„Pater familias” változatai közötti eltérés

 

A családfő hatalmát ''patria potestas''nak hívták (apai hatalom). A [[tizenkét táblás törvények]] értelmében a ''pater familias'' rendelkezett a ''vitae necisque potestas'' hatalmával, azaz a [[feleség]]e, [[gyermek]]ei, [[rabszolga|rabszolgái]] és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett. A [[cliens]]ek fölött azonban nem volt hatalma, ők szabad emberek voltak. Ha egy rabszolga szabaddá akart válni, akkor a pater familias „le kellett róla vegye kezét” ''(manumissio).'' Elképzelhető volt azonban az is, hogy a szolgák szabaddá vásárolták magukat. A törvény szerint a ''pater familias'' szava teljhatalmú és végérvényes volt minden esetben. Ha egy gyerek házasságon kívül született, beteg volt vagy nem tudták ellátni, a pater familiasnak joga volt az utcára kirakni, vagy rabszolgának eladni és adott esetben visszavásárolni, de törvény volt ugyanakkor az is, hogy ha a gyereket háromszor eladták és visszavásárolták, az apa már nem rendelkezett fölötte. Az apának joga volt ezeken felül fiai vagy lányai [[házasság]]át engedélyezni vagy megtagadni. [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár egy rendelete ezt később annyiban megváltoztatta, hogy az apa nem tagadhatta meg a házasságot minden további indoklás nélkül.