„Carlo Gozzi” változatai közötti eltérés

<tt>Fiatal korában katonáskodott, de már 1744.-ben hazatért szülővárosába, iparkodván megmenteni családi vagyona romjait. Irodalommal is foglalkozva, fölvétette magát az Accademia dei Granelleschi-be, mely az irodalmi hagyományok védelmére kelt. Élénk részt vett az ez időben forrongó Goldoni-Chiari harcokban, egyformán ostorozva mindkettőt. Mint elszegényedett grófi család ivadéka, ellensége volt a riformatorik táborának s főkép Goldoninak, aki majdnem beaumarchais-i merészséggel szállott sikrasíkra a polgárság mellett, nevetségessé téve az arisztokraták előitéleteit. Az erkölcs- és jellem-vígjátékkal szemben csak a fantasztikus vigjátékvígjáték jogosultságát ismerte el és ilyenket kezdett irni isírni, szerencsés ötlettel jobbára népmesékből dolgozta át, beléjük vive a commedia dell'arte állandó tipusait is, egy kis erkölcsi allegoriával és személyek ellen intézetintézett szatirávalszatírával is tarkítva cselekvényétcselekményét. Ez az egészen új műfaj nagyon tetszett a velenceieknek, sőt külföldön is nagy érdeklődéssel találkozott.

Még Gozzi életében lefordították meséit németre és egyiket (Turandot) maga Schiller méltatta átdolgozásra. Nyelvük különben oly lapos és pórias, hogy az olasz közönség már ez okból is hamar elidegenedett tőlük, migmíg az e fogyatkozás iránt kevésbé érzékeny franciák e században is kedvöket lelték bennök.

Gozzi írt egy Marfisa bizzara c. romantikus költeményt is, melynek rejtett gunyolódásai ma már nehezen érthetők. Ezenkivül egy Teodora Ricci nevü híres színésznő számára sok francia és angol polgári szomorújátékot és comedie larmoy-ante-ot dolgozott át. Igen érdekesek emlékiratai is.</tt>