„Vértes (hegység)” változatai közötti eltérés

A Vértes hegység északi lejtőjén, [[Körtvélyespuszta (Tatabánya)|Körtvélyespuszta]] fölött, a 417 m magas [[Nyerges-hegy]] közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű vár romjait.

A vár keletkezéseinekkeletkezésének idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos [[Csák nemzetség]] egyik tagja építhette a [[tatárjárás]] után. Várnagyként a Gut-Keled[[Gutkeled nemzetségbőlnemzetség]]ből származó II. Mihályt [[1319]]-[[1321324]]4-ben említik okleveleink, és mint királyi vár ''„Castrum Vitam, Vytam, Wyttam”'' alakban [[1379]]-ben szerepel iratainkban.

A [[Oszmán Birodalom|török]] először [[1529]]-ben ostromolta, majd [[1543]]-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de [[1559]]-ben újra a töröké, kiktőlakiktől [[1566]]-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel [[1597]]-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát.

Egy [[monda]] is fűződik a várhoz, amely természetesen igazságos [[I. Mátyás magyar király|Mátyás királyunkhoz]] kapcsolódik. A történet [[Gerencsérvár]] jóságos és szépséges várkisasszonyának, [[Újlaki Klára|Ujlaki Klárának]] és a szomszédos Vitányvár délceg kapitányának, [[Héderváry Imre|Héderváry Imrének]] szerelméről szól. Amikor apja, [[Újlaki Miklós]] – a király hatalmával is dacoló főúr – egy német grófhoz akarta hozzáadni a lányt, Klára a szökést választotta jegyeséhez Imréhez, a Vértes északi lejtőjén épült Vitányvárába. A vár körül ma is fellelhetők a várárok nyomai. Ezek a várárkok is sokat segítettek abban, hogy ellenállhasson az ostromnak, amelyet Újlaki Miklós a lányáért indított. Nem is tudott volna bejutni, ha nem akad egy áruló, aki felfedi a titkos folyosót, amely közvetlenül a várkapitány szobájába vezetett. A bősz apa elvakult dühében az ifjút leütötte, a lányát pedig magával hurcolta és szörnyű büntetésként vára pincéjébe élve befalazta. A jószívű szolgák egy titokban hagyott résen keresztül élelemmel és meleg holmival látták el, törődésükkel segítve szeretett úrnőjük életben maradását. Ők hozták a hírt arról is, hogy Héderváry Imre felgyógyult, és az igazságos Mátyás támogatásával menyasszonya kiszabadítására készül. Újlaki Miklósnak tehát kegyetlen tette következményeként legnagyobb ellenségével, magával a királlyal kellett szembe néznie. A „saját vérét pusztító keselyű”, a fékezhetetlen, gőgös gerencséri várúr erre az időre már megtört annyira, hogy a király színe előtt elismerte: „minden vagyonát odaadná lánylánya egyetlen mosolyáért”. Ekkor lépett elő Klára és Imre. A történet apa és lánya boldog kibékülésével, a fiatal pár egybekelésével valamint Mátyás király és Ujlaki Miklós békekötésével zárult. Gerencsérvár és Vitányvár romjai ma békésen pihennek a Vértesben. Tanulsága: ''„A szerelem mindent legyőz!”''