„Erdélyi szász nyelv” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
12. sor:
A [[16. század]]ban [[Johannes Honterus|Honterus János]] lutheránus lelkész, akit komolyan foglalkoztatott a szászok eredete, vizsgálatában kitért a nyelvükre is. [[Sebastian Münster]] [[svájc]]i földrajztudós és humanista segítségét kérte ebben. Honterus a [[Rajna]] menti vidékeken vélte a szászok őshazáját és nem is tévedett. Münster alátámasztotta feltevését, miután a szász nyelvet vizsgálva be tudta azonosítani benne a nyugati alnémet nyelv jellegzetességeit.
Andreas Scheiner az erdélyi szász nyelvet a német irodalmi nyelvvel állítja szembe és hagyatkozik [[Georg von Reicherstorffer]]nek, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] követének elemzésére, aki külön kitért a szászokra. Reicherstorffer szerint az erdélyi szászok a ''lingua Saxonicá''-t beszélik, amely eltér az irodalmi némettől és a [[köln]]i nyelvjárásból ered. Reicherstorffer talán állást akart foglalni azzal az állítással szemben, amit Honterus is képviselt, hogy a szászok Nagy Károly korabeli [[gótok]] utódai és nem német telepeseké. A némileg történetietlen szász-gót elméletet [[Beatus Rhenanus]] [[schlettstadt]]i nyelvész is képviseli, aki szerint azonban Tiberius császár telepítette őket az ókori [[Dacia (római provincia)|Daciába]]. Az elméletet szász nacionalisták a magyarokkal szemben még a 20. században is hallatták, ma már azonban a szászok elfogadják, hogy nem ókori eredetű népcsoport. Abszurd elméletek azonban a szászokkal szemben is születtek, amely épp az őshazából jött: eszerint a szászok olyan német gyermekeknek a leszármazottai, akiket egy boszorkánysággal foglalkozó férfi rabolt el [[Hammeln]] városából ([[Braunschweig]]) és vitt a messzi, félelmetes Erdélybe 1282-ben. Egy [[würzburg]]i jezsuita (talán az evangélikusok elleni rosszindulatból) is ezt állította, aki szerint érdekes, hogy pont ekkor ismeretlen nyelvet beszélő gyermekek tűnnek fel Erdélyben, mikor Hammelnben megtörténik a gyermekrablás.
[[Johannes Tröster|Tröster János]] a 17. században jelentős kutatásokat végzett a szászok eredetével kapcsolatban. Jóllehet ő is ezeket a téves elképzeléseket firtatja (még a magyar nyelvet is a németből eredezteti), mint a szászok gót és kimber eredetét, és Reicherstorffert törekszik cáfolni, de ugyanakkor szerkezeti hasonlóságokat látott már ekkor a magyar és finn nyelv között. Elsőként támaszkodott nyelvtörténeti tényekre és érvelésében az élő nyelvet is felhasználta. A gót és az ó-felnémet nyelv, valamint a szász összehasonlítása céljából számos fordítást közöl, így a Bibliából fordít történeteket szászra. Ő a szász miatyánk lefordítója. Összehasonlítást végzett még a svéd, dán és francia nyelvekkel, erről szóló szójegyzéke tekinthető a szász nyelv első szótárának. Tröster a beszterceiek nyelvét elkülöníti a dél-erdélyi szász nyelvtől. Tröster összehasonlításában is jobbára a szász irodalmi nyelvre hagyatkozik, míg más szász nyelvjárásokat (melyek ettől elütnek) nem vesz figyelembe, ezért munkája nem fogadható el teljes mértékben.
| |||