„Igazság (filozófia)” változatai közötti eltérés

A “lét” kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiség gondolkozóitgondolkodóit. [[Platón]] és [[Arisztotelész]], a két nagy [[Idealizmus|idealista]] óta a kérdés tudományos filozófiai jelentőséggel van kezelve, s ehhez képest a [[realista]] gondolat csak fiatalnak tekinthető. A lét fő kérdése az, hogy mit tekinthetünk létezőnek, mit jelent az, hogy valami “van”, azaz létezik. A lételmélet alapproblémája az alany, a tárgy és viszonyuk meghatározása. Az ókori filozófusok szerint a létezés kifejezése a főnév használata volt (szerintük minden létezik amit megnevezhetünk). Nem különböztették meg a létezés egyes formáit mint azt a [[20. század]]i egzisztencialisták tették, még a konkrétot sem választották el az absztrakttól (nekik a társadalom, vagy szeretet ugyanolyan valóság volt mint egy fa, vagy egy ház). A [[felvilágosodás]] során [[Descartes]] elegáns megjegyzése „'''cogito, ergo sum'''” (~latin: gondolkozom, tehát vagyok) általános elfogadtatásnak örvendett, de a [[20. század]] során egyre elfogadhatatlanabbá vált. A matematika, fizika és különösen a részecske-fizika eredményei a lét filozófiai lényegét jelentősen átformálták – főleg azzal, hogy az emberiség a lét megismerési korlátaiba ütközött (ld. [[húrelmélet]]). Ezzel a fejlődéssel még a [[Jean-Paul Sartre]] [[ateista]] [[egzisztencializmus]]ának különböző létezésmódjai is csaknem akadémiai kérdésekké váltak. Úgy mondhatnánk, hogy e korlátok létezés-tudományunkat mintegy vallássá változtatják át annyiban, amennyiben a létezés lényege, maga a valóság is csupán tüneménynek tűnik a [[21. század]] hajnalán. A “mind of God” azaz az Isten elméje új értelmet kap korunkban csaknem ahhoz hasonlóan, mint ahogy [[Démokritosz]] atom képzete is a csak “''tudományos hit''” kategóriájába tartozott évezredekig, úgy isten-fogalmunkat is várhatóan újra kell értékelnünk napjainkban.