„Dániel könyve” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
clean up AWB |
|||
2. sor:
'''Dániel könyve''' a [[Biblia]] [[Ószövetség]] része, annak második legkésőbbi eredetű könyve.
Olyan [[Bibliai kánon|kánon]]i irat, amelyet a keresztények a prófétai könyvek között tartanak számon, míg a zsidók nem sorolnak a prófétai könyvek közé. A 14 fejezetből álló könyv első 12 fejezete kezdettől fogva a kánonban szerepel, míg utolsó két része (a Bél sárkányról és Zsuzsannáról szóló rész) csak később került a kánonba.
Az első 12 fejezet [[Héber nyelv|héber]]ül és [[arameus nyelv|arám]]ul íródott, míg a 13-14. rész fellelhető legrégebbi szövege [[Ógörög nyelv|ógörög]]. Ez utóbbi 2 rész a [[
A könyv első része [[Dániel próféta|Dániel]]nek és három társának a bábeli királyi udvarban játszott szerepét beszéli el, akik a pogány környezetben is megtartják a zsidó étkezési és vallási szokásokat és terjesztik [[JHVH]], az egyedüli Isten vallását. Természetfeletti és rendkívüli dolgokat művelnek (megmenekülnek a tüzes kemencéből, Dánielnek nem esik bántódása az oroszlánok vermében), Dániel álmokat fejt és látomásokat magyaráz (a királyi mulatozás közben misztikus kéz jelenik meg és ír a falra).
A könyv második része apokaliptikus látomásokat tartalmaz. E látomások mondanivalója, hogy miként pusztulnak el az istentelen nagy világbirodalmak.
== A könyv keletkezése ==
16. sor:
* Görög 3,24 - 50,51; 51-90; 13,1-14,42
A Dániel könyve jelenlegi kánoni formája vagy annak egy része (a kutatók többségének véleménye szerint) [[Kr. e. 2. század|Kr. e. 167-164]] között keletkezett, a hellenizációs kísérlet idejében. Elképzelhető az is, hogy a könyv első része korábban - más szerző által - íródott, mint a második. A keltezés idejének meghatározását két dolog nehezíti meg: az egyik a történelmi utalások kezelése, a másik pedig a három nyelv használata.
A legsarkalatosabb kérdés az, hogy a részletgazdag, egyértelműen a Kr. e. 2. században élt [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz]]ra utaló 11. fejezetet 400 évvel korábbi keltezésű jövendölésnek kell-e tekintenünk.
A feltehetően [[Kr. e. 2. század]]i keletkezése ellenére [[Kr. e. 605]]-ben kezdi a történetet. Történelmi háttere teljesen elnagyolt, hibás, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is. Ezért azonban a könyv történelmi forrásértéke kérdőjeles.
<!-- Mégis sok történelmi téveszme ered innen, így Baltazár lakomája a perzsa betöréskor, Nebukadnézár őrülete, stb. Baltazár ([[Bél-sar-uszur]]) nem Nebukadnézár ([[II. Nabú-kudurri-uszur]]), hanem Nabonidusz (héber Nabúnáj, [[Nabú-naid]]) fia és társuralkodója volt. Babilont nem a médek, hanem a perzsák foglalták el, akiknek akkorra a médek alattvalóivá váltak. A „méd Dárius” értelmezhetetlen jelző, Babilont a perzsa Cirrusz ([[II. Kurus perzsa király|Kurus]]) vette be, és ő rakta le a satrapia-szervezet alapjait is. A Dániel 9, 1. hasonlóképp: „Achasvéros”-t általában [[I. Khsajársá perzsa király|I. Xerxésszel]] azonosítják, de csak [[II. Khsajársá perzsa király|II. Xerxészt]] követte Dareiosz nevű uralkodó. Ekkor médekről már szó sem volt ([[i. e. 5. század]]), de ezidőben a zsidók is legalább engedéllyel rendelkeztek a hazatérésre, még ha nem indult is meg a nagyobb arányú áttelepülés. Dániel amúgy sem élhetett az [[i. e. 7. század]]tól az i. e. 5-ig.
| |||