„Longobárdok” változatai közötti eltérés

A '''longobárdok''' vagy '''langobárdok''' a [[germánok|germán]] népek közé tartozó népcsoport. Nevüket hosszú [[szakáll]]ukról kapták. Eredetük, rokonságuk szerint az északi és a nyugati germánok között is említik őket, az utóbbi esetben a [[szvébek]] rokonaiként.

 

Azoknak a germán népcsoportoknak, akiket később longobárdoknak neveztek el, első ismert szállásterülete a [[Jylland|Jütlandi-félszigeten]] volt. A rómaiak i. sz. [[5]] körül, még ''Winniles''nek nevezték őket. Az i. sz. [[2. század]]ban az Elba alsó folyása mentén tűntek fel. Innen dél felé vándoroltak és eljutottak Morvaországig és Alsó-Ausztriáig, majd a 2. század második felében Pannóniáig nyomultak. előre. A dunántúli római limes közelében lévő településeikhez a következő időszakban az elbai és thüringiai germánok újabb csoportjai csatlakoztak. Az 5. század közepén ezek a népcsoportok közös etnikai arculatot alakítottak ki. Langobardoknak ('hosszúszakállúak') első ízben

488-ban nevezték a [[Noricum]]tól (Alsó-Ausztria) északra élő csoportjaikat.{{refhely|Haarmann|120. o.}} [[512]]-ben [[Tato longobárd király|Tato király]] vezetésével legyőzték a herulokat, [[546]]-ban pedig legyőzték a [[gepidák]]at, független királyságot hozva létre a [[Dunántúl]]on. [[551]]-ben [[Bizánci Birodalom|Bizánccal]] szövetségben döntő vereséget mértek [[Thurisind gepida király|Turisind]] gepida király csapataira.