„Alsóhámor (Hodrushámor)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Története: Foglakoz (WP:BÜ), replaced: foglakoz → foglalkoz
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
24. sor:
|weboldal =
}}
'''Alsóhámor''' ({{ny-sk|Dolné Hámre}}, {{ny-de|Unter-Hammer}}) [[Hodrushámor]] településrésze, [[1971]]-ig önálló község [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Besztercebányai kerület]]ben, a [[Zsarnócai járás]]ban. [[2001]]-ben Hodrushámor 2344 lakosából 2189 szlovák volt.
 
==Fekvése==
[[Selmecbánya|Selmecbányától]] 12&nbsp;km-re nyugatra, [[Zsarnóca|Zsarnócától]] 2 &nbsp;km-re keletre fekszik. Egyike a Hodrushámort alkotó három kataszteri területnek, területe 12,4597 &nbsp;km²<ref>Az SZK kataszteri jegyzéke, 2007</ref>.
 
== Története ==
Alsóhámor területén már a [[bronzkor]]ban éltek emberek, ezt bizonyítját az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a [[lausitzi kultúra|lausitzi kutúrához]] kapcsolhatók. A falu első említése [[1391]]-ből származik, a közeli [[Revistye]] várának tartozék faluja volt. Ekkor már 13 portája volt, mintegy 110 lakossal. Lakói, mint azt neve is mutatja a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. [[1663]]-ban a török rajtaütött a településen és feldúlta azt. [[1664]]-ben a [[zsarnóca]]i csatában az újabb török támadás kudarcot vallot és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut. [[1713]]-ban felépült a falu fatemploma, melyet [[Árpád-házi Szent Erzsébet|Szent Erzsébet]] tiszteletére szenteltek és caknem száz évig szolgálta az istentiszteletek céljára.
 
[[1744]]-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet [[1788]]-ban kőtemplommá építettek át. [[1894]]-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. [[1752]]-ben egy gazdag holland nemes Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társasáság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A [[19. század]] végén és a [[20. század]] elején a ''Sandrik'' gyár felépülése jelentett sokat a községnek. A gyárat [[1895]]–[[1896|96]]-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglalkozott.