„Asszignáta” változatai közötti eltérés

Az '''assignatasszignáta''' (franciául: assignat; {{IPA|[a.si.ɲa]}} francia) [[Pénzjegy|papírpénz]] a [[francia forradalom]] idejéből, neve a francia ''l’assignation'' (utalvány) szóból származik.

1790-re az állam fizetésképtelenné vált, ezért az [[Alkotmányozó Nemzetgyűlés]] [[utalvány]]ok kibocsátása mellett döntött, melyek [[fedezet]]éül az elkobzott egyházi vagyon ''(biens nationaux,'' azaz „nemzeti javak”) szolgált. Sikeresen használták a közkiadások fedezésére, mert a hazai és külföldi hitelezők is elfogadták. Bár kibocsátásuk alapján [[kötvény]]nek minősülnek, fokozatosan [[törvényes fizetőeszköz]]ként használt pénzzé váltak. Kibocsátásuk kontroll nélkül történt, 1792-re [[névérték]]ük már meghaladta a fedezetükre szánt vagyon értékét, a további kibocsátás pedig [[hiperinfláció]]hoz vezetett. A gondokat tetézte az élelmiszerhiány, valamint a háborúk – mindez megakadályozta a pénzpolitika rendbetételét. 1793-ban törvényben maximálták az árakat ''(loi du maximum général)'', ezt azonban a [[Francia direktórium|Direktórium]] 1795-ben felfüggesztette, így az árak ismét elszabadultak. Az inflációnak [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] vetett véget, mikor 1803-ban bevezette a frankot. Az assignat-kasszignáták addigra gyakorlatilag teljes értéküket elvesztették.