„Vírus” változatai közötti eltérés

; Koevolúciós elmélet : eszerint a vírusok az élet hajnalán egy időben alakultak ki a sejtes életformákkal és több milliárd éve együtt élnek. A fehérjeburok nélküli, vírusoknál is egyszerűbb, életciklusukhoz az ők segítségét igénylő parazita szervezetek szolgáltatnak példát a korai formákra. Az ilyen szubvirális organizmusokra<ref>Dimmock p. 55</ref> példák a növénypatogén [[viroid]]ok,<ref name="pmid18764915">{{cite journal|author=Tsagris EM, de Alba AE, Gozmanova M, Kalantidis K|title=Viroids |journal=Cell. Microbiol. |year=2008 |pmid=18764915 |doi=10.1111/j.1462-5822.2008.01231.x |volume=10 |pages=2168 |issue=11}}</ref> a [[hepatitisz delta vírus]], amely a [[hepatitisz B vírus]]ától kölcsönzi a proteinköpenyt és nélküle szaporodásképtelen,<ref>Shors p. 492–3</ref> vagy a [[Mimivirus|mimivírusokon]] élősködő [[szputnyik virofág]].<ref name="pmid18690211">{{cite journal |author=La Scola B, Desnues C, Pagnier I, Robert C, Barrassi L, Fournous G, Merchat M, Suzan-Monti M, Forterre P, Koonin E, Raoult D |title=The virophage as a unique parasite of the giant mimivirus|journal = [[Nature (folyóirat)|Nature]]|volume=455|issue=7209|pages=100–4|year=2008 |pmid=18690211|doi=10.1038/nature07218|bibcode = 2008Natur.455..100L}}</ref>

 

 

Az élet kezdetén létező [[RNS-világ]]ra utaló bizonyítékok<ref name="Mahy Gen 26">{{cite book |author=Mahy WJ & Van Regenmortel MHV (eds) |title=Desk Encyclopedia of General Virology |publisher=Academic Press |location=Oxford |year=2009 |pages=26 |isbn=0-12-375146-2}}</ref> és a virális és gazda-nukleinsavak számítógépes összehasonlítása szintén új fénybe helyezhetik a víruscsaládok rokonsági viszonyait és eredetét; bár ezek az adatok egyelőre nem erősítették meg egyik eredetelméletet sem.<ref name="Mahy Gen 26" /> Mindenesetre valószínűtlennek látszik, hogy valamennyi vírusnak közös őse lett volna, feltehetően többször is létrejöttek, akár különböző mechanizmusok révén is.<ref>Dimmock pp. 15–16</ref>

; Lipidburok: Egyes vírusok a fehérjekapszidjukat lipidmembránnal veszik körbe, amely többnyire a gazdasejt sejtmembránjából, esetleg az [[endoplazmatikus retikulum]]ból, vagy a [[sejtmag]] hártyájából származik. A lipidrétegben megtalálhatók a sejt eredeti fehérjéi és szénhidrátjai, valamint a vírus saját proteinjei is. Utóbbiak alapvetőek a fertőzőképességhez, azért ha alkohollal szétbontjuk a lipidburkot, a vírus inaktívvá válik. Az influenzavírus és a [[HIV]] is ebbe a csoportba tartozik.<ref>Collier pp. 42–43</ref>

 

 

Sajátos struktúrája van a [[Poxviridae|poxvírusoknak]]. A központi, súlyzó formájú proteinburkot és mellette két ismeretlen funkciójú laterális testet kétszeres lipidburok veszi körbe, amitől lekerekített sarkú tégla vagy ovoid formája lesz.<ref name="pmid4322005">{{cite journal|author=Long GW, Nobel J, Murphy FA, Herrmann KL, Lourie B|title=Experience with electron microscopy in the differential diagnosis of smallpox|journal=Appl Microbiol|volume=20|issue=3|pages=497–504|year=1970|pmid=4322005pmc=376966}}</ref> A legnagyobb vírusok közé tartozó, 400&nbsp;nm átmérőjű [[Mimivirus]] az elektronmikroszkópos felvételek tanúsága szerint ikozaéder formájú és felszínét sűrűn borítják a 100&nbsp;nm hosszú filamentumok.<ref name="Suzan-Monti2006">{{cite journal|author=Suzan-Monti M, La Scola B, Raoult D|title=Genomic and evolutionary aspects of Mimivirus|journal=Virus Research|volume=117|issue=1|pages=145–155|year=2006|pmid=16181700|doi=10.1016/j.virusres.2005.07.011}}</ref> A 2015-ig legnagyobb ismert vírus, a fénymikroszkópban is látható, 1500&nbsp;nm-es hosszával kisebb baktériumok méretét meghaladó [[Pithovirus]], melyet egy 30 ezer éves fagyott szibériai talajmintából izoláltak. Formája megnyúlt ovális, melyben a fehérjetegumentumot lipidburok fedi be és egyik keskeny végén méhsejtszerű struktúra található.<ref>[http://www.virology.ws/2014/03/04/pithovirus-bigger-than-pandoravirus-with-a-smaller-genome/ Pithovirus: Bigger than Pandoravirus with a smaller genome] ''Virology blog''</ref>

Az esetek egy részében a vírus látens marad, a fertőzésnek nincs látható hatása és a sejt normális működésre képes akár hónapokon vagy éveken keresztül.<ref name="pmid18164651">{{cite journal|author=Sinclair J|title=Human cytomegalovirus: Latency and reactivation in the myeloid lineage|journal=J. Clin. Virol.|volume=41|issue=3|pages=180–5|year=2008|pmid=18164651|doi=10.1016/j.jcv.2007.11.014}}</ref> Valójában az emberi genom 1%-át olyan [[endogén retrovírus]]ok teszik ki, amelyeknek nincs semmilyen látható káros hatásuk és nagy részük a mutációk miatt már képtelen lenne az aktiválódásra.<ref>P. N. Nelson et al. [http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1187282/ Demystified... Human endogenous retroviruses] Molecular Pathology 2003 Feb; 56(1): 11–18.</ref>

 

|pages=7–13|year=2008|pmid=19020360|doi=10.3810/pgm.2008.11.1928}}</ref>