalyokat: „''számos tekintetben a legmagasabb élmény karvalyokkal vadászni. Leginkább kis termetű prédákra érdemes ráengedni őket, mint amilyenek a seregélyek, a fekete rigók, a szarkák, de képesek elkapni a [[csörgő réce|csörgő récéket]], a fácánokat és a fürjeket is.''”<ref name=Glasier1986/> Egy 19. századi leírás úgy ír róla, hogy a [[haris]] legjobb vadásza.<ref name=penny/><ref name=BirdFacts/> 1735-ben a ''Sportsman's Dictionary '' így említi: „Télen és nyáron is szolgál és bárminemű vadra rámegy, jóval inkább, mint a sólymok. Télen a karvaly jól szerepel, megöli a szarkát, a [[Havasihavasi varjú|havasi varjút]]t, a [[Szajkó|szajkótszajkó]]t, az [[erdei szalonka|erdei szalonkát]] és a [[fenyőrigó|fenyőrigót]]t is.”<ref name=Murray1735/>