„BT–7” változatai közötti eltérés

A '''BT–7''' [[Szovjetunió|szovjet]] [[harckocsi|könnyű harckocsi]], a BT-sorozatú gyorsharckocsik ''(Быстроходный танк – Bisztrohodnij tank)'' harmadik modellje. A [[BT–5]] továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934–1935-ben kezdték meg. A harckocsin már megjelent a csonkakúp alakú torony, az M–17-es (BMW-motor másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a [[V–2 (motor)|V–2-es [[dízelmotor]] egy korai változatával szerelték fel BT–7-eseket, és BT–7M jelzéssel 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dízelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegített a [[Repülőgépmotorok Központi Intézete]] (CIAM) is. A tesztek kielégítőek voltak, és a motort V–2 jelzéssel alap harckocsimotorként rendszeresítették a [[Vörös Hadsereg]]ben.