„Néptánc” változatai közötti eltérés

{{Bővebben|Tánc}}

Történelme folyamán a nagyterületre kiterjedő sok évszázados-évezredes fejlődés, [[táj]]i, [[etnikum|etnikai]] és [[földrajz]]i egyenetlensége, tagoltsága és a [[kölcsönhatás]]ok nyomán állandó és folyamatos egységesülési és szétágazódási [[tendencia]] jellegű szabályosság érvényesült párhuzamosan és egyidejűleg a szájhagyományozás törvényszerűségei szerint. A változatok különbözőségeit a különböző nemzetek, országok kutatói sokáig gyakran nemzeti sajátosságként tüntették fel. A tekintélyes [[kutató]]knak több évtizedes kutatás után bebizonyosodott, hogy a gyakran etnikainak látszó és az egyes vidékeken annak érzett különbségek, a táji és történeti tagolással együtt a fejlődés különböző mértékű fáziseltolódásából adódó eltérések az egyetemes [[művelődéstörténet]] korszakaihoz megállapíthatók a tánctörténeti rétegek.

 

== A [[Kárpát-medence]]i tánckultúra ==

* ''Főbb fajtái:''

 

Az [[Alföld]] tánckultúrája egységesebb, mint a [[Dunántúl]]é vagy [[Erdély]]é. Az alföldi táncok sajátosságai a [[Felső-Magyarország|Felföld]] keleti felének táncaira is jellemzőek. Főként az Alföld északkeleti peremterületein élő [[pásztor]]ok és [[cigányok]] körében élnek '''pásztortáncok''', a párbajszerű botolók különböző típusai. A leány-karikázó az Alföldön hiányzik, helyette a körcsárdás divatos. Az ugrós az [[Alsó-Tisza-vidék]]en gyakoribb oláhos vagy mars néven. A kötetlen, gazdag motívumkincsű, javarészt csapásoló motívumokból felépülő tánckezdő [[verbunkos|verbunk]] az Alföldön általános volt, s az utóbbi évtizedekig főként a [[Felső-Tisza-vidék]]en virágzott. Szabályozott formája kivételes. Zenei és mozgásanyaga összefonódik a táncrendben utána következő csárdáséval.

 

Palóc-vidék tánckultúrájának összefoglaló jellegzetessége az új stílusú tánc- és zeneanyag egyeduralma, valamint a leánykörtánc (menyecsketánc) általános elterjedése. A nyugati és keleti vidékek tánckultúrája részletekben különbözik s jobban kapcsolódik a dunántúli, ill. alföldi táncdialektusokhoz. A nyugati palócok pl. a régies [[Duda (hangszer)|dudazene]] emlékeit s a menyasszonyfektető gyertyás tánc divatját a [[Dunántúl]]hoz hasonlóan őrzik, míg a keletiek táncaiban sok az [[alföld]]i vonás. A [[pásztor]]táncok maradványai több helyütt feltűnnek: nyugaton a kétbotos kanásztánc és a [[söprű]]tánc, keleten pedig a botforgatós, olykor [[balta|baltás]] pásztortáncokat járják a jellegzetes felföldi kanász- és dudanótákra. A palóc karikázó legegyszerűbb, általános formája a kört állandóan napirányba forgató nyitó-záró lépés és az ezt követő gyors pergés. A karikázó nyugaton olykor gazdagabb, több részes, keleten pedig az Alföldre is jellemző körcsárdással vegyül. A sallai verbunk a nyugati, a [[vasvár]]i [[verbunkos]] a keleti vidékek jellemző férfitánca. Az utóbbi páros változatban is gyakori. A nyugati lassú [[csárdás]]t igen egyszerű, végig zárt fogásmóddal járják. A lenthangsúlyos friss csárdás viszont gazdag.

 

 

=== Kalotaszegi táncok ===