„Somló Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
| más díjak =
|}}
'''Somló Sándor''', eredetileg mogyorósi és bánóczi '''Hlavathy Ödön''' ([[Kapos]], [[1859]]. [[november 19.]] – [[Budapest]], [[1916]]. [[szeptember 2.]])<ref>[https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-68RS-4SG?i=102&wc=927M-4WP%3A40678301%2C43353801%2C1077264905%3Fcc%3D1452460&cc=1452460 Haláleset bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 2055/1916. folyószáma alatt.]</ref> színész, színházigazgató, drámaíró, [[Somló Sári]] szobrász édesapja. A [[Kisfaludy Társaság]] (1897) és a [[Petőfi Társaság]] (1899. december) tagja.
 
== Életpályája ==
Hlavathy János és Grenner Anna fiaként született. Apjától, aki a premontreiek jószágigazgatója volt, gondos nevelést kapott. Korán érdeklődött a történelem, a népmesék és dalok iránt. Iskoláit [[Ungvár]]on és [[Pest (történelmi település)|Pest]]en végezte. Pesten elragadta a színpad utáni vágy, abbahagyta az iskolát és ''Somló'' néven 1875-ben beiratkozott a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színészeti Tanodába]]. Szülei ezért megvonták tőle a támogatást, nékülözött, másolásból és statisztálásból élt. Ekkor kezdett rendszeresen verseket írogatni, és színművek írásában [[Szigligeti Ede]] is bátorította. A színiiskola után, 1878-tól három évet [[Győr]]ött töltött; itt adták elő első [[népszínmű]]vét, az ''Apa és fiú''t, de ezzel nem aratott sikert. Ezután az ország számos városában fordult meg; 1887-ben a [[pozsony]]i [[Toldy Kör]] ''Gorgo'' című tragédiájának ottani sikeréért ezüst koszorúval tisztelte meg. 1893-ban a [[Nemzeti Színház]] tagja, 1902-ben igazgatója lett. Ebben az évben vették fel a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba. [[Rákosi Szidi]] színiiskolájában tanárként is működött, 1909-től az [[Országos Színművészeti Akadémia]] igazgatójaként működött. Felesége Vadnay (Stépán) Vilma volt. Sírja a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi úti temető]]ben áll (20/1-1(2)-58).
 
Mint színműíró számos pályadíjat nyert (MTA, Nemzeti Színház, Vígszínház), de színdarabjainak egy része kéziratban maradt. Romantikus színjátékai közül a ''Fra Girolamó''nak volt a legnagyobb sikere. Ebben [[Girolamo Savonarola|Savonarola]], a híres [[firenze]]i egyházi szónok tragédiáját dolgozta fel. Hőse küzd a nép boldogságáért, de híveiben csalódik; harcol az előkelők erkölcstelensége ellen, a pápasággal is szembeszáll, végül ellenségei máglyára viszik. ''A szombatosok'' hősei 17. századi erdélyi magyarok, Pécsi Simon és hittestvérei. Ez a történelmi színműve a komor jelenetek ellenére oldott hangulatban fejeződik be. Az író darabjaiban sok a képzelet szülte regényes elem, de témáit színszerűen dolgozza fel. Kedvelt módszere: egy-egy erős jellem belső átalakulásának bemutatása; hogyan lesz a tisztalelkű ember vétkessé, vagy ellenkezőleg, hogyan talál az erény útjára a bűneivel terhelt ember.
35. sor:
 
Kéziratban: ''Apa és fiú'' című első népszínműve, előadták Győrött az 1870-es évek végén; ''Sirius'' című tragédiája és egy ''Prológ'' 1881-ben az [[Eger|egri]] színház megnyitására; 1885-ben ''Ovid'' című vígjátékával az MTA Teleki-díját nyerte el; ''Nagyravágyó'' című tragédiája 1889-ben Teleki-díjat nyert; ''Thököly Imre,'' dráma, 1890; ''Szerelem,'' tragédia, 1897; ''Királyi házasélet,'' vígjáték három felvonásban (bemutatója a Nemzeti Színházban 1899. január 20-án); ''Rege,'' tündérjáték, 1906; ''Fortuna szekere,'' vígjáték, 1913; Lélekvásár, színmű, 1915.)
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
== Források ==