„George Armstrong Custer” változatai közötti eltérés

 

=== Harca az indiánokkal ===

 

==== Az amerikai polgárháború után ====

A háború után [[Philip Sheridan]] tábornok oldalán [[Texas]]ba vezényelték, hogy ott a rendet helyreállítsa. Custer először örült a feladatnak. A [[louisiana]]i [[Alexandria (Louisiana)|Alexandriába]] érve egy önkéntes hadosztály irányításával bízták meg. Feladata a felszabadított rabszolgákkal való jó bánásmód felügyelete, a déli lázadók megbüntetése és saját csapatai visszafogása (a törvénytelenségek elkövetésétől) volt. A [[gyapot]]csempészek többször meg akarták vesztegetni, ő azonban ellenállt a kísértésnek. Legnagyobb problémáját saját csapatai jelentették. Az új, fegyelemhez nem szokott csapatok nem akartak résztvenni [[Texas]] megszállásában, hanem haza akartak menni. Ennek a hangulatnak a jegyében lázadás tört ki a [[2. Wisconsini Lovasezred]]ben, mely során a katonák és néhány fiatal tiszt a parancsnokok ellen fordultak. A másik probléma az volt, hogy a katonák a civil lakosságot megtámadták és fosztogatni kezdtek. Custer büntetésként a fosztogatók haját leborotváltatta és 25 korbácsütést méretett rájuk. Emellett egyre nagyobb problémát jelentett a dezertálások száma is. Custer legalább egy dezertőrt agyonlövetett, ami jelentősen lecsökkentette a dezertálók számát.<ref name="Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/248-252. oldal">Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/248-252. oldal</ref><ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal">[http://findarticles.com/p/articles/mi_m1272/is_n2588_v122/ai_15282555/pg_4 Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal]</ref>

Katonái egy része nem szerette keménysége miatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyugati parti seregek morálja olyan alacsony volt, hogy a dezertőrök száma elérte a seregek állományának a 30%-át, az öngyilkosságot elkövetők aránya pedig 8% volt. A dezertálások nagyrészt a katonák alulmotiváltságának voltak betudhatóak. Custer a fegyelem megszilárdítását és az irigyelt elit egység létrehozását keménységgel próbálta elérni. Ennek következtében kapcsolata későbbi közvetlen helyettesével, a szintén polgárháborús hős [[Marcus Reno]] őrnaggyal meglehetősen rossz volt.<ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal" />