A '''lakmusz''' (eredeti nevén ''lacca musci'') összetett növényi festék, amelyet hagyományosan [[sav-bázis indikátor]]ként használnak. [[Sav]]as oldatban vörös színű (4,5-ös [[pH]] alatt), [[lúg]]osban pedig kék színű (8,3-as pH fölött). Az átmeneti tartományban – azaz megközelítően semleges [[pH|kémhatás]] esetén – lila. Vizes oldatként, vagy papírcsíkba felitatva (ez az ún. lakmuszpapír) alkalmazzák.
Különféle zuzmókból[[zuzmók]]ból gyártják (''Rocella'', ''Lecanora'' és ''Variolaria'' fajok). Az [[elektronika]]-i iparban garanciális javításoknál használják, ugyanis a lakmusz kimutatja, ha a készüléket vízkárosodás érte. Régebben használták textilfestésre is, de éppen a kémhatástól függően változó színe miatt az ilyen célú alkalmazása mára megszűnt. A zuzmókat megőrlik, azután [[kálium-karbonát]]tal és húggyal v. [[ammónium-karbonát]]tal együtt néhány hétig állani hagyják. Ilyenkor erjedés áll be, minek megfelelően a tömeg sötétkék színűvé válik. Az így előállított pépet [[Kréta (kőzet)|kréta]]- és [[gipsz]]porral tésztaszerű tömeggé gyúrják, melyből apró lakmusz-kockácskákat formálva, azokat árnyékos helyen megszárítják. A lakmusz körülbelül 2–3 mm élhosszú sötétkék kockákból áll; vízzel leöntve sötétkék oldatot kapunk, melyből a nem oldódó gipsz és kréta leülepedik. A lakmusz tulajdonképpeni festőanyaga a lakmusz-sav, mely szabadon előállítva sárgásvörös színű; sói sötétkék színűek. A lakmuszban e sav alkáli sói, különösen káliumsója található. A lakmuszból készült lakmusz-tinktúrát és az ezzel festett papírt, a lakmusz-papírt a kémikuskémiában indikátorként alkalmazzaalkalmazzák.
