„Albánia történelme” változatai közötti eltérés

A [[9. század|9]]–[[10. század]]ban a [[Bulgária|Bolgár Fejedelemség]] és a [[Bizánci Birodalom]] között dúlt háború a területért. Időközben, a [[11. század]]ra kialakult a sajátos kultúrával és [[nyelv]]vel rendelkező [[albánok|albán nép]]. Egymással viszálykodó nemzetségfőik képtelenek voltak a hódítók elleni összefogásra, így az albánok történelmének első évszázadai meglehetősen zűrzavarosak voltak. A 11–[[12. század]]ban az albánlakta területeket a Bizánci Birodalom, a [[Dukljai Fejedelemség]], a [[Velencei Köztársaság]] és a [[normannok]] tartották ellenőrzésük alatt. [[1204]]-ben a mai Albánia déli részén megalakult az [[Epiruszi Despotátus]], [[1272]]-ben pedig a [[Durrës|durazzói]] székhelyű, [[Szicíliai Királyság|Szicília királyai]] által alapított Albán Fejedelemség.

 

A [[14. század]]ban a [[Szerb Fejedelemség]] hódította el végleg a Bizánci Birodalomtól a területet, majd az észak-albániai [[Balsha]] és a közép-albániai [[Topia]] család osztotta meg az ország feletti uralmat. [[1385]]-ben a közép-albániai hadúr, [[Karl Topia albán fejedelem|Karl Topia]] a felemelkedő [[Oszmán Birodalom]] segítségét kérte riválisa, [[II. Balša zetai fejedelem|II. Balsha]] elleni harcban. A győzelem után az albánok hűséget esküdtek a török szultánnak, akitől ezt követően mindinkább függő helyzetbe kerültek. Bár az ország nem került közvetlen török uralom alá, a pozícióikban hagyott albán nemzetségfők adót fizettek az Oszmán Birodalomnak, fiaikat túszként a szultán udvarába küldték és csapataikat az oszmán hadsereg rendelkezésére bocsátották.