„Jules Mazarin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 2 link egyértelműsítés AWB |
a 1 link egyértelműsítés AWB |
||
109. sor:
Mazarin, akinek személyes vagyona egyébként 1643–48 között évi 1 millió livre-rel növekedett,<ref name="Fronde-English"/> mint főminiszter, a szintén olasz származású Particelli d'Emery pénzügyi főfelügyelővel (pénzügyminiszterrel) egy sor új adót vezetett be a hadi kiadások fedezésére. Ezek különös mértékben sújtották a párizsi lakosságot, ahol nagy elégedetlenség alakult ki, zavargások kezdődtek. Még a párizsi [[parlament]] is, ami ekkoriban nem országos népképviseleti szerv, hanem bíróság volt, az elégedetlenkedők mellé állt. (Ezt az intézményt [[IX. Lajos francia király]] hozta létre a [[13. század]]ban királyi bíróság gyanánt, és az idők során fokozatosan közigazgatási feladatokat is kapott.) [[1648]]. június 15-én a párizsi parlament megtagadta az új adók törvénybe iktatását, viszont elfogadott egy 27 cikkből álló deklarációt az abszolutizmus korlátozása céljával.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=95}}</ref> A francia történészek általában ezt tekintik a ''[[Fronde]]'' (parittya) néven ismert felkelés-sorozat és polgárháború kezdetének.
A párizsi királyi palota ebben az időben katonailag védhetetlen volt a város közepén, ezért a felkelés közvetlenül veszélyeztette a királyi család személyes biztonságát. Mazarin ezért azt javasolta a régensnek, Ausztriai Annának, hogy fogadja el a parlament követeléseit. 1648 augusztusában [[Lens (Pas-de-Calais)|Lens]] mellett a királyi csapatok Condé hercegének vezetése alatt újabb nagy győzelmet arattak, és a régens úgy vélte, hogy ez jó alkalom a lázadó parlamenttel való leszámolásra: augusztus 26-án letartóztatta annak legellenségesebb tagjait, köztük az idős és rendkívül népszerű Broussel tanácsost. A hatalom azonban elszámította magát, Párizs-szerte barikádok emelkedtek. A királynénak újra visszakoznia kellett, Broussel szabadlábra került.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=97}}</ref>
1649. január 6-án éjjel végül a királyné, fiával és Mazarinnal együtt titokban [[Saint-Germain-en-Laye|Saint-Germainbe]] menekült. (Ebben az időben a királyi kastélyok nem voltak állandóan bebútorozva; az udvar a berendezéssel együtt vonult át időnként az egyikből a másikba. Ausztriai Anna, Mazarin és a gyermek-király így a januári éjszakán egy fűtetlen, bútorozatlan épületbe érkeztek; XIV. Lajos életre szóló élményeket szerzett hűtlen alattvalói lázadásáról.) A királyné Párizshoz hívta Condé herceget csapataival, és körülvetette velük a várost. A parlament megrettent a katonai erőtől, és a tavasz folyamán újra hűséget fogadott a királynének – ezzel a „magisztrátusok Frondéja” lezárult. Mindenki mindenkinek megbocsátott, a királyné és Mazarin augusztusban visszatértek Párizsba, ahol általános lelkesedéssel fogadták őket.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=60}}</ref>
| |||