Wikipédia

„Pietro Aretino” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
29. sor:
 
Aretino már Perugiában megírta első verseit, melyeket 1512-13-ban adtak ki nyomtatásban. Ezek canzonek az akkoriban kedvelt Petrarca-stílusban, amit Aretino később oly nagyon kigúnyolt és parodizált. E költemények Rómában nagyon jó ajánló levélnek bizonyultak a számára az udvari körökben. 1525 körül jelentetett meg három, VII. Kelemen pápát dicsőítő canzonet.
1524 és 1525 között jelentek meg az úgynevezett sonetti lussuriosi írásai, melyek után a pornográf irodalom klasszikusa lett. Ezeket a szonetteket Giulio Romano rajzaihoz írta, melyekből aztán Marcantonio Raimondi készített rézkarcokat. A szonettekben a testi szerelmet Aretino naturális pontossággal, durvasággal és primitívséggel ábrázolta. Későbbi erotikus írásainak rafinériája, humora és eleganciája itt még messze nem mutatkozik meg.
 
1525-től kezdkezdett foglalkozni [[Baldassare Castiglione]] „Il cortegiano” ''([[Az udvari ember]])'' című könyve alapján egy komédia megírásával, melynek a „La cortigiana” (A kurtizán) címet adta. A darab a sienai Messer Maco kalandjáról szól, aki Rómába utazik, hogy kardinális legyen. Ám ott beleszeret egy nőbe, de rá kell jönnie, hogy csak mint udvari ember van esélye. Ezért egy csalótól vesz tanórákat, aki az udvaroncok erényeire oktatja. Tehát megtanul csalni, hazudni és órákat ül a tükör előtt. A műnek „az a legfőbb érdeme, hogy kora társadalmát előítéletek nélkül állítja pellengérre, humora élesszemű és szabadszájú.”<ref>Világirodalmi kisenciklopédia. Gondolat Kiadó 1978. ISBN 963 799 5 I. kötet 67. oldal</ref> Aretino egyidejűleg a darabban kritika alá vonja az uralkodó irodalmi és filozófiai divatáramlatokat, mint a platonizmus és a petrarkizmus.
1533 és 1536 között írta meg a „Ragionamenti” (Beszélgetések) két változatát, melyekben hetérák beszélgetnek. A mű alcíme: A hetérák tudománya, vagy hogyan oktatta ki Nanna, a híres kurtizán leányát, Pippát a szerelem művészetére. A két prostituált, Nanna és Antonia a jövőről és Nanna leányának helyes életmódjáról társalog. Nanna, aki életében már apáca, feleség és szajha is volt, a párbeszéd során arra a következtetésre jut, hogy egy nő képességei és adottságai csak egy szajha életében tudnak teljesen kibontakozni, csak így adódik meg számára az optimális lehetőség a társadalmi életben való részvételre. De a legfontosabb, hogy ne szeressen bele a férfiakba és ne engedje magát becsapni és kihasználni. Aretino a Ragiomentiben parodizálja korának felfogását az erényről és gúnyolódik a nő idealizálásán, ahogy az Petrarca nyomán az itáliai irodalomban szokásos volt. A műből nyilvánossá lett Velence számos kiválóságának erkölcsi elbukása is.▼
 
▲1533 és 1536 között írta meg a „Ragionamenti” (Beszélgetések) két változatát, melyekben hetérák beszélgetnek. A mű alcíme: ''A hetérák tudománya, vagy hogyan oktatta ki Nanna, a híres kurtizán leányát, Pippát a szerelem művészetére.'' A két prostituált, Nanna és Antonia a jövőről és Nanna leányának helyes életmódjáról társalog. Nanna, aki életében már apáca, feleség és szajha is volt, a párbeszéd során arra a következtetésre jut, hogy egy nő képességei és adottságai csak egy szajha életében tudnak teljesen kibontakozni, csak így adódik meg számára az optimális lehetőség a társadalmi életben való részvételre. De a legfontosabb, hogy ne szeressen bele a férfiakba és ne engedje magát becsapni és kihasználni. Aretino a Ragiomentiben parodizálja korának felfogását az erényről és gúnyolódik a nő idealizálásán, ahogy az Petrarca nyomán az itáliai irodalomban szokásos volt. A műből nyilvánossá lett Velence számos kiválóságának erkölcsi elbukása is.
 
A Ragionamentivel nagyjából egyidőben dolgozott Aretino az „Il Marescalco” (Az udvarmester) című vígjátékon, melyben mecénása a mantovai herceg személyesen mint „[[deus ex machina]]” lép fel. A komédiában egy homoszexuális udvaroncról van szó, aki semmi esetre sem akar megházasodni, s akinek a házasság előnyeit különböző oldalakról komikus módon adják elő. A menyasszony, akivel a herceg összeboronálja, végül is örvendetes módon egy csinos ifjú.
Aretino a későbbiekben több vallásos témájú művet jelentetett meg. Így egy [[Jézus]] szenvedéstörténetet és [[Dávid]] hét bűnbánó zsoltárát, s ugyanígy [[Szűz Mária]], [[Sziénai Szent Katalin|Szent Katalin]] és [[Aquinói Szent Tamás]] életének történetét. A két utóbbit a császári helytartó, del Vasto megrendelésére.
38 ⟶ 41 sor:
=== A levelek ===
 
Aretino 1538-ban jelentette meg a több, mint háromezer levélből álló hatkötetes gyűjteményét egyetlen könyvben. A levelek korábban már egyenkéntiegyenként nyomtatásban hozzáférhetőek voltak. A kiadó ArestinoAretino barátja, a nyomdász Francesco Marcolini volt, aki már ArestinoAretino néhány verseskötetét is kiadta. Ezek a levelek már nem latinul íródtak, mint a humanistáké, hanem népnyelven. A kor nagyjaival folytatott levelezés dokumentálja az Itáliában végbemenővégbement mélyreható társadalmi változást, melyet feszültségek, a Francia Királyság és a [[Német-római Császárság]] közötti háborús konfliktusok, a németországi reformáció következtében fellépő politikai szembenállás és az itáliai udvarok korábbi hatalmi egyensúlyának megbomlása nyomán egy általános destabilizáció jellemeztek. A levelek a szerző leplezetlen, elfogulatlan és hébe-hóba cinikus látásmódjával, a politikai eseményekben, a művészetben és az irodalomban , valamint a pletykálkodásban és mindenféle intrikában való élénk és elkötelezett részvételén keresztül a kor színes képét mutatják meg. Aretino, ahogy a könyveire nyomtatott mottóban írta, az „igazság” elkötelezettjének érezte és függetlennek, szabadnak tekintette magát egy olyan politikai rendszerben, ami az egyént gazdasági, politikai és szellemi függőségben tartotta.
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pietro_Aretino”