„Csúcshegy” változatai közötti eltérés

A [[Csúcs-hegy]], a [[Hármashatár-hegy]] és a szemben lévő Üröm-hegy, [[Arany-hegy]], Péter-hegy lábazatai (szoknyái), összefoglaló néven a [[Solymárvölgy]] az 1700-as évektől jó hírű budai bor termőhelye volt, amit a „braunhaxlerek”, az óbudai [[magyarországi németek|svábok]] műveltek, kapáltak; innen eredt a név: annyit kapáltak, hogy mindig barna volt a lábuk. A [[filoxéra]] 1876-ban tönkretette az egész környék szőlőtermelését és Óbudát is nyomorba döntötte. Amikor még művelték a szőlőt, a terület legnevezetesebb bora a [[siller]] volt, ami sem nem fehér, sem nem vörös, hanem rózsaszínes árnyalattal rendelkezett. Nemcsak az óbudai kocsmákat, hanem még a [[Budapest VIII. kerülete|józsefvárosiakat]] is innen látták el. Az 1960-2000 közötti újratelepítésből megállapítható, hogy igen jó bor volt. Most a klímaváltozás miatt ismét elpusztultak a szőlők.

 

 

Csúcshegy már a történelmi idők előtt is lakott volt. A római fennhatóság idején mezőgazdasági munkával, valószínűleg szőlőgazdálkodással foglalkoztak a helyiek. Két akkori majorság helyén ún. római villák és szentély romjait tárták fel. Az egyik, [[Elpusztult települések Budapest területén#Óbudaörs|Óbudaörs]], azon ritka települések egyike, ahol kimutatható az ókortól egészen Buda 1551-es török megszállásáig a lakottság folyamatossága. Aquincum a királyné városa volt, azelőtt Bleda és [[Attila hun király|Attila]] városa, itt vezetett a római kőút, tehát Óbudaörs részben katonai feladatokból, részben szállásadásból élt meg. A törökök kiűzése után viszont a falu nem épült újjá, mert a vízellátó forrás elapadt, a falu tava eliszaposodott; ez ma a Római Kútnál megtekinthetően a föld alatt van. A szomszédos [[Gercse]] falu szerencsésebb volt, forrása bár elvándorolt, megtalálták és most [[Pesthidegkút|Pesthidegkútként]] ismerjük.