„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a dupla a-k megszüntetése AWB |
||
168. sor:
1846-ban egy poznańi földalatti szervezet azt tervezte, hogy Lengyelország mind a három megszállt részében egyidejűleg felkeléseket robbant ki. A hatalom viszont értesült a tervekről, és letartóztatta a vezetőket, ennek ellenére [[Poznań]]ban és környékén március 4-én harcok kezdődtek. A felkelők el akarták foglalni a Citadellát, de a hatalomnak ez is a tudomására került és letartóztatta őket. Egy lengyel hazafias szervezet – a ''Lengyel Demokratikus Közösség (Towarzystwo Demokratyczne Polskie)'' – szintén felkelést készített elő Kasubiában, de már az első akció (támadás a porosz helyőrség ellen [[Starogard Gdański|Preußisch Stargardban]]) kudarccal végződött.
Nagy-Lengyelországban végbementek a fellépések a Népek Tavasza keretében, amelyeket a lengyel földön a legjelentősebbeknek ismernek el. Értesülve a berlini márciusi forradalomról (1848), lengyel személyek azonnal létrehozták Poznańban a Nemzeti Bizottságot, amelyhez csatlakoztak olyan emberek, akiket korábban a poroszok tartóztattak le az 1846. évi felkelés előkészítéséért és most kiengedtek a börtönből. A Bizottság kikiáltotta a függetlenséget, ellenezte, hogy a poroszok hozzácsatolják a Poznańi Tartomány részét Porosz Királysághoz, és elkezdte megszervezni a felkelő erőket. Áprilisban majdnem az egész tartományban történtek összecsapások a felkelők és porosz csapatok között. Április 11-én a Bizottság és a porosz hatóság képviselője egyezményt írtak alá, amely értelmében a Bizottság beleegyezett
Nagy-Lengyelország volt a terület, ahol új, az eddigiektől eltérő irányt vett a nemzeti ellenállás. Az ottani lengyelek (főként értelmiségből és felvilágosodott földbirtokosok közül származók), olyan elveket hangoztattak, hogy a munka a nemzet gazdasági fejlődése részére jobban szolgál a nemzeti öntudat megtartásának, mint fegyveres felkelések. Egyesületeket alapították, amelyek a mezőgazdaság termelékenységének növelésére törekedtek, új technológiákat vezettek be az iparban, valamint képezték a társadalmat. A század közepén ez a tevékenység a lengyel elnevezést kapott: ''praca organiczna'' vagy ''praca u podstaw'' - amit úgy lehet fordítani mint „organikus munka” ([[német nyelv|ném.]] ''organische Arbeit''<ref>[[Hubert Gerlich]] német történész egyik munkájának címe: ''Organische Arbeit und nationale Einheit. Polen und Deutschland (1830-1880) aus der Sicht Richard Roepells'', Münster 2004</ref>) vagy „alapmunka”. Ez éppen azért volt lehetséges Nagy-Lengyelországban, mert [[IV. Frigyes Vilmos porosz király]] uralkodásakor (1840-től) enyhült a lengyelellenes irányzat a porosz belpolitikában.
| |||