„Rozsnyó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 178.164.239.43 (vita) szerkesztéséről Akela szerkesztésére |
a →Története: fogalamzás |
||
43. sor:
Területe már az [[őskor]]ban lakott hely volt, ahol megtalálták az [[újkőkor]], a [[bronzkor]] és a [[vaskor]] emlékeit is. A bányászvárost német telepesek alapították a [[13. század]]ban. Oklevél először [[1291]]-ben említi ''„Rosnaubana”'' néven, ebben [[III. András magyar király|III. Endre király]] Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost. [[1320]]-ban ''„Rosnobana”'', [[1323]]-ban ''„Rusnobana”'', [[1391]]-ben ''„Rosnowbanya”'', [[1525]]-ben ''„Rosnauia”'' alakban említik a korabeli források. [[1340]]-ben városi kiváltságokat kapott. [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] király [[1410]]-ben, majd [[1496]]-ban [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] is újból megerősíti a város szabadalmait.
[[1440-es évek]]ben a [[husziták]] foglalták el, és a mai temető helyén várat építettek. A várat [[1452]]-ben [[Hunyadi János]] elfoglalta. [[1454]]-től a Rozgonyiaké, akik helyre akarták állítani, de többé nem épült fel. A [[16. század]]ban a város [[protestantizmus|protestáns]] hitre tért. A védművek nélküli várost a [[Oszmán Birodalom|török]] többször rabolta ki és égette fel. [[1566]]-ban, amikor a császáriak [[Krasznahorka vára|Krasznahorkáról]] elmenekültek, a törökök a közeli Rozsnyóval is éreztették haragjukat. [[1584]]-ben ismét megrohanták a várost sok kárt okozva és a békés polgárokat háborgatva, az evangélikus lelkészt pedig a feleségével együtt magukkal hurcolták.
[[
A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Gömör-Kishont vármegye]] Rozsnyói járásának székhelye volt. [[1919]]. [[június 10.|június 10-én]] a magyar [[Tanácsköztársaság]] hadserege átmenetileg visszafoglalta [[Csehszlovákia|Csehszlovákiától]]. [[1938]] és [[1945]] között az [[első bécsi döntés]] értelmében újra Magyarországhoz tartozott. A területet átvevő magyar hadsereg ünnepélyes fogadtatásának előkészületei 1938. november 7-én, a város nemzetiszínű zászló- és virágdíszbe öltöztetésével valamint a diadalkapu ácsolásával kezdődtek. A csehszlovák csendőrség november 8-án, a délelőtti órákban hagyta el laktanyáját, s vonult ki a városból. Az [[első világháború]] utáni években eltávolított [[Kossuth Lajos|Kossuth]]-szobor talapzatára helyezett [[Milan Rastislav Štefánik]] szobrot a szlovák hatóságok teherautóra rakták és elszállították, a laktanyát, a közhivatalokat kiürítették, a vasúti kocsikat, mozdonyokat elvitték. A [[miskolc]]i 7. [[dandár]] parancsnoka, Littay-Lichtenecker András [[altábornagy]] 1938. november 8-án délután fél kettőkor vonult be katonaságával a városba. A főtéren megtartott bevonulási ünnepségen 6-8000 fős tömeg ünnepelt késő estig.<ref>[[Márai Sándor]] 1938. november 9-én a [[Pesti Hírlap]]ban megjelent helyszíni tudósítása.</ref><ref>[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3049 Magyar Világhíradó, 1938 november: A bevonuló magyar csapatok ünnepélyes fogadása Rozsnyón]</ref> A talapzatára visszaállított Kossuth-szobrot 1939 nyarán avatták fel.<ref>[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3351 Magyar Világhíradó, 1939 június: A talapzatára visszaállított Kossuth-szobor ünnepélyes leleplezése]</ref>
|