„Székelyudvarhely” változatai közötti eltérés

'''Székelyudvarhely''' ([[román nyelv|románul]] ''Odorheiu Secuiesc,'' [[latin nyelv|latinul]] ''Areopolis,'' [[német nyelv|németül]] ''Oderhellen,'' [[Erdélyi szász nyelv|szászul]] ''Odderhällen'') [[municípium (Románia)|megyei jogú város]] [[Románia|Romániában]] [[Hargita megye|Hargita megyében]]. Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. [[HargitaA megye]] második legnépesebb városa. [[Székelyföld]] történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja, s évszázados hagyományokra visszatekintő székhelye. Fontos közúti csomópont, vasúti végállomás. Az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. [[Székelyföld]] és a székely székek központja évszázadokon keresztül.

[[1301]]-ben ''Uduord'' néven említik. A településnek az [[Árpád-kor]]ban valószínűleg ''Telegd'' volt a neve. [[1357]]-ben [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] király vezetésével itt ülésezett az első [[Székely Nemzetgyűlés]], melyamely egyrészt a székelyek, másrészt [[Erdély]] több várának jogi vonatkozásait tisztázta.

Székelyudvarhelyt valószínűleg [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] emelte városi rangra, aki ugyancsak járt a településen, mikor amikor [[Báthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)|István erdélyi vajdával]] gyűlt meg a baja, de az erdélyi fejedelmek is megadtak minden kiváltságot a városnak.

Izabella királynőkirálynőtől]]től adómentességet nyert. A [[Székelytámadt vár]]at [[II. János magyar király|János Zsigmond]] építtette a legyőzött székelyek megalázására [[1562]] és [[1565]] között. Ezt a [[Vitéz Mihály|Mihály]] vajda oldalára állt székelyek [[1599]]-ben lerombolták, [[1616]]-ban pedig Ali pasa égette föl. [[1621]] után [[Bethlen Gábor]] az erődítmény újraépítését rendelte el. [[1704]]-ben a várat Tiege generális hada fosztotta ki. Az erődítményt visszafoglaló [[Pekry Lőrinc]] a székelyekkel leromboltatta a várat, amelyet ettől kezdődően Csonkavárnak neveznek a helyiek. Az egykori erődítmény jelentős maradványai napjainkban is láthatóak.

Az idők folyamán téglalap alakúvá formálódott Főtér és közvetlen környéke alkotja a Belvárost, három főút és néhány utca összefutó öblében. Műemlékei, műemlék jellegű épületei és épülettömbjei itt összpontosulnak : az Ó-város lényege sűrűsödik ott. A kereskedelmi gócpontot alkotó, s patinás műemlék épületekből fölépülő [[Kossuth Lajos]] utca, a romantikus és festőien emelkedő, macskakövekkel kirakott Szentimre utca, a virágpiacnak helyet adó Patkóban elhelyezett Vasszékely, a Főgimnáziumhoz fölvezető, s a város panorámájára rálátó, hangulatos lépcsősor, a közelmúltban restaurált Ó-vár nyugat-európai hangulatot árasztó, pazar szórakozóhelyei, a városnak a [[Küküllő]] mellett található, andalgásra csábító Sétatere, a [[Tomcsa Sándor Színház]] impozáns épülete, a nemzet nagyjait megörökítő Szoborpark, a szombatfalvi negyed csinos villái, avagy a Malom utcai negyed modern és ízléses épületei nem egy európai nagyváros urbanisztikai összképébe is beleillenének. Ez a sokszínű, sűrített városkép ragadja meg a látogatót. A székely ''Anya-szék'' legfontosabb urbanisztikai településének megigéző varázsát és lenyűgözően ellenállhatatlan vonzását nem utolsósorban az az első világégést megelőző, történelmi hangulat biztosítja, amely a meglehetősen nagy kiterjedésű központot óhatatlanul uralja. Egyfajta, rendkívülien ritka módon kialakult tér-idő-kapszulaként működve, Székelyudvarhely városközpontja azt a hajdani, s egykor fölöttébb valós világot idézi meg és villantja ma is folyamatosan föl, ami egykor az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] volt, s amivé válhatott volna egy, a jelennel párhuzamos, esetleges világban a [[k. u. k.]]-kultúra. Ebből a tényből kifolyólag a városközpont méltán szolgálhatna különböző városi játékok megrendezésének avagy történelmi filmek forgatásának a színhelyéül is.

A hajdani Alsó-Piactér legimpozánsabb épülete. [[1895]] és –[[1896|96-ban]] között épült [[eklektikus]] stílusban, [[Stehló Ottó]] építész tervei szerint. Építőmestere Ferenczi Endre főmérnök volt. Az épület egészében különböző építészeti stílusok ötvöződnek. [[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében ([[1992]]) műemléképületként szerepel.

Visszaállítására több kísérlet is volt. A kilenc méter magas alkotás jelenleg az eredeti helyén található, a város Főterének a központjában. A kompozíció egy oszlopból, két oroszlánból, valamint a szintén kőből faragott címerből áll, akárcsak az eredeti, vagyis az [[első világháború]]t követő hatalomváltáskor eltávolított emlékmű. Az egyenként több mint három tonna súlyú oroszlánokat a [[Kézdiszentlélek]]en bányászott [[kvarcit]] tömbökből faragták. Az oszlop alapanyaga márványszerű mészkő. A műemlék képzőművésze, Zavaczki Walter, több köztéri szobrot készített eleddig : az ő munkája a szentléleki árvízemlékmű, a [[Székelykeresztúr]]on álló [[József Attila]]-szobor, illetve a székelyudvarhelyi [[Tompa László]]- és [[Móra Ferenc]]-szobor.

A várostól alig negyedóra járásra a [[Küküllő]] jobb partján a Budhegy tetején állnak [[Budvár]] romjai. A legenda szerint [[Bleda|Buda]] vezér építtette, és itt volt a [[hunok]]tól elszakadt [[székelyek]] vezérének a székhelye., A székelyekakik itt kötöttek szövetséget [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpáddal]], aki törvényt adott nekik. Valójában a 11–12. században épülhetett egy korábbi [[róma]]i erődítmény maradványainak a felhasználásával. [[1241]]-ben a [[tatárok]] rombolták le.

A [[Budvár]]onBudváron (635 méter magasságú, konglomerát sziklaoromzat) a csiszoltkő-korszak (neolitikum) embere már megtelepedett. A korai és a késő Vaskor embere is itt lakott. Az [[Árpád-kor]]ból földkunyhók és egy erődítmény falmaradványai kerültek elő. [[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) a [[Budvár]] romjait műemléképületként tartják számon.

A városon átmenő jelentős forgalom ellenére közepes szinten van a [[turizmus]], jövedelemtermelő képessége nem számottevő. Székelyudvarhely környéke azonban nagyon jó turisztikai vonzerővel rendelkezik, mint pl. a [[Szejkefürdő]], [[Hargita (hegység)]], és a [[Zeteváraljai víztározó]] által biztosított [[horgászat]]i és az [[erdő]]k [[vadászat]]i lehetőségei. Székelyudvarhely környéke számára kedvező turisztikai ágazat lehet az ökoturizmus, az aktív és bakancsos túrázás, biciklizés, sziklamászás, lovaglás, gombász- és fotóturizmus, illetve a kulturális turizmus.<ref>{{cite web |url=http://www.utazunk.com/cikk/az-okoturizmus-all-a-hargita-megyei-turisztikai-fejlesztesek-kozeppontjaban_465.php| title=Az ökoturizmus áll a Hargita megyei turisztikai fejlesztések középpontjában |language=magyar }}</ref> A környéken kikapcsolódást kereső turisták számára kiváló lehetőségeket nyújtanak a várósbanvárosban található magas színvonalú panziók és szállodák. Székelyudvarhelyen három szálloda található, a Küküllő Szálloda, Gondűző Szálloda és a Septimia Szálloda. A többi szálláslehetőség majdnem mind a panziók által biztosított. A Bosnyák Panzió, Margareta panzió, Korona Panzió, Maestro Panzió, Hintó Panzió és más panziók nyújtanak színvonalas ellátást az utazok számára.

A Református Kollégium első emelete [[1771]] és –[[1772|72-ben]] között épült. ([[Barokk]] jegyeit a későbbi átépítések során elvesztette. A második emelet [[1885]] és –[[1886|86-ben]] között, [[klasszicista]] stílusban épült. [[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. [[1771]]. [[április 26.|április 26-án]] ledöntik a Kollégium régi faépületét, majd május 2-án nekifognak az iskola új alapjának ásásához. Május 6-án már huszonegy személy rakja a kőalapot. Mivel az építkezésre szánt pénz fogytán volt, Kis Gergely professzor pénzgyűjtő körútra indult [[Udvarhelyszék (történelmi)|Udvarhelyszékben]], [[Erdővidék]]en és [[Háromszék]]en. Az év végére az épület tető alá került. [[1885]] és [[1886]] között1885–86-ban még egy emeletet húztak föl a régi épületre. Ekkor tűntek el az egykori [[barokk]]-stíluselemek. A régi kollégiumokra jellemző hangulatot az árkádos, belső, négyszögletű udvar őrzi, középen [[Backamadarasi Kis Gergely]] rektor-professzor emlékoszlopával. Könyvtára magas szintű kutatómunkát tesz lehetővé. Románia egyik legmagasabb minőségi szintet nyújtó oktatási intézménye.{{forr}}

[[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében ([[1992]]) műemléképületként szerepel. [[1910]] és [[1912]] között épült, a régi Kollégiumtól délre. Építésze [[Magyar Vilmos]] volt. [[1913]]. szeptember 10-én avatták föl. A Benedek Elek Tanítóképző épületében a [[Haáz Rezső]] Múzeum Tudományos Könyvtára működik.

* ''Siménfalvi'' [[Székely Mózes]] [[erdélyi fejedelem]], született 1553 körül, meghalt [[1603]]. július 17-én, a [[Brassó]] melletti csatában

* [[Mály Gerő]] színész, született [[1884]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-jén]]

*[[Miriszlai Miklós]] ([[1957]]. [[május 2.]]) költő, grafikus.

*[[Szabó Árpád Töhötöm]] (1975) magyar néprajzkutató.

[[Fájl:Udvarhely kat.jpg|bélyegkép|balra|170px|A Ferences Templomtemplom]]

Székelyudvarhely főterén (a mai Szabadság tér a [[Márton Áron]] tér között) épült fel [[1780]]–81 között-ben klasszicizáló [[barokk stílus]]ban, két részre osztva az egykori Piacteret: az Alsó-Piactér (egykori Batthyány tér, mai Szabadság tér) és a Felső-Piactér (egykori Deák tér, későbbi Gabonapiac, "Patkó", Szabadság tér, illetve a mai Márton Áron tér). Építtetője [[Baczkamadarasibaczkamadarasi Kis Gergely]] ([[1737]]–[[1787]]), a Református Kollégium neves rektor-professzora, akinek ''KG'' monogramja a templom nyugatra néző cserépfedelén olvasható az [[1781]]-es évszám kíséretében. Az új templom nem a régebbi [[Szent Anna]]-kápolna maradványaira épült. A templom építését [[1781]]-ben fejezték be.

[[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. Az építés kezdetei nem ismeretesek. A papi lakpaplak feltehetően a [[17. század]] elején – [[1636]] között épült. Építése a jezsuiták nevéhez tűződikfűződik, s a gimnázium első épületének tekinthető. A 18. századvégi [[erdély]]i templomépítészek egyik műremeke, 40 méter magas tornyával Székelyudvarhely egyik legimpozánsabb tömegű, a városképben és tájban szervesen illeszkedő műemléke. [[Entz Géza]] művészettörténész szerint ([[1943]]) a plébániatemplom [[Erdély]] késő barokk egyházi művészetét örökíti meg. [[B. Nagy Margit]] szerint ([[1977]]) a "18. század végének stílusparádéjában azonban nemcsak az elbúcsúzó [[barokk]] és a beköszöntő [[klasszicizmus]] van jelen, de észlelhető a [[romantika]] elemeinek feltűnése is".{{forr}} Tehát a mértéktartó barokk és a klasszicizáló késő barokk stílus ötvöződik. A háromhajós, egytornyú plébániatemplomnak [[1787]]–93 közötti építése Kadicsfalvikadicsfalvi Török Ferenc ([[1731]]–[[1804]]) plébános és udvarhelyszéki esperes nevéhez fűződik, aki harminc évig vezette a Katolikus Gimnáziumot. A plébániatemplom tervezője és kezdeti építője Schmidt Pál [[marosvásárhely]]i építő-mester (főkőműves) volt. Felszentelésére [[1793]]. [[május 27.|május 27-én]] került sor.

A templomkülsőn, a toronysisak kivételével, alig található [[barokk]] vonás. A templom homlokzata öttengelyes és már klasszicizáló jellegű. A római katolikus templom 38 méter hosszúságúhosszú és 18 méter szélességűszéles. A templombelső térképzése a három hajóban már klasszicista nyugalmú. Belső építészeti stílusában a reneszánsz, helyenként rokokó és a korai-klasszicista elemek ötvöződnek. A háromhajós templomban a főhajót négy testes pillér választja el a mellékhajóktól. Felettük karzat húzódik. A mellékhajók a tőlük fallal elválasztott két sekrestyében folytatódnak. A szentély végén áll a főoltár. Az oldalhajók felett négy pilléren nyugvó, kosáríves nyílású oldalkarzat húzódik, amely a hajónak elegáns térhatást biztosítkölcsönöz. A templom boltozatának közepét nagyobb méretű, medálokba zárt, [[rokokkórokokó]] utóérzésű stukkó-díszítmények festik. A hosszú szentély a sokszög három oldalával zárul. A barokkos főoltár és az egyszerűbb mellékoltárok Hoffmayer Simon ([[1740]]–[[1800]]) [[kolozsvár]]ikolozsvári szobrászművész munkája.

Az egykori Botos, a mai [[Kossuth Lajos|Kossuth]] utcában emelkedett a görög katolikus templom (Biserica "Schimbare la faţă") a 17. század végén. Székelyudvarhelyen egy Görög András nevű [[görög katolikus]] vallású ember telepedett le s meggazdagodván, templomot építtetett. Végrendeletében az udvarhelyi [[román görög katolikus egyház|román görög katolikusoknak]] hagyta az épületet (Keresztúri K., 1939., 114).

[[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. Székelyudvarhely déli bejáratánál, a Szálvátor-hegy (Köszörűkő) végződésében, a Nagy-patak völgye alsó szakaszán, az egykori Gyárosfalva területén, a gyógyító források közelében egy kis imaház, védőfallal körülvett templomocska húzódik meg. Ez a Jézus-kápolna vagy más néven Jézus szíve kápolna, Szentszív-kápolna. Lakatos István 1702-ben „Jézus házának nevezett Jézus neve kápolnaként” említi. Építési idejéről az oklevelek hallgatnak. A késő román, azaz a 13. századinak számított, négykaréjos kápolna (karéjos-centrális templom) korai datálása körül kétségek merültek fel Mariana Beldie archeológus részéről, aki ásatásai eredményeképpen ([[1973]]) úgy véli, hogy az 1561-ben veretett ezüstpénz alapján ezt a kápolnát (rotundát) a 16. század második felében építették. A művészettörténeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezik, s így a Jézus-kápolna Székelyudvarhely legrégebbi építészeti műemléke. Hasonló típusú kápolnák (rotundák) épültek [[Gyergyószentmiklós]]on (Szent Anna-kápolna), [[Kézdiszentlélek]]en Perkő nevű magaslaton fekvő [[I. István magyar király|Szent István]]-kápolna, [[Székelyszáldobos]]on a kápolnarom.