„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

[[Székelyek|Székely]] református köznemesi családba született. Ősei nemeslevelüket [[1676]]-ban, [[I. Apafi Mihály|Apafi Mihály]] erdélyi fejedelemtől kapták. A ''nagybaconi'' előnév a család lakhelyére [[Nagybacon]]ra utal. Édesapja a korán elhunyt Nagy Zsigmond vagyontalan bányamérnök egy telegdibaconi<ref group="m">[[Nagybacon]] (''Bățanii Mari'') 1877-ben egyesült Sepsibaconból (Csinód) és a [[Barót-patak]] északi partján fekvő Telegdibaconból. Az egyik részt a sepsiszékelyek a másikat a [[Székelyek#Bihari (telegdi) székelyek|telegdiszékelyek]] alapították, ezért használtak a nevek esetén is megkülönböztetést (alapértelmezésként nagybaconiként sepsiszékelyeket értettek). [http://erdely.ma/dokumentum.php?id=111143&cim=a_felreismert_falu_nagybacon_1 A félreismert falu, Nagybacon]</ref> gyalogszékely<ref group="m">A székelységnek három társadalmi rétege volt: ''gyalogok'', ''lófők'' és ''előkelők'' ([[primor]]).</ref> család sarja volt. Özvegységre jutott édesanyja, a német ősökkel is rendelkező, [[Hunyad megye|Hunyad megyéből]] származó Hermann Vilma, családja segítségével egyedül nevelte fel fiait.<ref name=3szek.ro>{{cite web|url=http://www.3szek.ro/load/cikk/32369/vitez_nagybaczoni_nagy_vilmosra_emlekezunk |title=Vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmosra emlékezünk |author=Nagybaczoni Molnár Ferenc |publisher=3szek.ro |date=2010-10-11 |accessdate=2015-10-09}}</ref>

A családfő halála után az édesanya szüleihez, [[Szászváros]]ba költöztek és Vilmos ott végezte el az elemi és a középiskolát. Eredetileg építész szeretett volna lenni, de édesanyjának nem volt vagyona gyermekei taníttatására, így más lehetőség híján, [[Nagy Béla (katonatiszt)|Béla]] bátyjával együtt, a díjmentes képzés miatt a katonatiszti iskolát választották.{{refhely|Károlyfalvi József|5. oldo.|azonos=KJ5}}<ref name=3szek.ro/><ref name=erdely.ma>{{cite web|url= http://erdely.ma/dokumentum.php?id=111141&cim=egy_elfelejtett_tabornok_nagybaczoni_nagy_bela |title= Egy elfelejtett tábornok, Nagybaczoni Nagy Béla |author= Nagybaczoni Molnár Ferenc |publisher= erdely.ma |date= 2012-02-20 |accessdate= 2015-02-23}}</ref>

A szászvárosi református Kuún Kollégium főgimnáziumában, 1902-ben jeles eredménnyel érettségizett, ezért a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiát]] „teljesen díjmentesen” végezhette 1902 és 1905 között, ahol végig évfolyamelső volt. [[1904]]. március 24-én parancsnoka, Vajna tábornok dicséretben részesítette az alábbi indoklássalː

A Ludovikát elvégezve hadnaggyá avatták és hivatásos katonai pályafutását a [[szabadka]]i 6. gyalogezrednél kezdte meg. Bár a [[Magyar Honvédség|Magyar Királyi Honvédséget]] (főleg karrierlehetőség szempontjából) annak idején hátrányosabbnak tekintették, mint a közös [[k. u. k.]] alakulatokat, azonban a honvédség magyarabb, hazafiasabb szellemű volt és később innen is sok kiemelkedő képességű katona került ki. A csapatszolgálat nem elégítette ki érdeklődését, ezért [[1909]] és [[1912]] között elvégezte a [[Theresianum Katonai Akadémia|bécsi hadiakadémiát]]. 1912-ben kötött házasságot anyai ágon első fokú unokahúgával, sepsibaconi Nagy Zelmával, akitől hat gyermeke született, de közülük csak négy érte meg a felnőttkort. Gyermekeiket református hitben és hazafias szellemben nevelték.<ref name=3szek.ro/>{{refhely|Károlyfalvi József|6. oldo.}}

1912-ben a 79. gyalogdandár vezérkari tisztje lett főhadnagyként és harmincévesen már századosként harcolt az [[első világháború]]ban. Részt vett a [[Szerbia]] elleni hadműveletekben, a Szurmay-hadtest tagjaként a [[Kárpátok]]ban zajló téli csatákban, részese volt a [[gorlicei áttörés]]nek és a [[Volinyi terület|Volhíniában]] lezajlott küzdelmeknek, majd egy éven át a [[Keleti-Kárpátok]]ban az orosz csapatok ellen védekező 16. honvéd gyalogdandár vezérkarának volt hadműveleti tisztje. A hadi események során tanúsított helytállásáért [[Katonai Érdemkereszt|3. osztályú hadi díszítményes katonai érdemkeresztet]] kapott, valamint három alkalommal részesült a legfelsőbb dicsérő elismerésben.{{refhely|Károlyfalvi József|7. oldo.}}

1915 augusztusa és 1916 júniusa között és a háború végén, 1918 elejétől ismét a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Itt érte az [[őszirózsás forradalom]]. A tisztikar többségéhez hasonlóan korábbi pozíciójában maradt, remélve, hogy az új kormány legalább részlegesen megvédi az ország területi integritását. Ezért is lett a fővárosban szervezett, területvédelmi célú [[Székely Nemzeti Tanács (1918)|Székely Nemzeti Tanács]] egyik vezetője. [[1919]] elején [[Hírszerzés|felderítési]] adatok alapján tanulmányokat, valamint jelentéseket készített az [[Erdély]]ben előrenyomuló román erőkről és sürgette az ellenük való határozott katonai fellépést. Az erőviszonyokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy egy akkori gyors magyar támadás Erdély egy részének felszabadítását jelenthette volna, de az [[antant]] jóindulatában bízó [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-kormány]] nem vállalta fel a katonai ellenállás veszélyeit.{{refhely|Károlyfalvi József|8. oldo.|azonos=KJ8}}

A háború és a [[Trianoni békeszerződés|trianoni sokk]] után formálódó új rendszer számított további szolgálataira: a minisztériumban, majd az újjászervezett [[Magyar Királyi Honvédség]] főparancsnokságán szolgált [[1925]]-ig. Közben 1919-ben őrnaggyá, [[1921]]-ben alezredessé, 1925-ben ezredessé léptették elő és [[Csáky Károly (politikus)|Csáky Károly]] honvédelmi miniszter szárnysegédjének nevezték ki.<ref name=3szek.ro/>{{azonos|KJ8}} 1923-ban első világháborús érdemeiért felvették a [[vitézi rend]]be (637-es sorolási számon).<ref name=3szek.ro/><ref>{{cite web |url= http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/tiszti/index.html |title= A Vitézi rend tiszti állomány névsora, kereső |publisher= hungarianarmedforces.com |accessdate= 2015-02-23}}</ref>

Rendszeresen publikált és foglalkozott a [[hadtudomány]] és a hadművészet aktuális kérdéseivel. A korszak háborúiból ([[abesszíniai háború]], [[spanyol polgárháború]]) azt a következtetést vonta le, hogy a gyorsan mozgó alakulatoknak fontos szerepük lesz a jövendő háborúk során. A [[Magyar Katonai Szemle]] 1936. februári számában így vélekedett az elkövetkező háborúrólː ''„A mozgékonyság, a gyorsaság, a meglepetés új értelmet fog kapni a jövő háborújában, sikerre csak ezen lehetőségeket kihasználva számíthatunk a várható túlerő elleni harcban.”''{{refhely|Károlyfalvi József|11. oldo.|azonos=KJ11}}

1927–31[[1927]]–31 között az I. vegyes dandár vezérkari főnöke, 1931–33[[1931]]–33-ban főparancsnoki szárnysegéd volt. [[1934]]. május 1-jén ''vezérőrnaggyá'' léptették elő, majd a HM Katonai Közigazgatási Csoport főnöke lett. Altábornagyi rendfokozatát [[1937]]. május 1-jén kapta, s a következő évtől a budapesti I. hadtest parancsnoka volt. Érdekelték a katonai sportok, személyesen is megjelent [[Lovastusa|military lovaglásokon]].{{azonos|KJ11}} [[1938]]. október végén az [[Első bécsi döntés#A komáromi tárgyalások|első bécsi döntés előkészületeként]] hadteste bevonult [[Ipolyság]]ra, ahol a vármegyeháza erkélyén beszédet tartott.{{azonos|KJ11}}

Ezután rövid ideig a hadsereg főparancsnokának gyalogsági szemlélője, majd egy év múlva, [[1940]]. március 1-jén kinevezték az újonnan felállított 1. magyar hadsereg parancsnokává. Két hónap múlva megkapta a legmagasabb magyar tábornoki rendfokozatot, vezérezredessé léptették elő. A [[Bécsi döntések#A második bécsi döntés|második bécsi döntés]] nyomán visszaszerzett magyar területre 1940. szeptember 10-én a honvédség élén szintén lovon vonult be [[Marosvásárhely]]re. Az 1. hadsereg parancsnokaként szervezte az új határok biztosítását, az ideiglenes katonai közigazgatást és a lakosság élelmiszer-ellátását.

Az 57 éves tábornok azonban nem azonosult [[Werth Henrik]] vezérkari főnökkel, nem támogatta őt a Teleki-kormánnyal folytatott vitájában. A Teleki-Bethlen-féle politikai körökben, akik Werthtel elégedetlenek voltak, Nagyot tekintették alternatívának a hadseregvezetői pozícióban, ezért Werth kellemetlenkedő intézkedéseket tett vetélytársával szemben, már az erdélyi bevonulását megelőző időktől fogva. [[1941]] januárjában Werth, rájátszva Nagy [[Imrédy Béla|imrédista]] hírbe keveredésére,<ref group="m">Dombrády 157-158. o. szerint Rátz Jenő volt vezérkari főnök magánlevélben kérte Nagyot, hogy az 1. hadsereghez tartalékos századosként bevonult volt kormányfőt, Imrédy Bélát, Rátz szoros politikai szövetségesét ne hagyja vonatparancsnoki beosztásában, hanem viselt hivatalának megfelelő beosztásba helyezze. Nagy eleget tett a méltányosnak gondolt kérésnek és vezérkari osztályára helyezte Imrédyt, így az szemléire is vele tarthatott. Ez azonban az Imrédyvel szemben végtelenül bizalmatlan Horthynak azonnal tudomására jutott és Nagyot gödöllői rezidenciájára rendelve szemére vetette, hogy Imrédy beosztását arra használja, hogy pártpolitikai agitációt folytasson szélsőséges pártja szervezése céljából. Horthy utasításba adta, hogy Nagy akadályozza meg ezt a törvénytelen tevékenységet és tegyen jelentést annak figyelemmel kíséréséről. Nagy előtt nem volt ismert korábban Imrédy és [[Kunder Antal]] későbbi miniszter agitációja, de környezetében tudott volt.</ref> szorgalmazni kezdte nyugállományba küldését, amit a bizalmatlan Horthy március 31-ei hatállyal jóváhagyott. Úgy látszott, ezzel katonai karrierje a végéhez érkezett.{{refhely|Károlyfalvi József||Szakály Sándor||Kátai Ferenc|}}

Mind ő, mind a [[Nagy Béla (katonatiszt)|bátyja]] jó kapcsolatot ápolt a magyar gazdasági élet számos meghatározó személyiségével. Nyugállományba helyezését követően gazdasági társaságoknál felügyelőbizottsági tisztségeket töltött be, például [[Győrffy-Bengyel Sándor]] közellátásügyi tárca nélküli miniszter közbenjárásával megválasztották a [[Dunai Repülőgépgyár]] igazgatótanácsi elnökének. A gyár elnökségében olyan jelentős üzletemberek voltak, mint [[Chorin Ferenc (üzletember)|Chorin Ferenc]] és [[Weiss Jenő]]. A honvédség élelmezését biztosító egyik nagy beszállító vállalat, a szabadkai[[szabadka]]i Hartmann és Társa húsfeldolgozó és konzervgyár tulajdonosának, [[Hartmann József]]nek kikeresztelkedésekor elvállalta a keresztapaságát. A köztük lévő kapcsolat régről fakadt, hiszen még első világháborús harctéri barátság is összefűzte őket.{{refhely|Kisfaludy András}}<ref>{{cite web |url= http://kisvarositortenetek.blogspot.hu/2012/10/eljen-november-29-e-avagy-hartmann-es.html |author= Von Salchichen |title= Éljen november 29-e! - Avagy a Hartmann és Conen kiviteli cégtől az egykori November 29-e Húsárugyárig |publisher= Kisvárosi történetek |date= 2012-10-29 |accessdate= 2015-12-07}}</ref>

Miután [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] addigi honvédelmi minisztert a [[Kállai-kormány]] vonalával összeegyeztethetetlen, németbarát politikai meggyőződése miatt lemondatták, olyan tábornokot kerestek a helyére, aki a Harmadik Birodalomnak való teljes kiszolgáltatottság elkerülésében támogatni tudja a kormányfőt és [[Szombathelyi Ferenc]] vezérkari főnököt.{{refhely|Dombrády|290-291. o.|azonos=D290}} Erre a szerepkörre szinte kizárólag a magyar szélsőjobboldali politikával szembeni ellenérzéseiről ismert, angolbarát, finánctőkés kapcsolatokat fenntartó Nagy Vilmos tűnt alkalmasnak.{{azonos|D290}} Bartha leváltását leginkább az húzta el, hogy Horthy nem bízott az utódjának ajánlott Nagyban, ezért [[1942]]. szeptember 20-án, Horthy gödöllői rezidenciáján megjelenve tisztáznia kellett, hogy milyen viszonyban áll [[Imrédy Béla|Imrédy Bélával]]. Nagy csak azután kapott felkérést a miniszteri tárca átvételére, hogy a kormányzó meggyőződött afelől, hogy nem ápol kapcsolatot a nemzetvezetői ambíciókat álmodó Imrédyvel.{{azonos|D290}} Miniszteri tevékenysége idejére üzleti tagságait szüneteltette.{{refhely|Kisfaludy András}}

[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós kormányzó]] [[1942]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] felkérte a [[Magyarország honvédelmi minisztereinek listája|honvédelmi miniszteri tárca]] vezetésére. Az előző napi, gödöllői találkozójukon már közölte vele, hogy az új honvédelmi minisztertől várja "a„a honvédség Bartha számlájára írandó megromlott szellemének és fegyelmének helyreállítását"helyreállítását”.{{refhely|Dombrády|291. o.|azonos=D291}} Nagy meggyőződéséhez híven mindent megtett, hogy a honvédséget távol tartsa a politikától. Azonban a Honvédelmi Minisztériumban Bartha többségben levő hívei, javarészt németbarát és szélsőjobboldali beállítottságú embereiemberek{{refhely|Dombrády|294. o.}} bizalmatlansággal és ellenszenvvel fogadták, különösen a zsidó munkaszolgálatosok helyzetének javításával kapcsolatos intézkedési tervei váltottak ki ellenérzést.{{azonos|D291}}

Törekedett az itthon maradt csapatok modernizálására és megőrzésére, hogy az [[1918]] végéhez hasonlatos összeomlás még egyszer ne következhessen be. Még minisztersége előtt küldték a keleti frontra azt a [[2. magyar hadsereg]]et, amely azután [[Voronyezs]]nél tragikus módon megsemmisült. Onnan visszatérve már sejtette, hogy nincs esély a győzelemre, bár azt ő sem tudhatta, hogy télen hol indul majd a pusztító erejű szovjet offenzíva. Miniszterként már nem volt sok mozgástere: a magyar hadsereg a németek kötelékében, azoknak alárendelve harcolt a [[Don]]-kanyarnál, és bár sürgette az utánpótlást és a körülmények javítását, kéréseit a németek nem vették figyelembe. A harcban álló csapatokat ugyan nem volt módja hazahozni, de lehetőségeihez képest minden eszközzel segítette a honvédeket, a fegyveres katonákat és hozzátartozóikat, valamint a [[munkaszolgálat]]osokat, az úgynevezett ''„muszosokat”'' is.<ref>{{cite web |url= http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20121029-donkanyar-a-nagy-vilmos-miniszter-sem-menthette-a-2-magyar.html |author= Szegő Iván Miklós |title= Tudni lehetett, hogy elpusztul a doni hadsereg |publisher= [[origo.hu]] |date= 2012-11-02 |accessdate= 2016-01-17}}</ref><ref>{{cite web |url= http://musz.hdke.hu/#egy-targy-egy-tortenet#tabori-szazadok |title= Tábori századok |work= Lapátos Hadsereg - Munkaszolgálat a II. világháború alatt (kiállítás) |year= 2013 |publisher= Holokauszt Emlékközpont |accessdate= 2015-02-24}}</ref>

Ezek az intézkedések és kijelentések azonban a minisztérium tisztikarában és a politikusok egy részében ellenszenvet váltottak ki. Politikai megítélése egyre romlott, hiszen akadályozta a hadseregen belüli [[antiszemitizmus]] és a muszosokkal való embertelen bánásmód érvényesülését. Élesen tiltakozott az ellen, hogy a németek kérésére {{szám|10000}} magyar zsidó munkaszolgálatost a szerbiai [[Bor (Szerbia)|Bor]] rézbányáiba küldjenek. [[1943]] februárjában határozottan ellenezte, hogy eleget téve a németek követelésének, magyar csapatokat küldjenek a [[Balkán (térség)|Balkánra]].<ref name="vitezirend">{{cite web |url= http://www.vitezirend.co.hu/CV%20&%20Award/vNV.htm |author= |title= vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos |publisher=vitezirend.co.hu |accessdate= 2015-10-10}}</ref>

Nagy 1942. október 15-én utazott [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Vinnicja|vinnyicai]] főhadiszállására bemutatkozó látogatására, ahonnétahonnan a frontra indult a hadsereget megszemlélni. [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]] miniszterelnök ezt megelőzően részletes tájékoztatással és utasításokkal látta el, többek között arra nézve, hogy a [[2. magyar hadsereg]] utánpótlásával kapcsolatban kizárólag a {{szám|20000}} főnyi váltásra és a már megígért 2két megszálló hadosztályra szorítkozzék, többre ne tegyen ígéretet. Hitlerrel szemben gyakorlatilag nem jutott szóhoz, így kénytelen volt annak üres ígéretével távozni, hogy a 2. hadsereg meg fogja kapni a rendkívül hiányolt nagy hatású páncéltörő fegyvereket, valamint az olasz és német tartalék hadosztályok megérkeztével arcvonalát is meg fogják rövidíteni.{{refhely|Dombrády|291-292. o.}}

A fronton a 2. hadsereget a sikertelen urivi hídfőcsaták utáni állapotban találta, 200&nbsp;km hosszú védőállásokban. A hadsereg parancsnoka, [[Jány Gusztáv]] vezérezredes tájékoztatta a hadsereg helyzetéről és feladatairól, melyeket erősítések híján nem tudott ellátni. Jány közölte, hogy az adott körülmények között nem tud felelősséget vállalni a hadseregért és felmentését kéri. Nagy a vele baráti viszonyban álló Jány megnyugtatásán kívül nem tudott ígéreteket tenni, hiszen kötötte Kállay miniszterelnök utasítása. Sem a magyar politika, sem a hadseregvezetés nem óhajtotta a 2. magyar hadsereg megerősítését. Jány kérése ellenére a hazai Turán harckocsikból nem pótolhatta a 2. hadsereg megfogyatkozott harckocsiállományát, mivel rendkívüli nehézségek árán felszerelés alatt álló két páncéloshadosztályt Románia ellen viselt háború esetére hozták létre. Nagy Weichs vezérezredest, a német hadseregcsoport parancsnokát felkeresve kérte a hiányok megszüntetését. Weichs megértően viselkedett, de ígéreteket maga is hiányokkal küzdve nem tett.{{refhely|Dombrády|292-294. o.}}

[[Keresztes-Fischer Ferenc]] figyelmeztetéséből értesülve,{{refhely|Dombrády|321. o.}} hogy [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]] nem képes és már nem akarja őt megvédeni, [[1943]]. [[június 8.|június 8-án]] Nagy benyújtotta lemondását. Utódjává vitéz csataji [[Csatay Lajos]] vezérezredest nevezték ki. A napilapok méltatták a távozó miniszter személyét, a [[szociáldemokrácia|szociáldemokrata]] [[Népszava]] június 16-ai számában szokatlan elismeréssel írt róla. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] június 10-ei, a kormányzóhoz intézett emlékirata szintén figyelemre méltó módon értékeli a volt minisztert. ''[[Marosvásárhely]] díszpolgárává választotta,'' de a németek [[1944]]. [[március 19.|március 19-ei]] bevonulása ([[Margarethe hadművelet]]) az oklevél átadását már nem tette lehetővé.{{refhely|Károlyfalvi József||Szakály Sándor||Kátai Ferenc|}}

A sok viszontagság és meghurcoltatás után, még életében jelentős nemzetközi elismerést kapott, hiszen a [[jeruzsálem]]i [[Jad Vasem]] Intézet [[1965]]. december 14-én a „[[Világ Igaza]]” címmel tüntette ki.<ref name=yadvashem>{{cite web |url= http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4016567 |title= The Righteous Among The Nations - Nagybaczoni Vilmos (1884 - 1976) |language= angol |publisher= [[Jad Vasem]] |date= 2012-02-20 |accessdate= 2015-10-07}}</ref> Az idős tábornok szellemi frissességben élt haláláig, sokat kertészkedett, írt és olvasott. 1964-ben dolgozta át a még 1947-ben megjelentetett ''Végzetes esztendők'' című művét. A hosszú életű katona röviddel kilencvenkettedik születésnapja után, [[1976]]. június 21-én távozott az élők sorából [[Piliscsaba|Piliscsabán]], ahol ma utca őrzi emlékét.{{refhely|Károlyfalvi József||Szakály Sándor||Kátai Ferenc|}}