„Rákosi-korszak” változatai közötti eltérés

A törvénytelenségek feltárását [[1954]] májusáig akadályozta meg a Rákosi-féle holdudvar, amikor is maga [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsov]] emelte fel szavát a miniszterelnök mellett. A felállított Különleges Tanács 300 politikai elítélt ügyét vizsgálta felül, köztük [[Kádár János (politikus)|Kádár János]]ét és [[Losonczy Géza|Losonczy Gézáét]]. Ekkorra Rákosi vonala már pártberkekben is meggyengült: 1954 októberében Nagy Imre mellé állt a központi vezetőség nagyja, amit a miniszterelnök további újításokra használt fel: közgazdászokkal az értékarányos árak megszabására és a világpiachoz való alkalmazkodásra buzdító tervezetet dolgoztatott ki, illetve a [[Magyar Függetlenségi Népfront]]ot átszervezte [[Hazafias Népfront]]tá azzal a céllal, hogy a kommunista báb helyett szabad fórummá váljon. A demokratizálódó közélet jeleként a reformokat támogató baloldali értelmiségiekből újjáalakulhatott a hosszú ideig betiltott [[Petőfi Kör]], amely a továbbiakban nagy társadalmi befolyásra tett szert az országban.

 

Ahogy a szovjet utódlási harcok közepette a vele leginkább ellenséges [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Lavrentyij Beriját]] letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását. Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. [[1956]]-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában.

[[Fájl:Flag of Hungary 1949-1956.svg|bélyegkép|balra|230px|A [[Magyar Népköztársaság]] zászlaja, benne a „[[Rákosi-címer]]rel” ([[1949]]–[[1956]])]]