„Mészkő (kőzet)” változatai közötti eltérés

| előfordulás =karbonátplatform

}}

* amíg a kalcit több benne, dolomitos mészkőről beszélünk,

* amikor a [[dolomit]] válik uralkodóvá, a kőzetet meszes dolomitnak hívjuk:

A mészkő anyagának eredeti forrása a [[magmás kőzetek]] [[Ásvány (anyag)|ásványaiból]] származó [[kalcium]]-[[ion]] (Ca²⁺) és a vulkáni működés során a légkörbe kerülő [[szén-dioxid]] (CO₂). A földtörténeti fejlődés során az anyag egyre nagyobb hányada származott a régebbi karbonátos kőzetek lepusztulásából. A vízben oldott kalcium-hidrogénkarbonátot a [[folyó]]k szállítják a [[tenger]]ekbe. Egyes elképzelések szerint a földtörténet korai időszakaiban a karbonátok közvetlenül, vegyi úton is kicsapódhattak a tengervízből, jelenleg azonban a tengervíz megnövekedett [[magnézium]]tartalma miatt csak a trópusi [[tenger]]ek erősen besűrűsödő vizéből válik ki egy kevés [[aragonit]]. A másik elképzelés szerint a tengervízben oldott kalcium-karbonát túlnyomó részét már az ősi időkben is döntően az élőlények választották ki, mégpedig kétféle módon:

* egyes növények (például a zöld algák) a számukra szükséges [[szén-dioxid]]ot (CO₂) a [[víz]]ből vonják ki, és ezzel kicsapják a kalcium-karbonátot;

 

{{idézet 2|(ásv.), mésztartalmú, hideg, de leginkább hévvizek üledéke, likacsos, csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati s növényi maradványokkal. Színük többnyire barnás. Ritkás féleségeit [[mésztufa|mésztufának]], mészszivagnak, travertiónak, limnokalcitnak nevezik. Magyarországban több helyütt fordul elő. [[Óbuda (városrész)|Ó-Buda]], [[Kiscell|Kis-Cell]], [[Margitsziget]], [[Gánóc]] ([[Szepes vármegye]]), [[Vihnye]] és [[Szklenófürdő|Szklenó]] ([[Selmecbánya|Selmes]] mellett). Az édesvízi kvarc (hidroquarcit, limnoquarcit), hasonló képződésű opálanyag-lerakódások [[trachittufa|trachittufában]] vájódott medencében, hol esetleg kövületeket is tartalmaznak, Tokaj, Hegyalja, [[Fony]], [[Sárospatak]], [[Lutila]], [[Körmöcbánya|Körmöc]] mellett; ha likacsos, [[malomkő|malomköveknek]] használják. Válfajai a [[kovapala]], lidiaikő, szalagos kvarcit, az opálok; a földesek közül: a tripoli, [[menilit]], kovaliszt kovatuda és a Geysirek porodinamorf képződményei ([[geyserit]]), melyek intermittáló forrás módjára nagy erővel lökődnek fel. Úgy a mésztufának, valamint a kovatufának oldott állapota, kitűnően és plasztikusan kövesítő anyag ([[Megyaszó]], [[Tokaj-hegyalja|Tokaj-Hegyaljától]] DNy-ra, [[Tarnóc]], [[Nógrád vármegye]], [[Arizona]], [[Észak-Amerika]]). Ugy az É., mint a kvarcit, jelenkori képződésű (de van diluviális is), egyszerű réteget alkotó kőzetek.|[[A Pallas nagy lexikona]]}}

* már gyenge [[sav]]akban is igen jól oldódik, ezért a repedésekbe jutó víz a hasadékokat oldással tágítja (így alakulnak ki a többnyire szűk, ún. korróziós karsztbarlangok és a hévizes barlangok);

* szilárd oldási maradéka igen csekély, így az oldási maradék nem tömi el a repedéseket, a nyílt hasadékokban szabadon áramolhat a víz;

* viszonylag szilárd, állékony kőzet, ezért a mészkőben kialakult üregek hosszabb ideig is fennmaradhatnak, nem rogynak be.

[[Magyarország]] hegyvidékein sok helyen fordulnak elő különböző korú mészkövek a felszínen, felszín alatti elterjedésük pedig még jelentősebb. Barlangképződésre [[triász]] és [[eocén]] korú mészköveink a legkedvezőbbek. Triász mészkövekben alakultak ki az [[Aggteleki Nemzeti Park|Aggteleki-karszt]] barlangjai, amelyeket az [[UNESCO]] a [[Világörökség]] részévé nyilvánított; eocén-kori mészkövekben fejlődtek ki a budai [[hévíz|hévizes]] barlangok, ilyenekből törnek fel a Duna partján a budai meleg fürdők forrásai.