Wikipédia

„Tujon” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
→‎Történelem: átfogalmazások, pontosítások, bővítés
57. sor:
 
=== Történelem ===
{{bővebben|abszintizmus}}
A tujont az abszint 1800-as évekbeli népszerűvé válása után fedezték fel. Dr. Valentin Magnan, aki az alkoholizmussal behatóbban foglalkozott, tiszta fehérüröm-olajat adott állatoknak, és úgy találta, hogy az alkohol hatásától függetlenül rohamokat váltott ki. Erre alapozva az abszintot a sima alkoholnál veszélyesebbnek kiáltották ki, annak ellenére, hogy csak kis mennyisígben tartalmaz fehérüröm-kivonatot. A tujont a rohamok kiváltójaként azonosították. Dr. Magnan 250 alkoholistát vizsgált meg. Megfigyelte, hogy akik abszintot ittak, azoknál rohamok és halucinációk jelentkeztek. A mai bizonyítékokat figyelembe véve ezen következtetések megkérdőjelezhetőek, ugyanis a többi összetevő és egyéb betegségek hiányos ismeretén alapulnak, illetve hatással voltak rá Magnan nézetei is, melyek szerint az alkohol és az abszint degenerálttá tette a francia népet.
 
A tujont először 1845-ben izolálták ürömolajból, ám csak 1903-ban azonosították az ürömolaj mérgező összetevőjeként. Maga az ürömolaj az 1860-as évektől került a figyelem középpontjába, amikor az abszint Franciaországban egyre szélesebb körökben vált népszerűvé. Elsőként, 1859-ben Dr. Auguste Monet jutott arra a megállapításra, hogy az abszintivó alkoholisták tünetei súlyosabbak a többi alkoholistáénál. Ezután Louis Marcé, a Bicêtre egyik orvosa különböző állatokat adagolt túl egyszeri, hatalmas ürömolaj-dózissal, mely sokszorosa volt az abszinttal reálisan bevihető mennyiségnek. Az ekkor jelentkező rohamokra hivatkozva azt állította, hogy az abszintivó alkoholisták rohamait és hallucinációit nem [[delirium tremens]], hanem ürömmérgezés okozza. Ennek az elképzelésnek [[Valentin Magnan]] lett a legjelentősebb terjesztője. A gyakori kritikák ellenére azonban Magnan és az abszint más ellenzői nem számoltak be olyan kísérletekről, melyekben az abszinttal ténylegesen bevihető ürömolaj-mennyiség akut vagy krónikus mérgező hatásait mutatták volna ki. A mai orvostudomány tükrében az abszintizmus feljegyzett tünetei egyáltalán nem különböztek a krónikus alkoholizmus tüneteitől. Az abszintmérgezés elmélete az alkoholizmus és más betegségek hiányos ismeretén alapult, és nagy hatással volt rá a század második felében Franciaországban és más országokban is kibontakozó, társadalmi katasztrófával fenyegető össznépi alkoholizmus is. Az abszint nemcsak az egyik legnépszerűbb, hanem általánosságban a legmagasabb alkoholtartalmú égetett szesz is volt, ezért az alkoholmérgezés és a krónikus alkoholizmus legsúlyosabb esetei gyakran azok közül kerültek ki, akik hígítatlan abszintot ittak.
Az abszint betiltása után egészen 1970-ig nem végeztek kutatásokat, amikor is a Nature brit tudományos magazin megjelentetett egy cikket, melyben összehasonlították a kanabisz (marihuána) elsődleges pszichoaktív hatóanyaga, a tetrahidrokannabinol (THC) és a tujon alakját. Azt feltételezték, hogy mindkettőnek hasonló hatása van az agyra, azt sugallva ezzel, hogy a tujon egy kannabinoid anyag.▼
 
▲Az abszint betiltása után egészen 19701974-ig nem végeztek kutatásokat, amikor is egy, a Nature brit tudományos magazinmagazinban megjelentetettmegjelentett egy cikket, melybencikkben összehasonlították a kanabisz ([[marihuána]]) elsődleges pszichoaktív hatóanyaga, a [[tetrahidrokannabinol]] (THC) és a tujon alakjátmolekulaszerkezetét. AztA hasonlóság alapján azt feltételezték, hogy mindkettőnek hasonló hatása van az agyra, azt sugallva ezzel, hogy a tujon egy kannabinoid anyag. 1999-ben bizonyították be, hogy a tujon nem hat a kannabinoid receptorokra.
Később, miután 1988-ban az Európai Unió a 88/388/EEC számú rendeletében rögzítette az élelmiszerek maximálisan engedélyezett tujontartalmát, újabb vizsgálatokat végeztek, melyek elenyésző mennyiségű tujont mutattak ki az abszintban.
 
Az 1980-as évek során jelent meg a feltételezés, miszerint a századfordulós abszinthoz literenként felhasznált ürömmennyiség 260–350 mg tujontartalma mind megjelenik a kész abszintban, majd az 1990-es években Wilfred Niels Arnold biokémikus egy ezt alátámasztó elméletet is kidolgozott. Az 1990-es és 2000-es években azonban legalább öt egymástól független kísérlet mutatta ki, hogy sem a századfordulóról fennmaradt palackok, sem a századfordulós receptek szerint készült kísérleti párlatok nem tartalmaznak toxikológiailag jelentős mennyiségű tujont. Az Európai Unió 1988-ban a 88/388/EEC számú rendeletében rögzítette az élelmiszerek maximálisan engedélyezett tujontartalmát, hogy elősegítse a jogharmonizációt az abszintot tiltó és nem tiltó országok között.<ref name="padosch"/>
 
==Fordítás==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tujon”