„Púdzsa (hinduizmus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
A '''púdzsa''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: पूजा, pūdzsā) szó jelentése imádat, dicsőítés. A [[hinduizmus]]ban végzett vallási gyakorlat, egy vagy több isten-istenség felé irányuló istentisztelet vagy rituálé. A púdzsá rituáléja megtalálható a [[buddhizmus]]ban, a [[dzsainizmus]]ban és a [[Szikhizmus|szikh]] vallásban is, más-más módon.
Maga a szó a korai [[Dravida nyelvcsalád|dravida]] ''virág + ajánlás'' szóból származhat. A virágok a hinduizmusban jobb áldozatok, mert így nem kell állatot ölni. Minden pizonnyal a púdzsa rituáléja a legelterjedtebb hindu gyakorlat, ahogyan a hinduk áldozatokkal és ajándékokkal fordulnak az [[Hindu panteon|istenekhez és istennők]]höz, mintha látogatókként és vendégekként tisztelnék őket. A púdzsában nyilvánvaló, hogy az istenség jelen van az istenimádó előtt a [[múrti|képmás]]ban, és a kezdő szertartások közül soknak az a célja, hogy az istenséget leszállítsák a képmásba. Az [[avatára]] egyik formája az ''arcavatára'', [[Visnu]] leszállása a faragott templomi képmásba, kő (''mula'') vagy fém (''utsava-vigraha'') formájában. <ref>Jown Bowker: Isten - Az örök igazság fürkészése: Krisna, 2004</ref>
{{lásd|múrti}}
A hindu istentisztelet magva a meditáció, a nyugalmas elmélyedés. A hinduizmusban nincsen közös [[istentisztelet]] olyan értelemben, mint a kereszténységben. A templomok (''lásd [[hindu templom]]'') "píthák", misztikus szellemi erőközpontok, az áldozatok és szertartások helyei, de a hívők a maguk módján, egyénenként kapcsolódnak be a hely szent áramkörébe. A szertartások a szellemi koncentrációra szolgálnak. Mindennél fontosabb eszköz erre a jelképek, képes ábrázolások tisztelete, a [[múrti]]-púdzsa. Ez a hinduizmusnak az a része, amelyet a nyugati bírálók félreértenek és bálványimádásnak tartják. A Szanátana [[Dharma (vallás)|Dharma]] ("az örök törvény") sokrétű útjai közt mindenesetre megvan a legkezdetlegesebb szemléletnek megfelelő istentiszteleti forma is, s ez csakugyan határos a bálványimádással, mert a [[tamasz]]-jellegű alacsony értelem az isteni erőket azonosítja azok durva-fizikai megjelenítésével. De alig akad olyan hindu, aki magát a képet vagy szobrot imádná. A hindu képtisztelet rendkívül hasonlít a képtisztelet [[Katolikus Egyház|katolikus]] felfogásához. Segédeszközt lát az istentisztelet egyéb külsőségeiben, amelyek a szellem legfogékonyabbb funkcióján, a képzeleten át hatnak és az átélést segítik.
| |||