Főmenü megnyitása

Módosítások

2 719 bájt hozzáadva ,  3 évvel ezelőtt
== Életpályája ==
 
A budapesti [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Iparművészeti Iskolában]], [[Mátrai Lajos György]] vezetése alatt végzett előtanulmányok után négy évig [[Stróbl Alajos]] mesteriskolájában, majd az [[1890-es évek]] végétől [[Denys Puech]] irányítása alatt [[Párizs]]ban, a [[Julian Akadémia|Julian Akadémián]] tanult. Nagy hatással volt rá [[Auguste Rodin]] művészete. Elsősorban realisztikus stílusú, finoman mintázott domborműveivel vált ismertté. [[1899]]-ben állította ki a párizsi Salonban az ''Agónia'' (Beteg leány agóniája) című márvány domborművét, mellyel a Párizsi Szalon nagydíját, a ''mention honorable'' elismerést nyertnyerte.<!-- holA esdombormű kitol kapta? --> Az ''Agónia''megszületését [[Gerhart Hauptmann|Hauptmann]]: ''Hannele'' című drámájánakdrámájában hatásáranyújtott, Somlyó Emma színésznő alakítása inspirálta a készültművészt. Hazatérve, a sikert aratott domborművet még ez évben megvette a [[Szépművészeti Múzeum]].<ref>Révai nagy lexikona, 1915 Budapest, [[Révai Testvérek]] Irodalmi Részvénytársaság, 13. kötet, 399. o.</ref>
 
''"Margó Ede hirtelen tűnt fel nálunk szoborműveivel. Nem a szerencse próbálgató művészek közé tartozik, akik minden jelentéktelen munkájukkal hamar a nyilvánosság elé szaladnak: hátha valamely véletlen felszínre veti a nevüket. Margó mindjárt első nagyobb művére kitüntetést kapott Párizsban, s bevonult a mi Szépművészeti Múzeumunkba is. Ennél többet igazán nem lehet várni egy huszonkilenc-éves szobrásztól"'' - írta Lyka Károly 1901. évi Műcsarnoki kiállítással kapcsolatosan Margóról.
[[1900]]-ban a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjára alkotta ''Martinacél'' című domborműsorozatát. Számos emlékszobrot és síremléket készített. E művei kevés eredetiségről tanúskodnak, jól beleilleszkednek a kor [[Historizmus|historizáló stílus]]irányzatába. Művei sorából kiemelkedik [[Dankó Pista]] magyar nótaszerző fehér márványból faragott szobra, melyet [[1912]]-ben állítottak fel [[Szeged]]en a [[Kass János|Kass Szálló]] előtt. Figyelemre méltóak finom vonalú síremlékei is.
 
[[1900]]-ban a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjára alkotta ''Martinacél'' című domborműsorozatát. A Városligetben felállított Pósa Lajos szobra mellett, a Pongrácz Szigfriddel közösen alkotott aradi, majd debreceni Kossuth szobrok jelentették köztéri szobrászatának egy-egy jelentősebb állomását. A debreceni Kossuth szobor több fordulós pályázatán végül kettejük benyújtott pályaművét fogadta el Debrecen városa, s az elkészült művet ünnepélyes keretek között, 1914 május 3-án leplezték le. Jeles köztéri művei sorát a Nagyváradon felállított Szigligeti Ede szobra, amelyet 1912. december 15-én avattak fel <ref>http://varadlap.ro/index.php?m=7&id=2093&sz=200905</ref>, s a Hősök terén álló Milleneumi Emlékműre készített Hunyadi János és I. Ferdinánd szobrok folytatták.
1900-ban felvették a budapesti Demokratia szabadkőműves páholyba.
Számos emlékszobrot és síremléket készített, amelyek jól beleilleszkednek a kor [[Historizmus|historizáló stílus]]irányzatába. Szobrászatára a jelentékeny mesterségbeli tudás, az összetett formák plasztikus megjelenítése, a nemes és nagyvonalú leegyszerűsítés, stilizálás volt leginkább jellemző, kerülte az üres formaságokat, hatásvadász effektusokat. Mondanivalóját mindenkor a szobor megjelenítésével hozta harmóniába. Művei sorából kiemelkedik [[Dankó Pista]] magyar nótaszerző fehér márványból faragott szobra, melyet [[1912]]-ben állítottak fel [[Szeged]]en a [[Kass János|Kass Szálló]] előtt. Egyébként Dankó Pista szobra volt hosszú évtizedeken át Európa első cigány-szobra. Maga a mű közadakozásból készült, de a teljes összeg sohasem állt rendelkezésre. Margó pusztán a márvány-anyag megvásárlására kért pénzt, s a szobrot ingyenes munkával, pusztán nyersanyagárban faragta meg, így tisztelgett Szeged város polgársága előtt, a nemes kezdeményezést támogatva. <ref>http://szeged.hu/kultura/szeged-szobrai/6495-a-vilag-elso-cigany-szobra-danko-pista-a-stefanian.html</ref> Figyelemre méltóak finom vonalú síremlékei is.
 
Mint magánember 1900-ban felvették a budapesti Demokratia szabadkőműves páholyba. A Százados úti Művésztelep egyik alapítója volt 1911-től, és haláláig a telep aktívan alkotó lakója volt. ''"Művész-temperamentuma, jellegzetes romantikus külseje, a műterméből kicsendülő, merengő, hangulatos magyar-nóta dallamok, amelyeket hegedűjén mesterien szólaltatott meg, szerény, csendes egyénisége felejthetetlen marad azok számára, akik személyesen is ismerték."'' <ref>dr. Vysiné Stróbl Éva: Margó Ede - Művészet, 1972., július, XIII. évfolyam. 7. szám, 11. l. </ref>
 
==Főbb művei==