„Habsburg-ház” változatai közötti eltérés

A '''Habsburg-család''' ([[1740]]-ig, illetve a magyar trónon [[1780]]-ig '''[[Habsburg-ház]]'''; [[1745]]-től, illetve 1780-tól '''[[Habsburg–Lotaringiai-ház]]''') [[Európa]] egyik legjelentősebb uralkodói családja volt, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és németországi hercegség, választófejedelemség stb. urai voltak.

A család első uralkodója [[I. Rudolf német király|I. Rudolf]] (1218–1291), akit 1273-ban választottak német királlyá. 1282-ben az augsburgi birodalmi gyűlésen fiainak ajándékozta az Ottokár cseh királytól [[Dürnkruti csata|magyar segítséggel]] megszerzett birodalmi területeket, Felső- és Belső-Ausztriát, Stájerországot, Krajnát és Karintiát, ezzel kialakítva a család későbbi közép-európai bázisát. 1315-ben a svájci szabadságharc következtében ottani területeik nagy részét elveszítették. Ezt követően változó, de összességében folyamatosan növekvő birodalmi területek urai.

A német királyi címet I. Rudolf fia, [[I. Albert német király|I. Albert]] (1308) halála után elveszítették (közöttük sincs folytonosság: 1292–1298 között Nassaui Adolf uralkodott), és csak [[Albert magyar király|II. Albert]] szerezte vissza [[1438]]-ban.

Császári címet elsőként [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] (1415–1493) viselte (német királlyá 1442-ben, német-római császárrá 1452-ben koronázták). Ettől kezdve folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok 1742-ig amikor [[VII. Károly német-római császár|VII. (Wittelsbach) Károlyt]], választották császárrá. 1745-ben [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] férjét, [[I. Ferenc német-római császár|I. (Lotaringiai) Ferencet]] választották meg, ők alapították meg a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]at.

[[1496]]-ban [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] német király ([[1508]]-tól [[Nyugati császárok listája|német-római császár]]) fia, [[I. Fülöp kasztíliai király|IV. (Szép) Fülöp]], aki ekkor anyja, [[I. Mária burgundi hercegnő|Burgundi Mária]] örököseként már [[Németalföld]] teljes jogú uralkodója volt, [[II. Johanna kasztíliai királynő|Johannát]], [[I. Izabella kasztíliai királynő|I. (Katolikus) Izabella]] [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai királynő]] és [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] másodszülött lányát vette feleségül, miközben Fülöp húga, [[Habsburg Margit savoyai hercegné|Margit]], [[1497]]-ben [[Aragóniai János asztúriai herceg|János]] kasztíliai és [[aragónia]]i trónörököshöz ment férjhez. János viszont még [[1497]]-ben meghalt, és a kasztíliai királyi családban bekövetkezett tragédiák következtében [[1500]]-ban Fülöp felesége, Johanna lett a trón örököse. Hivatalosan [[1502]]-ben nevezték ki Johannát Kasztília és Aragónia trónörökösévé, mikor a férjével személyesen ellátogatott Kasztíliába és Aragóniába. A Kasztíliai Királyságban Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) [[1504]]-től uralkodott, [[1506]]-tól férjével, I. Fülöppel, az Aragóniai Királyságban már férje halála után [[1516]]-ban lett uralkodó. A két királyság formálisan megtartotta különállását, és csak perszonálunió kötötte őket egymáshoz. Szép Fülöp [[1506]]-ban meghalt, ezért [[1516]]-tól a mentális betegségben szenvedő Johanna idősebbik fia, [[V. Károly német-római császár|Habsburg Károly]] ([[1500]]–[[1558]]) főherceg lett az anyja mellett előbb [[régens]], majd társuralkodó, aki az apai nagyapja, [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] császár [[1519]]-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megszerezte. [[1519]]-től öröklés útján automatikusan [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria főhercegévé]] vált, míg választás révén nyerte el előbb [[1520]]-tól a [[Német királyok listája|német királyi]], majd [[1530]]-tól a [[Nyugati császárok listája|császári címet]]. Károly, miközben – egy hétéves időszakot leszámítva – a felesége, [[Portugáliai Izabella német-római császárné|Portugáliai Izabella]], illetve a helytartói útján kormányozta a hispániai királyságokat, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, az ausztriai tartományokat öccsére, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinándra]] bízta, aki [[1526]]-ban a sógora, [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] halála után a felesége, Lajos nővére, [[Jagelló Anna magyar királyné|Jagelló Anna]] jogán megörökölte a magyar és cseh királyságokat. Károly [[1556]]-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a hispániai királyságok, Kasztília és Aragónia annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt a fiáé, [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöpé]] lett, míg a német-római császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg. A Károly alatt kialakított abszolutizmus és az erősen központosított monarchia lehetővé tette, hogy offenzív (hódító) politikát folytassanak a királyok. Ennek köszönhetően Európa legerősebb hatalmává vált a Hispániai (spanyol) terület. A spanyol hatalom a 16. században európai (politikai-katonai) hegemóniára tett szert, II. Fülöp rendelkezett a legerősebb és legmodernebb hadsereggel. II. Fülöp lelkiismeretes, buzgó hivatalnok módjára, szinte a legapróbb ügyekkel is foglalkozott. Fia, [[III. Fülöp spanyol király|III. Fülöp]] ([[1598]]–[[1621]]), és unokája [[IV. Fülöp spanyol király|IV. Fülöp]] ([[1621]]–[[1665]]) nem törődtek a birodalommal, a kormányzást kegyenceikre bízták, akik a saját hasznukat részesítették előnyben a birodaloméval szemben. A Habsburg túlsúly megtörésére irányult a harmincéves háború amely vallási köntösbe öltöztetve tört ki. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a már évtizedek óta recsegő-ropogó spanyol birodalom végleg elveszítse európai hegemóniáját, és azt tőle [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] Franciaországa ragadta el. A Habsburg család osztrák és spanyol ága között 200 év alatt megkötött 11 házasság közül kilenc első unokatestvérek vagy nagybácsi–unokahúg között jött létre. Az utolsó spanyol Habsburgot, [[II. Károly spanyol király|II. Károlyt]] ([[1665]]–[[1700]]), akinek az anyja, [[Habsburg Mária Anna spanyol királyné|Mária Anna]] és az apja, IV. Fülöp között kötött házasság is nagybácsi–unokahúg viszony volt, kevésbé érdekelték az államügyek, helyette [[1696]]-ig az édesanyja [[Habsburg Mária Anna spanyol királyné|Habsburg Mária Anna]], majd annak halála után, [[1696]]-tól [[1700]]-ig kegyencei kormányozták a spanyol királyságokat.

A magyar történelemben elsőként a Habsburgok között [[I. Albert német király|I. Albert]] lánya, [[Habsburg Ágnes magyar királyné|Ágnes]] jelent meg, aki [[III. András magyar király|III. András]] felesége volt. Az [[Árpád-ház]] kihalása ([[1301]]) után – noha a birodalmi felfogás szerint ennek alapján jogot formálhattak volna a magyar trónra – [[I. Albert német király]] [[I. Károly magyar király|Anjou Károly (Róbert)]] trónigényeit támogatta, akinek az édesanyja, [[Habsburg Klemencia calabriai hercegné|Klemencia]] szintén Habsburg-házi hercegnő, és [[I. Rudolf német király|I. Rudolf]] lányaként Habsburg Ágnes királyné nagynénje volt, a másik két aspiránssal, a cseh [[Vencel magyar király|III. Vencellel]] és [[Ottó magyar király|Bajor Ottóval]] szemben.

A magyar trónon az első [[Habsburg-ház]]i uralkodó [[1437]] és [[1439]] között [[Albert magyar király|Albert király]] volt, ''V. Albert'' néven osztrák uralkodó herceg, ''II. Albert'' néven német király, ''I. Albert'' néven cseh király, aki a feleségének, [[Luxemburgi Erzsébet magyar királyné|Luxemburgi Erzsébetnek]], [[Zsigmond magyar király]] és német-római császár leányának jogcíme révén jutott a magyar trónra. Az ő fia lett [[V. László magyar király|V. László]], magyar és cseh király.

* [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája]]