|
Miután még azt a törvényt is keresztülvitte, hogy két egymást követő évben is lehessen valaki népribunus, a [[i. e. 122|Kr. e. 122]]. évre újból megválasztatta magát tribunussá. Ekkor pedig a lovagok osztályát és a szövetségeseket igyekezett a maga részére megnyerni, mert jól tudta, hogy ha csak a proletariusokra támaszkodnék, állása életével együtt kockán forogna. A ''Lex judiciaria'' értelmében a legtöbb fenyítő, különösen pedig a megvesztegetés és zsarolás miatt indított perben való bírói tisztet a senatustól elvette, és a lovagokra ruházta mint esküdtekre (''Lex Acilia repetundarum''). Ezzel a pénzarisztokráciát a születési és [[curulis]]i nemesség versenytársává tette. [[Asia]] tartomány összes adóit a lovagoknak bérbe adta, akik így valóságos aranybánya birtokába jutottak. Végül pedig a ''De civitate sociis danda'' törvényjavaslatban azt indítványozta, hogy a [[latinus]]oknak adassék meg a teljes polgárjog, a többi szövetségesnek pedig az italiai jog, és ezzel a szövetségeseket is táborába csalogatta. Tehát hármas támaszról gondoskodva, a senatus hatalmának megtörésére készült. Vajjon azonban a senatus helyébe életfogytiglani tribunatus alakjában a saját uralmát akarta-e odaállítani, arról a életének fő forrása, [[Appianus]] történetíró semmit sem sem tud. Az tény, hogy ekkor már közte és a senatus között késhegyre menő harcra került sor.
MihelytAmikor a senatus észrevette, hogy még Gracchus saját pártjának a zöme sem helyesli a polgárjog és az azzal karöltve járó előnyök kiterjesztését, maga is a demagogiademagógia terére lépett, és M. Livius Drusus néptribunus által sokkal többet igértígért a népnek mint C.Caius, s őt magát pedig a Colonia junonia gyarmat berendezésének ürügye alatt RomábólRómából eltávolította. A nép ráment elhitte a léprehazugságot és megszavazta a Livius-féle törvényeket, midőnamikor pedig C.Caius hosszabb távollét után Africából visszatért és harmadszor pályzott a néptribunatusért, a félre vezetettfélrevezetett választók őtnem elejtettéktámogatták őt. Nem sokára újabb csapás érte: a [[i. Ae. 121|Kr. e. 121]]. év consuljai, első sorban L. Opimius, el volt határozva, hogy a nemesség ellenségét az első kínálkozó alkalommal láb alól elteszi. HivatalbaEzért hivatalba lépése után azonnal arra vette rá a senatust, hogy a carthagói gyarmatot beszüntesse. Az e fölöttiefölötti szavazás napján C.Caius és hívei megjelentek a Capitoliumon[[Capitolium]]on, és ámbárbár C.Caius kerülni igyekezett minden erőszakot, pártja és a törvényszéki szolgák között dulakodásra került a dolog, melyben egy C.-tCaiust szidalmazó szolgaszolgát megöletettmegöltek. L. Opimius erre rögtön intézkedett, hogy, – mint mondaná,mondta – a köztársasági alkotmány megbuktatására irányuló felkelést fegyveres kézzel elnyomja. Másnap a consul és a senatorok meg clienseikclienseikkel és rabszolgáikrabszolgáikkal fegyveresen megrohanták az Aventinust[[Aventinus]]t, a hol C.Caius, és barátja M. Fulvius Flaccus meg néhány száz párthívepárthívével együtt gyülekezett. A támadók könnyükönnyű szerrel végeztek a néppártiakkal. Előbb M. Flaccust ölték meg, majd a Tiberisen[[Tiberis]]en át menekülő C.-tCaiust vették üldözőbe. A tulsótúlsó parton [[Furina]] berekben találták meg C.-nakCaiusnak és hű rabszolgájának tetemét. Úgy látszik, a szolga C.Caius parancsára előbb őt, majd önmagátsaját magát ölte meg. Egy L. Septimulejus nevű polgár C.Caius fejét levágjalevágta és áthozta a senatusnak, melyamely a C.Caius fejére kitűzött nagy dijat nekivérdíjat ki is fizette neki. AzutánEzt C.követően Caius hívei közül vagy 3000-et végeztek kikivégeztek, C.Caius emlékét pedig elátkozták és intézkedéseit eltörűltékeltörölték.
Életéről a következő történetírók számolnak be:
* Plut. C. Gracch.
* App. b. c. 1, 21 skk.
* Liv. ep. 59-61.
* Vell. Pat. 2, 6.
* Oros. 5, 12.
* Flor. 3, 15.
== Felhasznált irodalom ==
* {{pecz}} [http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/7589.html Sempronii (15.) C. Sempr. Gracch.]
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|ókor||Ókori Róma| }}
[[Kategória:Római politikusok]]
|
