A '''magszakadás''' ([[latin nyelv|latinul]] ''defectus seminis'') általában valakinek a halálát jelenti, leszármazók hátrahagyása nélkül.
==Jogi jelentősége==
A [[Magyar Királyság]]ban a magyar magánjogban az [[adományrendszer]] idejében valamely nemesi és adományi jószág tulajdonosának az adománylevél értelmében [[örökös]] nélkül való elhalálozását jelentette. A [[gyökeres jog]]nak a hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a királyi jogot nem érintette, s a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás (defectus seminis) esete be nem állott. Magszakadás beálltaBeállta esetében a birtok a [[Szent Korona|szent koronára]] visszaszállt, és a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek a jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint amennyivel ő maga bír. (Latinullatinul: ''nemo plus juris ad alium transferre potest, quam ipse habet'').
A magszakadásnak tehát különböző értelme volt, aszerint, hogy a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt-e adományozva. Így a magszakadás egyrészt háramlási cím (titulus devolutionis) volt, ugyanis a magszakadás esetében az adományi jószág a koronára szállt vissza, másrészt adományozási címként szzolgált.
