„Donáth Péter” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎top: Infoboxok kiegészítése kommentelt megjegyzéssel (WP:BÜ)
ELTE és az ELTE TÓK honlapja és a MEK
20. sor:
 
== Munkássága ==
1973-ban történelem-filozófia szakon végzett az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Karán. Azóta különböző budapesti felsőoktatási intézményekben oktat történelmet (korábban filozófiát). Kutatásai a 20. századi eszme-, nevelés- és társadalomtörténet témakörét érintik. A történelemtudományban 1987-ben kandidátusi, 2010-ben MTA doktori fokozatot szerzett. 1997-ben habilitált. 1988 szeptemberétől - 2013. június 30-ig vezette a Budapesti Tanítóképző Főiskola, majd - az egyetemi integrációt követően - az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara Társadalomtudományi Tanszékét, előbb főiskolai-, majd 1999-től egyetemi tanárként. Azóta az ELTE professor emeritusaként folytatjafolytatta oktató s kutatómunkáját. 2006-tól 2016-ig tagja volt az ELTE Tudományos Tanácsának, 2010-től 2016-ig az ELTE Habilitációs Bizottságának, 20032005-tóltől 2016-ig elnöke volt az MTAELTE PedagógiaiTÓK BizottságaKari NeveléstörténetiTudományos AlbizottságánakBizottságának, 20052003-tőltól elnöketagja az ELTEMTA TÓKPedagógiai KariBizottsága TudományosNeveléstörténeti BizottságánakAlbizottságának. 1990-től 2016-ig szerkesztője, ill. társszerkesztője volt a Filozófia - Művelődés - Történet c. tudományos kiadványsorozat szerkesztője, illetve társszerkesztőjekiadványsorozatnak.
Kutatói érdeklődése elsősorban a 20. század történeti, ideológia- s eszmetörténeti problémáira irányul, különös figyelemmel a vizsgált eszme-, illetve művelődéstörténeti jelenségeknek a szűkebb, vagy tágabb társadalmi praxissal, illetve az oktatással való összefüggéseire. A hetvenes években Kelet-Európában akkoriban uralkodó ideológia genezisének problémái foglalkoztatták, majd a kelet-európai változások irányították figyelmét a térségünkben újra a figyelem központjába került nemzeti- nemzetiségi problematika felé. Az ezredfordulót követően az állam - ideológia - iskola. Politikai-világnézeti törekvések (elvárások) és a nevelés, valamint a társadalomtudományi oktatás a tanítóképzőkben a 20. századi Magyarországon kutatási téma különböző aspektusainak vizsgálatával foglalkozott. Újabb könyvei arra hívták fel a figyelmet, hogy a tömegkommunikációs eszközök (a rádió s a TV) általánossá válását megelőző időszakban, az iskolakötelezettség kiterjedésével, a kultúraközvetítés egyetlen olyan intézménye, amely szinte minden állampolgárhoz elért, a nép- majd az általános iskola volt. Főszereplőjével a jövő nemzedékek nevelőjének, „programozójának” tekintett tanítóval, akit a tanítóképzőkben készítettek fel hivatására. Ezért „a szélsőségek korában” egymást tagadó politikai-világnézeti törekvések, különböző modernizációs elképzelések megvalósításán serénykedő oktatáspolitikusok, iskolafenntartók közös meggyőződése volt, hogy fontos miképp programozzák a programozókat, s hogy megfelelően válogassák, kézben tartsák, instruálják a programozók programozóit: a tanító(nő)képző intézeti tanárokat. A tanítóképzők sorsának alakulása így a közoktatás többi intézményénél szorosabban követi a rendszer, illetve kurzusváltásokat, s karakteresen jeleníti meg azok jellegét. A tanítóképzés politikai és társadalomtörténetét érintő írásai sajátos képet adnak a 20. század során többször „színét” és jellegét váltó hatalom mindenkori ideológiai céljairól, az érvényesítésük érdekében alkalmazott (tanügyigazgatási-ellenőrzési; eszmei, financiális, karriert ösztönző, valamint adminisztratív, sőt: munka- és büntetőjogi megtorló) eszközeiről – s ezek effektivitásáról vagy diszfunkcionalitásáról. Tanulmányaiban különös figyelemet szentel az iskolákban szereplő „kisemberek” (diákok, pedagógusok) – mindenkori történeti korlátok közötti – mozgására, boldogulási kísérleteire: az én-érvényesítés és az én-azonosság megőrzésének visszatérő konfliktusaira.
 
34. sor:
[http://mek.oszk.hu/05100/05123/ online elérés]
 
4. A magyar művelődés, a tanítóképzés történetéből 1868-1958. Trezor Kiadó, Bp., 2008. 860 p. ISBN 978-963-8144-25-6
[http://mek.oszk.hu/08200/08254/index.phtml online elérés]
5. Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon 1945-1960. Trezor Kiadó, Bp., 2008.
586 p.
ISBN 978-963-8144-26-3 [http://mek.oszk.hu/08200/08255/index.phtml online elérés]
 
6. A Cserny-különítmény rémtettei „Mozdony utcai laktanyájukban” 1919 júliusában. Fery Oszkár és tiszttársai halálának körülményei, következményei, utóélete. In: Sorsfordító mozzanatok a magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből. (Szerkesztette, s az előszót írta: Donáth Péter) Bp., Trezor Kiadó, 2012. 144- 254. ppp. ISBN 978-963-8144-41-6
[http://mek.oszk.hu/11100/11185/index.phtml online elérés]
 
7. Tanítói, tanári viták a magyarországi tanítók társadalmi küldetéséről, helyzetük javításáról, a tanítóképzés korszerűsítéséről, felsőfokúvá tételéről, 1890-1905. In: Filozófia - művelődés -történet 2015. Az ELTE TÓK Tudományos Közleményei XXXVI. Trezor Kiadó, Bp. 2015. 223-387 pp. ISSN 1587-4230 [http://mek.oszk.hu/14800/14883/index.phtml online elérés http://mek.oszk.hu/14800/14883/index.phtml]
 
==Elismerései==