„Longobárdok” változatai közötti eltérés

[[Kép:Alboin's Italy.svg|thumb|right|Itália Alboin halálakor (572]]

A '''longobárdok''' vagy '''langobárdok''' a [[germánok|germán]] népek közé tartozó népcsoport. Nevüket hosszú [[szakáll]]ukról kapták. Eredetük, rokonságuk szerint az északi és a nyugati germánok között is említik őket, az utóbbi esetben a [[szvébek]] rokonaiként.

 

Azoknak a germán népcsoportoknak, akiket később longobárdoknak neveztek el, első ismert szállásterülete a [[Jylland|Jütlandi-félszigeten]] volt. A rómaiak i. sz. [[5]] körül, még ''Winniles''nek nevezték őket. Az i. sz. [[2. század]]ban az Elba alsó folyása mentén tűntek fel. Innen dél felé vándoroltak és eljutottak Morvaországig és Alsó-Ausztriáig, majd a 2. század második felében Pannóniáig nyomultak. előre. A dunántúli római limes közelében lévő településeikhez a következő idŐszakban az elbai és thüringiai germánok újabb csoportjai csatlakoztak. Az 5. század közepén ezek a népcsoportok közös etnikai arculatot alakítottak ki. Langobardoknak ('hosszúszakállúak') első ízben

488-ban nevezték a [[Noricum]]tól (Alsó-Ausztria) északra élő csoportjaikat. [[512]]-ben [[Tato longobárd király|Tato király]] vezetésével legyőzték a herulokat, [[546]]-ban pedig legyőzték a [[gepidák]]at, független királyságot hozva létre a [[Dunántúl]]on. [[551]]-ben [[Bizánci Birodalom|Bizánccal]] szövetségben döntő vereséget mértek [[Thurisind gepida király|Turisind]] gepida király csapataira.

 

[[557]]-ben [[Alboin longobárd király|Alboin]] lett a longobárdok vezetője, aki [[Baján kagán|Bajánnal]], az [[avarok]] fejedelmével szövetkezett a gepidák és Bizánc ellen. A Gepida Királyságot sikerült megsemmisíteni, a longobárdok új szomszédjai az avarok lettek, akik azonban veszélyes szomszédnak tűntek, így [[568]]-ban valamennyi longobárd törzs, más, kisebb germán csoportokkal együtt mintegy 30-40 ezer ember elhagyta Pannóniát, [[itália]]i hadjáratra vonultak, és ott a bizánciaktól elhódított [[Pavia]] központtal királyságot alapítottak ([[572]]).