„Napraforgó (növényfaj)” változatai közötti eltérés

Magyarországon még a [[második világháború]] után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete {{szám|300000}} ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral ([[Franciaország]] mögött) már a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a {{szám|350000}} ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta {{szám|300000}} és {{szám|550000}} ha (jellemzően {{szám|380000}} és {{szám|470000}} ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek {{szám|500000}} ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10 %-a.

Egyéves, meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45 %-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezek az időszakok csapadékhiányosak, a magokban kevesebb lesz az olaj.